Az élelmiszer-pazarlás egyre komolyabb, globális szinten jelentős probléma napjainkban. Veszélyét az adja, hogy növeli az ellátás bizonytalanságát, ezzel pedig hozzájárul az éhezés és az alultápláltság növekedéséhez. Emellett a feleslegesen megtermelt élelmiszerek környezeti terhe hozzájárul az éghajlatváltozáshoz is, fokozza a túlzott vízfelhasználással összefüggő kockázatokat - írta meg a Magyar Nemzet. Az élelmiszer előállításához értékes erőforrások felhasználása szükséges, így magas a tevékenység ökológiai lábnyoma.

A termesztés, betakarítás, szállítás, előállítás, csomagolás, tárolás, kereskedelem, előkészítés mind energiaigényes folyamatok. Ezt az energiát pazaroljuk el a feleslegesen előállított, majd kidobott élelmiszerek esetében. Ennek kiküszöbölésére sokféle megoldás létezik, amelyek közül a leghatékonyabb és a legegyszerűbb a pazarlás megelőzése. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy elemzése arra is felhívja a figyelmet, hogy az élelmiszerek pazarlásán belül meg lehet különböztetni elkerülhető, nem elkerülhető és potenciálisan elkerülhető hulladékokat. 

• A legelső pont arra utal, hogy eredendően emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel kerül a kukába. Például megromlott joghurt, összefonnyadt egész gyümölcs, kidobott készétel. Ha ez megtörténik, az általában emberi gondatlanság eredménye. Ez nevezhető valójában pazarlásnak.
• A második pont az emberi fogyasztásra nem alkalmas állati vagy növényi eredetű úgynevezett élelmiszerrészeket érinti. Ilyen például a tojáshéj, a csont vagy éppen a banánhéj. Ilyen hulladékok szükségszerűen keletkeznek az élelmiszerláncban.
• Végezetül: potenciálisan elkerülhető élelmiszer-hulladékról akkor lehet beszélni az emberi fogyasztásra alkalmas alapanyag vagy készétel esetében, amikor egészségügyi okokból (például rágási képesség romlása) vagy egyéni ízlés miatt kerül kukába például a csirkebőr vagy a kenyérhéj.

Élelmiszer-hulladék az élelmiszerlánc minden pontján keletkezik, az elsődleges termelésnél, a feldolgozás és a gyártás során, a kereskedelem és egyéb forgalmazás területén. Továbbá az éttermek és étkezési szolgáltatások tevékenysége során és végül a háztartásokban. A KSH összegzése azt is megállapította, hogy arányaiban a háztartásokban keletkezik a legnagyobb része a szóban forgó hulladéknak.

Az Európai Unióban 2020-ban ez az arány 55%-os volt, amely fejenként, átlagosan 70 kilogramm élelmiszert jelent. Magyarországon ennél is nagyobb, 70% körüli a háztartások részaránya a teljes élelmiszer-hulladék képződéséből. A teljes élelmiszer-hulladék több mint 20%-a a feldolgozás és a gyártás során keletkezik, és az elsődleges termelés felel a legkevesebb veszteségért.

Az elemzés arra is rávilágít, hogy Európai Unió országaiban 2020-ban egy főre vetítve átlagosan 127 kilogramm élelmiszer veszett kárba. Az egyes országok között azonban jelentősek a különbségek. A legtöbb élelmiszer-hulladék (fejenként 397 kilogramm) Cipruson keletkezett. Ezt az országot követi Dánia, Görögország és Portugália, fejenként kétszáz kilogramm körüli értékkel. A legalacsonyabb élelmiszerhulladék-értéket Szlovéniában és Horvátországban mérték, kevesebb mint 20%-át Ciprus adatának. Magyarország élelmiszerhulladék-adata (93 kilogramm/fő) az uniós átlagnál alacsonyabb, így jobb értéknek tekinthető.