Magyarország éghajlatának természetes változékonyságából adódóan előfordulhat, hogy olyan extrém értékeket mérjen az ember egy adott pontban és adott napon, amelyek korábban sosem fordultak elő, vagyis a hőmérsékleti vagy csapadék extrémumok időről időre megdőlnek. Idén nyáron 5 napon is új országos napi maximumhőmérsékleti rekord született, a minimumhőmérsékletben pedig kétszer történt ilyen. A rendkívüli aszály ellenére csapadékrekord is született egy napon - olvasható a Másfélfok oldalán Szabó Péter és Pongrácz Rita elemzése. A szakemberek szerint változatlan éghajlat esetén annak, hogy a következő években megdőljön egy adott napra vonatkozó rekord, évről évre egyre kisebb a valószínűsége. Változó éghajlattal számolva azonban a meteorológiai változó átlagának eltolódása vagy az értékek szórásának növekedése miatt egyre többször születhetnek új rekordok.
Mivel az átlagos hőmérsékleti értékekben már egyértelműen látható, hogy az ország éghajlata jelentősen változni kezdett, ezért most a nyári minimum- és maximumhőmérsékleti- és csapadékrekord-döntések utóbbi évtizedekben észlelt hazai alakulását, illetve a jelenlegi, pesszimista kibocsátásokkal és egy optimista melegedéssel számolt lehetséges jövőbeli alakulását vizsgálták a szakértők. Mivel az ország különböző területein más értékek jelentik a szélsőségeket, ezért Szabó Péter és Pongrácz Rita az elemzést a szokásos hazai gyakorlattal ellentétben nem egyetlen országos vagy budapesti adatsorra végezték, hanem az ország teljes területét elemezték.
Most már bizonyos: trendszerűen egyre több lesz a nyári melegrekord
Az Országos Meteorológiai Szolgálat rendelkezésre álló rácsponti megfigyelései alapján az látható, hogy a rekordokban megjelenő melegedés a 21. század első két évtizedében nyáron egyértelmű: a minimumhőmérsékleti rekordokból szinte minden évben a változatlan éghajlathoz képest kevesebb volt. Egyedül 2007-ben, 2015-ben és 2018-ban volt átlagos körüli a hidegrekordok száma. A nyár az átlaghőmérséklet tekintetében ugyan a legkevésbé változékony évszak, a melegrekordok előfordulása 2001-től tekintve mégsem egyenletes, azaz nem minden évben jelentkezett új hőmérsékleti rekord. A legtöbb melegrekord 2012-ben volt, de sok fordult elő 2007-ben, 2003-ban, 2015-ben és 2013-ban is. Ezekben az években sok volt a tartós hőhullámos nap is, ami persze érthető, hiszen az extrém meleg szélsőségek gyakran hőhullámokhoz kötődnek - állapította meg Szabó Péter és Pongrácz Rita.
A magyarországi nyarak az extrém hőmérsékletek szempontjából változékonyak lehetnek, például 2020-ban a meleg- és hidegrekord-döntésből is átlag alatti fordult elő, míg 2007-ben a sok melegrekord mellett relatíve több hidegrekord is volt. A trend ennek ellenére egyértelmű: a hidegrekordokból a változatlan éghajlathoz képest egyre kevesebb van, míg a melegrekordokból nagyobb változékonyság mellett jóval több. A szakemberek szerint a hidegrekordok csökkenése elsősorban az északi országrészben, míg a melegrekordok megdőlését inkább az ország déli-nyugati kétharmadában volt észlelhető. Mindez statisztikailag szignifikáns változásként jelentkezett az ország legnagyobb részén.
Ha csökkennének a kibocsátások, nem emelkedne meredeken a melegrekordok száma
A kutatók megvizsgálták azt is, hogy mekkora az emberi tevékenység szerepe a nyári hőmérsékleti rekordok előfordulásában. Ehhez többféle jövőre vonatkozó modelleredményt elemezték a 21. század végéig hátralévő húszéves éghajlati időszakokra, két kibocsátási forgatókönyv figyelembevételével. Az optimistább (RCP4.5) forgatókönyv kisebb mértékű antropogén hatást vetít előre, míg a pesszimista (RCP8.5) forgatókönyv az emberiség nagyobb felelősségét jelzi, mivel azt feltételezi, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi ütemben folytatódik majd. A nyári új hidegrekordok számában egyértelműen további csökkenés várható a modellek szerint, olyannyira, hogy azok a század végére a pesszimista forgatókönyvet követve gyakorlatilag megszűnnek az országban.
Az új melegrekordokból ezzel szemben továbbra is az átlagosnál kétszer többet lehet majd várni a század közepéig, ám az optimista forgatókönyv szerint, amikor a kibocsátás-csökkentésnek már jelentősen érezhető hatása lesz, a század közepétől egyre kevesebbre lehet majd számítani, ami megközelíti a változatlan éghajlati értékeket. Ez bizakodásra ad okot, és azt hangsúlyozza, hogy ha az üvegházhatású gázok kibocsátását sikerül minél előbb radikálisan csökkenteni, akkor az újabb és újabb melegrekordok elkerülhetőek. Szabó Péter és Pongrácz Rita kiemelték, hogy erre azért is kellene törekednie az emberiségnek, mert a pesszimista forgatókönyv eredményei viszont azt jelzik, hogy a század közepétől a nyári melegrekord-döntések előfordulása tovább fokozódik majd és az átlagosnál négy, négy és félszer több ilyen napra számíthatunk, ami azt jelenti, hogy az optimista forgatókönyvnél átlagosan kétszer, 2080-tól két és félszer több új rekordra kell felkészülnünk.
