Az Európai Takarmánygyártók Szövetsége (FEFAC) még 2020 szeptemberében tette közzé a 2030-ig szóló Takarmány-fenntarthatósági Chartáját. A Charta a fenntarthatóbb takarmánytermelésre irányuló alábbi öt törekvést emeli ki:
- Klímasemleges állattenyésztéshez és az akvakultúra termeléshez való hozzájárulása a takarmányozás révén.
- Fenntartható élelmiszerrendszerek előmozdítása az erőforrás- és tápanyag-hatékonyság növelésével.
- Felelős beszerzési gyakorlatok előmozdítása, népszerűsítése.
- Haszonállatok egészségének és jólétének javításához való hozzájárulás.
- Az állattenyésztési és akvakultúra ágazat társadalmi-gazdasági környezetének és ellenálló képességének javítása.
A Charta áttekintést nyújt továbbá arról, hogy az európai takarmányipar hogyan járulhat hozzá a fenntarthatóbb állattenyésztési és akvakultúra értékláncokhoz. Az elért eredményekről évente készülő jelentések bemutatják a Chartával kapcsolatos legfontosabb intézkedéseket és tevékenységeket. A második előrehaladási jelentés 2022 szeptemberében jelent meg - olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán.
Régóta elismert tény, hogy az állattenyésztési ágazat környezeti hatásainak csökkentéséhez elengedhetetlen a takarmányok helyes összetétele. De mit is tudunk még valójában arról, hogy mi kerül be a takarmány-előállítási rendszerbe? Kulcsfontosságú tény - amely talán nem annyira ismert a társadalom egy része számára -, hogy az EU-ban az állati takarmány-összetevők 96%-a a „nem élelmiszer-minőségű” kategóriába sorolható, tehát emberi fogyasztásra nem alkalmas.
Gyakori kritika, hogy az állattenyésztés és az emberek „versenyben állnak” az élelmiszerekért, azonban ez az állítás távol áll a valóságtól. Valójában az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) már 2017-ben arról számolt be, hogy globális szinten az állatállományok által elfogyasztott takarmányok alapanyagainak 86%-a nem olyan forrásból származott, amelyet az emberek élelmiszerként elfogyaszthattak volna.
A FEFAC pedig még tovább ment a megkülönböztetésben: Ahelyett, hogy azt vizsgálta volna, hogy a takarmány "emberi fogyasztásra alkalmas" vagy sem, a szervezet azt elemezte, hogy a takarmány "élelmiszeripari minőségű"-e, azaz elsősorban élelmiszerként való felhasználásra tervezték-e, és csak később irányították-e át a takarmány-ellőállítási rendszerbe.
Gyakori félreértés, hogy amikor a takarmányipar például takarmányozásra használt kukoricáról beszél, akkor azt sokan csemegekukoricának értelmezik. Ez azonban nem így van! A takarmány- és a csemegekukorica között ugyanis lényeges különbség van beltartalmi értékben és ízben egyaránt.
Az állati takarmányozásra termesztett gabonafélék általában nem felelnek meg a humán élelmiszerek, például a kenyér, a sör és a tészta előállításához szükséges minőségi követelményeknek. A takarmányként felhasznált gabonafélék jelentős részét pedig élelmiszer-minőségűről takarmány minőségűre minősítik vissza, mert azok nem feleltek meg az „emberi fogyasztásra alkalmas” kategória követelményeinek. Ennek következtében a takarmánygyártás gazdasági szempontból soha nem áll közvetlen versenyben az emberi fogyasztással, és a gabonafélék állati takarmányozásra történő felhasználása soha nem fog hiányt okozni az élelmiszerpiacon!
Fenteken túl kiemelendő, hogy amikor élelmiszer-minőségű alapanyagot értékesítenek a takarmány-ellőállító üzemeknek, akkor ezen termékek általában többlet termelés eredményeként keletkeznek, az előállított mennyiségük meghaladja a humán fogyasztási piacok általi keresletet. A FEFAC elemzése alapvető fontosságú, mivel azt állapítja meg, hogy a keverék-takarmány gyártók által használt alapanyagok közül gyakorlatilag egyik sem tekinthető élelmiszer-minőségűnek!
Lényegében tehát a nem élelmiszer-minőségű vagy az élelmiszerfeleslegből származó alapanyagok takarmányozásban történő felhasználása nem csak az állatok hatékony takarmányozását szolgálja, hanem az élelmiszerpazarlás elkerülését is!
Az európai takarmányágazat fentieken túl egyéb fenntarthatósághoz kapcsolódó kérdésekkel is foglalkozik, például az innovatív takarmány-összetevők hatásainak pontos mérésével, valamint a takarmány-emészthetőségen alapuló, a metán- és ammóniakibocsátás csökkentésére irányuló takarmányozási stratégiák kidolgozásával.
Az Európai Bizottság metánkibocsátás-csökkentési stratégiájában szereplő, a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célterv hatásvizsgálata szerint az EU 2030-ig 35-37%-kal kívánja csökkenteni a metánkibocsátást. Az állattenyésztés ezen célkitűzés megvalósításához segíthet nyújthat, mivel a szarvasmarha ágazatban folyamatos előrelépés mutatható ki a metánkibocsátás csökkentés terén. A takarmány-összetétel felülvizsgálatával és további stratégiai intézkedések alkalmazásával pedig még tovább csökkenthető az állati emésztésből származó kibocsátás.
A takarmányozás szintén kulcsfontosságú elem lehet az antibiotikum felhasználás csökkentés és a haszonállatok egészségének, valamint jólétének javításának területén is. Az EU-ban az állattenyésztési ágazatok antibiotikum felhasználásának mértéke az elmúlt évtizedben folyamatosan, és jelentős mértékben csökkent, a mérséklődés 2011 és 2020 között mintegy 43%-os volt.
Az állatgyógyászati antimikrobiális szerek fogyasztásának európai felügyeleti szerve, az ESVAC arról is beszámolt, hogy az EU-ban 2011 és 2018 között 51%-kal csökkent az antibiotikumok gyógyszeres takarmányon keresztüli „takarmányba való bekerülése”. Ez az eredmény a legjobb higiéniai gyakorlatok alkalmazásának, a vakcinázásnak és a takarmányozás fejlesztésének, mint megelőző intézkedésnek köszönhető.
Elmondható továbbá, hogy az alternatív nyersanyagok és takarmány-adalékanyagok használata az állatjólét javítását is elősegítheti és csökkentheti az állatorvosi kezelések szükségességét. A jelenleg alkalmazott takarmányozási rendszerek kiváló eredményeket mutattak az állatok szervezeti szilárdságának, valamint a stressztűrő képességének és a kórokozókkal szembeni ellenállóképességének fokozása tekintetében. Emiatt a fenntarthatósági szempontokat is szem előtt tartó, innovatív takarmányozási megoldások központi szerepet játszanak majd az antimikrobiális rezisztencia (AMR) kialakulásának lassításában is. Összefoglalásképpen pedig kijelenthető, hogy a fenntartható takarmány-előállítás kulcsfontosságú az állattenyésztési ágazat, valamint a takarmány- és élelmiszeripar sikerének és ellenálló képességének biztosításához!
