Érdemes megismerkedni, az ázsiai mellett a más tájakról származó levélzöldségekkel is, hiszen új ízeket varázsolhatunk a tányérjainkra, és termesztésük sem bonyolult. A levélzöldségek nagy előnye, hogy termesztésükkor hamar élvezhetjük munkánk eredményét, hiszen míg a paprika, paradicsom, uborka, vagy a gyökérzöldségek esetén viszonylag hosszú idő telik el a betakarításig, addig a levélzöldséget - lévén a leveleiket használjuk, nem a gyökerüket vagy a termésüket- viszonylag hamar megkóstolhatjuk.

A szárazföldi hínár

A okahijiki (Salsola komarovii) Kínában, Koreában, Japánban és Kelet-Oroszországban őshonos zöldség. Enyhén sós íze miatt “szárazföldi hínárnak” is nevezik. A „hijiki” szórész algát jelent, az „oka” pedig földet. Az okahijiki az amarántokkal áll rokonságban. A növény otthon érzi magát a sós tengerparti talajokon, de bármilyen normál kerti talajban is termeszthető. A levelek fonal szerűek, hosszúkásak és zamatosak. Mivel igen régóta használt zöldségnövény, az idők folyamán sok felhasználási módja alakult ki. Akár blansírozott zöldségként halhoz és tenger gyümölcseihez is jól társítható, de salátákba vagy sushiba is tehető. Forró serpenyőben vajon párolva a hajtásvégei nagyon ízletesek.

A kínai növény, ami Japánban lett sikeres

A mizuna (Brassica rapa var. japonica) annak ellenére, hogy hazánkban még nem túl elterjedt zöldségnövény, elnevezésekben bővelkedik: mizuma, mustársaláta, mustárspenót, japán mustár, kiotói vízizöld, sárkányfogó saláta, namenia. Bár Kínából származik mégis a japán konyhának köszönhetően vált ismertté, és terjedt el a világon. Karakteres, kissé borsos íze van emiatt minden ételhez jól illik, amihez egyébként borsot, mustárt, vagy tormát használnánk. Remek saláta alapanyag, és íze mellett kedvező élettani hatásokkal is rendelkezik: C-, E- és K-vitaminban gazdag, kalciumban, magnéziumban, káliumban, folsavban és béta-karotinban is bővelkedik, ráadásul immunerősítő hatással is bír. Jelentős mennyiséget tartalmaz élelmi rostokból, ezzel segíti az emésztést. 2019-ben a Nemzetközi Űrállomáson is sikeresen termesztettek mizunát az űrhajósok. A legtöbb káposztaféléhez hasonlóan ez is kétéves növény, első évben levélrózsát fejleszt, második évben virágzik és magot hoz. Napos vagy félárnyékos, tápdús jó vízgazdálkodású talajban termeszthető a legeredményesebben. Vetés után hat héttel már szedhető, ezért, ha szakaszoltan vetjük szinte egész évben termeszthető és őszi vetése télen is konyhai alapanyagot szolgáltat majd, hiszen levelei csak -12 oC alatt károsodnak. A mizuna egyik változata a mibuna, vagy ázsiai saláta (Brassica rapa var japonica 'Mibuna'), míg előbbi levele sallangos, utóbbié nem. A mibuna levelei fényesek, szintén enyhén csípősek, és wokban is jól falhasználhatók. Néhány héttel a vetés után a 20 centiméterre megnőtt levelei már szedhetők, és szedés után újra hajt. Hidegtűrő, és rövid tenyészidejű ezért másodnövényként is alkalmazható a kiskertekben. Ahonnan felszedtük a hónapos retket, vagy ahonnan lekerült a borsó, a jobb helykihasználás érdekében oda kerülhet bármilyen rövid tenyészidejű levélzöldség, akár mibuna is. Ez is a mi közismert káposztaféléinkkel rokon faj, de formailag nagyon eltérő azoktól. A hűvösebb időszakokat kedveli, ezért február és április között szakaszosan is vethetjük, de ezután a meleg időszakot kihagyva augusztustól szeptember végéig vessük csak újra, mert nyári termesztésével nehéz jó eredményt elérni.

