Az aszályos viszonyok rossz széna- és legelőhozamot és emelkedő takarmányköltségeket eredményeznek. A lótulajdonosok gyakran arra kényszerülnek, hogy alternatív takarmányforrásokat keressenek, hogy elnyújtsák korlátozott szénakészletük felhasználását, vagy teljesen áttérjenek más takarmányforrásra. Első és legfontosabb tényező, hogy az állatnak folyamatos hozzáférése legyen a sóhoz és ivóvízhez, a takarmányváltást pedig fokozatosan végezzük (ajánlott 2 hét időtartam alatt) - írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK).

Számoljunk!

Terményhiányos időszakban elképzelhető, hogy nem lesz lehetséges ad libitum etetni a szénát, ezért jó tudni, hogy ideális esetben a lovaknak a testsúlyuk 1,5-2%-át kitevő mennyiségben érdemes szálas takarmányt fogyasztani, a minimálisan szükséges mennyiség nem lehet kevesebb a testúly 1%-ánál a megfelelő bélműködés fenntartásának érdekében. Az összmennyiséget érdemes több kis adagra osztva etetni (pl. reggel, délben, este). Lehetőség szerint mérjünk, a takarmányt ne térfogatra, hanem súlyra etessük.

Pontosabb közelítő érték számítása érdekében feltételezve, hogy a széna körülbelül 90% szárazanyagot tartalmaz, az 500 kg-os ló takarmányozásának mennyiségét a következőképpen számítják ki: A szárazanyag-bevitel kiszámításához: 500 x (1,5/100) = 7,5 kg szárazanyag szükséges naponta. A széna mennyiségének kiszámításához: 7,5 ÷ (90/100) = 8,3 kg széna naponta.

A szálas takarmány definíció szerint olyan takarmány, amely magas rosttartalmú (legalább 18 százalék nyersrost). A szénán és a legelőfüvön kívül sok más magas rosttartalmú takarmány is használható, amellyel teljesen vagy részben helyettesíthető a ló étrendjében a fű, vagy fűszéna.

Néhány jó tanács Ausztráliából, ha kimerül a legelőnk:

• A szénát sötét és száraz helyen tároljuk, hogy megőrizze minőségét és hosszú élettartamát.
• A költségcsökkentés érdekében több gazdálkodóval összefogva szervezzük meg a takarmány szállítását, így megoszthatóak a logisztikával kapcsolatos költségek, közös beszerzés esetén, nagyobb mennyiség rendelésekor kedvezőbb vételár alkudható ki.
• Aszályos körülmények között a pihentetett legelők is lassabban fejlődnek, ezért érdemes gyakrabban váltanunk a legelőterületeket.
• Alkalmazzunk szénahálót, vagy olyan alkalmatosságot, amiből lassabban tudja elfogyasztani a ló a takarmányt. Ezzel a megoldással mindig van valami a ló gyomrában (megelőzi a fekély kialakulását), nem eszi fel a homokot (megelőzhető a homokkólika), csökken a pazarlás. A takarmány lassabb felvételét segítő felszerelésekkel közelebb kerülhetünk az ideális napi 16-18 órás rágásidő eléréséhez, és lovaink sem fognak unatkozni, az árnyékadó fák kérgét, lombozatát, vagy a karámot károsítani.
• Szárazságban is védekezzünk a gyomok ellen, így később nagyobb a legelőterület teljes helyreállásának esélye.
• Fokozatosan állítsuk vissza a lovakat a legelésre (patairhagyulladás megelőzése, bélflóra védelme érdekében)
• Legyen aszály elleni akciótervünk! Ahogyan az aszály egyre súlyosabbá válik, időről-időre értékeljük újra a helyzetet, és győződjünk meg róla, hogy megtettük a szükséges intézkedéseket az állat jólétének biztosítása érdekében.

Utóbbit javasolják Új-Dél-Wales és Queensland egyes részein is a lótartóknak, ahol néhány éve is komoly aszállyal találták szembe magukat a gazdák. Aszály idején különösen fontos megérteni, hogy a tulajdonos felelős a ló állapotáért. Az állattartó jogi felelőssége, hogy a gondjaira bízott lovak ne haljanak éhen és ne szenvedjenek a szárazság idején. Egyes lovak jobban hasznosítják a takarmányt, mások gyengébben, de ezeknél az állatoknál sem eshet a test kondíció pontszám a kettes alá. Ez azt jelenti, hogy tekintettel a rossz évszakra, a 0-tól 5-ig terjedő skálán a 2 és 3 közötti testkondíciós pontszámok tekinthetőek elfogadhatónak. Ezek a pontok azt jelzik, hogy a ló bordái csak épphogy láthatóak vagy enyhén fedettek, de könnyen tapinthatóak. Keskeny, de feszes a nyak, a gerinc fedett, de tapintható, a far a gerinc mindkét oldalán lapos lehet, enyhe zsírfedettséggel és a csípőszeglet könnyen tapintható. A farok alatt enyhe beesés lehet. A ló szőrzetének azonban fényesnek kell lennie. Ebben az évszakban még a vemhes kancákat is biztonságosan lehet tartani ebben a testállapotban. Csak a vemhesség utolsó három hónapjában nő meg drámaian a kanca tápanyagigénye.

Az aszály elleni akcióterv a jövőre való gondolkodásról szól - figyelembe véve, hogy a lovunk nem mindig fér hozzá a dús legelőhöz és a jó minőségű szénához, gondoljunk arra, hogyan kezelhetjük a birtokunkban lévő földterületet a jövőben. Tudunk fűmagot elvetni a következő esősebb időszakban? Ha egy gát vagy patak a vízforrásunk, mit tehetünk, ha az kiszárad? Be tudunk hozni vizet külső forrásból, és el tudjuk helyezni tárolókba? Tudjuk-e szakaszolni a legelőt? Ez csökkenti az értékes legelőterületek taposását, és lehetővé teszi a karámok pihentetését.

Előfordulhat, hogy gazdaságosabb nagy kocka- vagy körbálákat vásárolni a kis bálák helyett. Ahol rendkívül nehéz szénát beszerezni, valószínűleg alternatívákat kell keresni, hogy megfelelő mennyiségű rostot és szálas takarmányt biztosítsunk az étrendben. Ügyelni kell arra, hogy ne etessünk penészes vagy befülledt szénát. Ha nincs más, a nem optimálisnak minősülő hosszú szárú fűszéna is megteszi. A nem szokványos takarmányok, mint a cirok tarló, a borsószalma és a jó minőségű szilázs használható, ahol elérhető. A siló nagyon jó és tápláló takarmánya lehet a lovaknak, magas az energiatartalma, ezért csak kis mennyiségben etethető szénával vagy takarmánnyal keverve. Ügyelni kell arra, hogy csak akkora mennyiséget vásároljunk meg, ami néhány napon belül felhasználható, hogy elkerüljük a penészedést. A takarmányváltást ebben az esetben is lassan végezzük, hogy lehetővé tegyük a ló emésztőrendszerének alkalmazkodását. Bármilyen áttérés történik, mindig figyeljünk rá, hogy lovunk megfelelő mennyiségű rost- és szárazanyagforráshoz, sóhoz jusson, valamint életszakaszának és az igénybevételnek megfelelő ásványianyag- és vitaminkiegészítést kapjon.