Óriási különbség van a gazdag és szegény városlakók vízhasználata között, ám a kutatók szerint a vízhiány megoldása során ezt a szempontot nem szokták figyelembe venni a döntéshozók, helyette inkább a kínálat növelésére és a víz magasabb árára összpontosítanak. A kutatók azonban úgy látják, hogy a vízkészletek védelmének egyetlen módja a vízkészletek egyenlőbb elosztása - írta meg az Infostart a The Guardian értesülései alapján.
Egy nemrég megjelent új tanulmányban a szakemberek a dél-afrikai Fokváros vízhasználatát elemezték, ahol a leggazdagabb emberek ötvenszer annyi vizet használtak, mint a legszegényebbek. Amikor 2018-ban, többévnyi aszály után vízválság sújtotta a várost, a legszegényebbek alapvető szükségleteik kielégítésére elegendő víz nélkül maradtak - állapították meg a tudósok. A város helyzete ugyanakkor messze nem egyedi. 2000 óta több mint 80 város tapasztalt már meg extrém szárazságot és vízhiányt, többek közt Miami, Melbourne, London, Barcelona, São Paulo, Peking, Bengaluru és Harare.
A városi vízválságok a szakemberek szerint várhatóan egyre gyakoribbak lesznek, a közeljövőben több mint egymilliárd városlakónak kell majd vízhiánnyal szembenéznie. Márciusban a Vízgazdaságtani Globális Bizottság jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a világot közelgő vízválság fenyegeti, mivel a kereslet 2030-ra várhatóan 40%-kal haladja meg a kínálatot.
Hannah Cloke professzor, a Readingi Egyetem munkatársa és az új tanulmány társszerzője szerint az éghajlatváltozás és a népességnövekedés miatt a víz egyre értékesebb erőforrása lesz a városoknak, a vagyoni egyenlőtlenségek miatt a szegényebbel mindennapi vízhozzáférése pedig egyre nagyobb gondot jelent.
Előrejelzéseink szerint ez a válság tovább súlyosbodhat, mivel a gazdagok és a szegények közötti szakadék a világ számos részén tovább mélyül. Végső soron mindenki szenvedni fog a következményektől, hacsak nem dolgozunk ki igazságosabb módszereket a víz megosztására a városokban
- fogalmazott Hannah Cloke.
A Nature Sustainability folyóiratban közzétett tanulmány a városi vízhasználat modelljének kidolgozásához olyan adatokat használt fel, amelyek figyelembe vették a különböző jövedelmi szinteket. Fokvárosban például a leggazdagabbak, azaz a város lakosságának 14%-a felelt a város vízfogyasztásának 51%-áért, míg a legszegényebbek, azaz a lakosság 62%-a mindössze 27%-át használta fel a víznek. A leggazdagabb csoport a legtöbb vizet nem az alapvető szükségletekre használta.
A modell azt mutatta, hogy a leggazdagabb csoport vízhasználatának változása nagyobb hatással van a vízkészlet általános rendelkezésre állására, mint a népességszám változása vagy az aszályok. A kutatók azt is elmondták, hogy a leggazdagabb polgárok által a vízhiány idején használt fúrt kutak fokozott használata jelentősen kimerítette a felszín alatti vízkészleteket.
Az kutatás egy 2016-os jelentés következtetését idézte, amely szerint a világ nagy részén lejárt az olcsó és bőséges ivóvíz korszaka. Hannah Cloke és kollégái hozzátették: itt az ideje, hogy megállapodjunk arról, hogyan ossza meg a társadalom az élet leglényegesebb természeti erőforrását.