A csigák egyik kedvence

A kínai bordáskel, vagy pak choi (Brassica rapa var. chinensis) is sokféle színben, formában és névvel létezik, és időnként a hazai nagyáruházak zöldségkínálatában is találkozhatunk vele. Magyarországon többször is vethető egy évben, mivel a mag kelésétől számított 35-40. napon már szedhető. 15x25 centiméteres térállásban tartsuk, az elvetett magok nagyon gyorsan, pár nap alatt kikelnek. Tavaszi vetését április elején érdemes megkezdeni, így megfelelő koraiságot érhetünk el, bár a talajmenti fagyok lassíthatják a fejlődését. Fény és vízigényes növény, kanálszerű fényes levelei mellett a levélnyelei is ehetők. A csigák és a földibolhák támadására kell számítani termesztése során. Magas a C-vitamin-, béta karotin-, folsav- és kalcium-tartalma, és ásványi anyag tartalma is jó élettani hatású, íze leginkább a zeller és a mustár keverékére emlékeztet. Legegyszerűbb párolva fogyasztani, de savanyítható is. A komatsuna (Brassica rapa var. perviridis) egy szárazságtűrő, egész évben termeszthető levélzöldség, mely a vetés után egy hónappal már szedhető. Később levelei egyre csípősebbé válnak, majd megkeserednek. Inkább tavaszi, vagy őszi termesztése javasolt, mert a nyári magas hőmérséklet hatására - ha magszárat fejleszt - már nem ízletes. Ez is nagy kedvence a csigáknak, de könnyen termeszthető cserépben akár a teraszon is, így megvédhetők a levelek.

A legdíszesebb levélzöldségek

A vérsóska, vagy díszsóska (Rumex sanguineus) bár egy sóska féle, íze a spenótra emlékeztető. A bordó levélerezetének köszönhetően nagyon dekoratív növény, így nem csak a kert, hanem tálaláskor a tányér dísze is lehet. Akár salátamagok közé keverve, azzal vegyesen is vethető. A nedves helyet kedveli, legjobb, ha a talaja nem szárad ki. Annyira vízigényes, hogy mocsári növényként kerti tavak sekély zónájába is ültethető. A mángold (Beta vulgaris var. cicla) Szicíliából származik, először Karl Koch, német botanikus különböztette meg a spenóttól. Leszedve nem áll el sokáig, ezért is jó, ha magunknak termesztjük. Levélnyele sokféle színű lehet a fehértől a zöldön keresztül a piroson át a citromsárgáig, és szerencsére így vegyesen, „szivárvány” magkeverékként is beszerezhető. Februártól-júliusig vethető, és a tövek áttelelnek, ezért a következő évben már kora tavasszal újra szedhető addig, amíg virágszárba nem szökken. Vetéstől számítva egy hét múlva kikel, és a 60. naptól folyamatosan szedhetőek levelei és levélnyelei. Hazánkban gyomként is megtalálható a kövér porcsin (Portulaca oleracea), egy ízletes ehető növény, pozsgás szárainak és leveleinek köszönhetően látványos salátákba téve és savanyúságként elkészítve is. Eredetileg Ázsiából származik, de már egész Európában elterjedt növény, sőt a libanoni, mexikói és bangladesi konyhában használják leggyakrabban. Annak ellenére, hogy nálunk gyomnövény, az egykori Szovjetunióban nemesítették. Napjainkban is kaphatók kultúr változatainak magjai, melyek nagyon aprók, ezért csak a földre kell szórni és nedvesen tartani a csírázásig, földdel nem célszerű takarni. A nemesített változatainak levelei nagyobbak, mint a vad alapfajé, és érdemes kiemelni az arany porcsint, mely sárga levelekkel rendelkezik. Melegkedvelő növény ezért szabadföldbe májusnál előbb ne vessük, de palántaként szobában is előnevelhető, így már márciusban cserepekbe kerülhet a magja.