István 2012-ben utazott ki Belgiumba, és egy pékségben helyezkedett el, ahol 10 évet töltött. Mint mondta, egy magyarországi pékségbéli ismerőse által ment ki külföldre, aki lényegében kihívta őt, hogy van munkalehetőség. Volt szállása, a nyelvtudás pedig akkoriban még nem volt kötelező kritérium. A munkáltatók most viszont már mindenütt kérik a flamand, a francia vagy az angol nyelvtudást. Ha az ember nem tud flamandul megszólalni, akkor a belgák azonnal átváltanak angolra, franciára, esetleg spanyolra. István elmagyarázta, hogy ahhoz, hogy valaki Belgiumban munkába tudjon állni, először is bejelentett lakcímmel kell rendelkezni. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet megszerezni, ha az embernek van kint segítsége, vagy céges kapcsolata, illetve vannak olyan közvetítő cégek is, amelyeken keresztül ki lehet menni Belgiumba, és intézik a szállást. Munkába álláskor csinálnak bankszámlaszámot és biztosítást is az embernek. A szállásokat illetően István elmondta, hogy egy szoba bérlése 400 eurótól kezdődik, de az árak megyénként változnak. Brüsszel és környéke nyilván a legdrágább, de Nyugat-Flandriában már jóval olcsóbban is szálláshoz lehet jutni. Ilyenkor azt kell eldöntenie az embernek, hogy szobát, apartmant, vagy lakást akar-e.
A fizetések kapcsán István elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt induló pontnak elég volt az, amit kint megkeresett, kicsit félre is tudott tenni belőle, de a mostani viszonyok valamivel rosszabbak lettek. Akkor 1600-1700 eurót is meg tudott keresni az ember egy ilyen jellegű munkával, most inkább 1800-2000 eurót lehet így keresni. Ez egy embernek elég lehet, egy családnak viszont már kevés. A belgákkal kapcsolatban István úgy fogalmazott, hogy nagyon óvatosak, mert félnek a diszkriminációtól. A külföldieket inkább megtűrik, de annyira nem barátkoznak velük. Ha az ember beszéli a nyelvüket, akkor hamarabb elfogadják. A pékségben voltak kötelező képzések voltak a munkavédelem és tűzvédelem kapcsán. Ezt mindig meg kellett csinálni, valamint HACCP rendszerű egészségügyi kontrollvizsga is van. Ez azon az elven működik, hogy ha valami nincs rendben, akkor azonnal bezárják a céget, és addig nem működhet, amíg a problémát meg nem szüntetik. A szakmai továbbképzések kapcsán István elmondta, hogy neki ilyesmit nem kínáltak fel, nyelvtanulásra volt lehetősége, de azt szigorúan munkaidőn kívül, a szabadidejében csinálhatta csak. Ehhez a képzéshez a cég adott némi hozzájárulást, fizette a tankönyvet. István elmondta, hogy amit nem egyszerű felfogni és elfogadni, hogy semmi sincs ingyen.
István elmesélte, hogy már nem dolgozik a pékségben, mert tönkrement a térde. A belga szabályozás azonban lehetővé teszi, hogy kiváltson más üzletet, így ő most hentes lett, és a kint élő magyarokat látja el hurkával, kolbásszal és más húsáruval. A sertéseket nem ő tenyészti, levágva veszi őket, de ez sem egyszerű. Franciaország mellől kell hoznia a vágott sertést, ő pedig feldolgozza, erről papírja is van. István úgy érzi, hogy neki sikerült megtalálnia a számítását. A szakember beszélt arról is, hogy Belgiumban is komoly szakmunkáshiány van, ha az ember megfelelő szaktudással, vagy szakmával rendelkezik, akkor hamar találhat munkát magának. István szerint Magyarországon lehet valaki jó szakember, ha nincs elég kapcsolata, Belgiumban viszont a teljesítményt nézik: ha valaki jó melós és rendesen dolgozik, azt megbecsülik. István beszélt arról is, hogy odakint nem minden esetben ismerik/fogadják el a diplomát, ám ha az ember magánvállalkozóként dolgozik, ez nem jelent akadályt.
A jogosítvány és annak megszerzése kapcsán István elmondta, hogy a belga rendszer az amerikait követi: van egy tanfolyam, ami megtanítja az embernek az alapokat, aztán kell valaki, aki megtanítja ténylegesen is vezetni az embert. Ez lehet rokon, jó barát, ismerős. Bizonyos óraszámot kell teljesíteni, aztán lehet vizsgázni. István szerint, ha az ember a tényleges vezetés megtanulásához nem vesz igénybe autósiskolát, akkor 100 euróból meg lehet szerezni a jogsit odakint, ellenkező esetben a 2000 eurót is elérhetik a költségek. A belga szabályozás érdekessége, hogy a friss jogosítvánnyal rendelkező mellett még egy évig ott kell ülnie valakinek, mielőtt egyedül is vezethetne.
Látható tehát, hogy Belgiumban különösebb szakirányú végzettség nélkül is jól fizető álláshoz lehet jutni az az élelmiszeriparban, feltéve, hogy az ember ténylegesen beszél angolul, flamandul vagy franciául, és hajlandó keményen dolgozni. Ahhoz azonban, hogy az ember munkába állhasson, bejelentett lakcímmel, biztosítással és ottani bankszámlaszámmal kell rendelkeznie, de az országra is jellemző szakemberhiány miatt a megfelelő képzettséggel rendelkező munkavállalók előnnyel indulhatnak. Az Agrárszektor korábban már korábban is kérdezte a külföldön élő és az ágazatban dolgozó magyarokat tapasztalataikról, és beszámolt a hollandiai, az olaszországi, a spanyolországi és az írországi lehetőségekről.