Több lehet a szélsőséges nyári csapadékból is
Megvizsgálva a csapadékrekordok alakulását az elmúlt két évtizedben az látható, hogy a csapadék ugyan egy jóval változékonyabb meteorológiai változó, mint a hőmérséklet, ennek ellenére a szélsőségeire vonatkozó eredmények kisebb változékonyságot mutatnak, mint a melegrekordok. Az átlag alatti új csapadékrekordot hozó években - így például a legkevesebbel bíró 2012-ben és 2013-ban - általában sok maximumhőmérsékleti rekordot lehetett regisztrálni Magyarországon, azaz fordított a két változó közötti kapcsolat. A kutatók szerint ez abból adódik, hogy amikor anticiklonális helyzet alakul ki és hőhullámok jelentkeznek nyáron, így nagy esély van egy új melegrekordra, akkor a derült idő miatt biztosan kevesebbszer is esik. A legtöbb új csapadékrekordot beállító években, mint például a legtöbbel bíró 2005-ben és 2010-ben szintén épp ellentétes volt a kapcsolat a melegrekordokkal.
Tehát ha általában melegrekordokban bővelkedik a nyár, akkor várhatóan nagyobb a szárazság és kisebb az esély az új csapadékrekordokra - jelentette ki Szabó Péter és Pongrácz Rita. Természetesen akadnak kivételek, hiszen előfordulhat olyan év is - egészen pontosan 2002-ben -, amikor meleg és csapadékosabbak a nyarak, azaz több melegrekord is születik és relatíve több extrém, új napi rekordot jelentő csapadék is hullik. A változatlan éghajlatnál kissé több csapadékrekord volt ugyan az utóbbi 20 évben, elsősorban Budapest tágabb környezetében és az ország középső-északi felén, de ez csak kisebb területen statisztikailag szignifikáns.
A kutatók szerint a jövőbeli nyári új csapadékrekordok gyakoriságát vizsgálva az látható, hogy összességében a változatlan klímánál némileg többször várhatóak majd extrém csapadékértékek, ugyanakkor a kissé csökkenő valószínűséget követve ezek várhatóan egyre kisebb számban fordulnak elő. Ugyanezt a tendencia a megfigyelésekben is észrevehető volt már. Ez nem jelenti azt, hogy egyes években és az ország különböző vidékein nem lesz várható sok csapadék szélsőség, de éghajlati skálán a globális felmelegedés a napi csapadékrekordok megdőlését a hőmérsékletnél kevésbé érinti majd. Ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy a pesszimista forgatókönyv szerint 2060-tól 8%-kal több új csapadékrekordra kell felkészülnie az emberiségnek, mint ha az optimista forgatókönyvet követné.
A szakértők szerint kissé másképpen megközelítve a jelenséget, és azt vizsgálva, hogy a század közepétől hány nyáron ad jelentősen több extrém értéket a pesszimista forgatókönyv, akkor az mondható el, hogy 20 évből 11-ben a pesszimista forgatókönyv statisztikailag is több új nyári csapadék rekordot eredményez, mint az optimista, és 20 évből csak 7 évben ad annál kevesebbet. A pesszimista forgatókönyvhöz tehát nemcsak kissé több csapadékrekord tartozhat majd, mint az optimistához, hanem amikor kevesebb csapadékrekordra számíthatunk, akkor a fordított kapcsolat miatt több új melegrekordra is, és ez a várható szárazsággal együtt így a szélsőségesebb csapadékeloszlást is előre vetíti - tette hozzá Szabó Péter és Pongrácz Rita.
Van értelme és tétje, a kibocsátások csökkentésének
Összefoglalva tehát az új nyári hidegrekordok megfigyelt száma a legutóbbi két évtizedben egyértelműen átlag alatti, míg az új melegrekordokból egyre többet regisztráltak. Ugyanakkor az új napi csapadékrekordokból csak egy kisebb területen lehetett többet megfigyelni. Emellett a 21. század végére a nyári hidegrekord megdőlések teljesen megszünnek majd, az újabb és újabb melegrekordok viszont még gyakoribbak lesznek, hacsak az emberiség nem csökkenti a kibocsátásait. Ez esetben az új nyári csapadékrekordokból az optimista jövőképhez viszonyítva ugyancsak kissé többre lehet számítani a század végére. A pesszimista forgatókönyvhöz kapcsolódó, a zöldebb jövőnél két, két és félszer gyakoribb melegrekordok nyilvánvalóan nem egy kívánatos jövőkép: a hőség rendkívül megterhelő az emberi szervezet számára, az ezt enyhítő beltéri hűtés (ahol egyáltalán lehetséges) energiaigénye pedig a jelenlegi energetikai szerkezet mellett még mindig leginkább a fosszilis energiahordozók használatát igényli, s ezzel csak ördögi körként tovább táplálná a globális felmelegedési trendet.
