Szathmáry Eörs azon kutatók egyike, akik igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a globális felmelegedés óriási baj felé sodorja az emberiséget. A tudomány arról beszél, hogy másfél-kétfokos átlaghőmérséklet-emelkedés már katasztrófát okoz, természetesen a másfél fok önmagában nem sok, de ha mint átlag növekszik meg, az már óriási probléma - mondta a szakember. Hozzátette, nem az a fő a kérdés, hogy ingadozik-e a hőmérséklet, hanem az, hogy milyen érték körül. Ha másfél fok az emelkedés átlagban, annak már az emberiségre nézve igen kellemetlen hatása van.
Hogy csak néhány gyors példát mondjak: a klímaváltozás a talaj pusztulásához vezet. A jó termőtalaj viszont az életfeltételeink közé tartozik. Az előrejelzések szerint 20 éven belül az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasága már semmit nem fog tudni exportálni, mert nem lesz akkora a termés. A klímaváltozás másik szörnyű következménye, hogy szédítően megnőtt a hidrológiai ciklus, vagyis a vízkörforgás sebessége: ugyanaz a vízmolekula többször járja meg a különböző halmazállapotokat, és ez egyaránt vezet elsivatagosodáshoz, illetve villámárvizekhez meg talajerózióhoz. Ott lesz sok a víz, ahol nem kéne, és ahol sok kéne, ott kevesebb lesz. Ha egyszer a tudomány régóta erről beszél, miért nem változtattunk eddig az életmódunkon?
Sajnos, nem vagyunk igazán jól felvértezve az evolúció által, hogy az esetleg évtizedek múlva bekövetkező dolgokkal komolyan foglalkozzunk - hangsúlyozta Szathmáry Eörs. Beszélt arról is, hogy lényegében az ipari forradalom kezdete óta gyorsuló ütemben halnak ki a fajok, hiszen élőhelyeket veszünk el tőlük, és nem utolsósorban irtjuk őket.
Azt tudjuk, hogy a széndioxidszint változása miatt a felmelegedés, a tengerek savanyodása, az erózió mértéke növekszik. De azon is el lehet gondolkozni, hogy mi van, ha olyan változás indul el, ami az oxigénszintet is módosítja? Azért gondoljuk meg, ha 2000 méterre felmegyünk, az sokaknak nem igazán komfortos, bizonyos munkákat ott már nem lehet elvégezni. Mi van, ha például az Alföldön kevés lesz az oxigén, mert valamit sikerül átbillentenünk? Ez is előfordulhat. Az élővilág persze mindenhez alkalmazkodik, néhány faj kihal, újak jelennek meg. Mi viszont rettentően érzékenyek és sérülékenyek vagyunk. Az, hogy az emberiség, mint faj, kihaljon, kevéssé valószínű, de nem lehetetlen. Azt, hogy egy drasztikusan csökkent méretű populáció, egy egészen más körülmények között tengődő emberi populáció legyen az örökösünk, bőven el tudom képzelni. És nem egy-két-háromszáz év múlva, hanem akár néhány évtizeden belül. Nagyon sokan a 2050 körüli időpontra teszik a totális összeomlást, és szerintem ez nagyjából korrekt számítás, ha csak nem történik valami komoly és gyors változás. De ha történhetne ilyen, annak már azért látszania kéne.
A kutató elmondta, a klímaváltozás társadalmi problémákat tud okozni, és ez egyre több helyen várható. A koronavírussal kapcsolatban közölte, az eredete érdekes kérdés, most megint vita tárgya, de nagyon könnyen elképzelhető, ha nem is egyértelmű jelen pillanatban, hogy állatról terjedt emberre. Azt viszont már tudjuk, hogy Amerikában az emberről átkerült a fehérfarkú szarvasokra. A fehérfarkú szarvas-állomány kilencven százaléka Covid-fertőzött. Ez azzal jár, hogy a fehérfarkú szarvasban tovább tenyészik a vírus, és további mutációk lépnek fel, amik visszajöhetnek az emberre. Ilyesmiből nagyon-nagyon sok előfordulhat, és a tundrák kiolvadása további veszély, hiszen onnan olyan baktériumok szabadulnak ki, amikről álmodni sem mertünk. De van egy csomó új kórokozó Magyarországon is. Olyan kullancsfaj is van már az országban, amelyik gyorsan mozog, pedig ez szokatlan. Ez azért van, mert nem elég hidegek a telek, és meg tudnak telepedni, nem pusztulnak ki télen a potenciális betolakodók.
Múlt hónapban jelent meg egy tanulmány, amely szerint növekszik a H5N1 madárinfluenza-vírus pandémiás kockázata, egyre több emlősből mutatják ki. Eddig kevés humán fertőzés volt, annak alapján viszont elég magas, több mint ötven százalékos lehet a halálozási rátája.
Kétségtelen, hogy a jelenlegi problémáink csak egy masszív együttműködéssel lennének leküzdhetők, és el kell ismerni, hogy ilyen mértékű globális együttműködés egyelőre példátlan. Egyáltalán nem biztos, hogy képesek vagyunk rá, de érdemes lenne legalább megpróbálni. Más esélyünk ugyanis nincs - hangsúlyozta a kutató.
