A sok csapadék megtette a hatását, szépen alakul a gombahelyzet Magyarországon. Azok a gombák, amik közvetlenül az esős idő után jelennek meg, már kezdenek kibújni, mint például a mezei szegfűgomba vagy a csiperkefélék, de a vargányára még az ország nyugati szélén pár napot biztosan várni kell. Ezt Varga Tamás, szombathelyi gombász és biológia-kémia szakos végzettségű természetbúvár mondta el a HelloVidéknek, aki nemcsak gyűjteni szereti a vadon termő gombákat, hanem a különleges példányokat kutatja és fotózza is.
Ahogy a szakember elmondta, országos szinten volt annyi csapadék, és még várható is, hogy az idei kora nyári gombafelhozatal egész jól alakuljon. Természetesen nagyon nagy eltérések vannak országosan, például Vas megyében elég sivár volt a termés az elmúlt napokig.
A helyi adottságok az időjárási viszonyokhoz képest is egészen különbözőek lehetnek, így nehéz általánosítani. Lehet, hogy a Szombathely környéki erdőkben még semmi sem bújt elő, és szárazság van, közben Somogy megyében, ami köztudottan egy kiváló gombás vidék, vagy a Bükkben több eső esett, mások a páraviszonyok, ott meg aratják a gombát. A kora tavasz itt Vas megyében is egészen jól alakult, a kucsmagombafélék, a májusi pereszke kosárszámra volt gyűjthető. Korábban én nem találtam kucsmagombát Szombathely környékén, de idén azt is sikerült. Április-májusban már nyugodtan lehet gombászni, ha megfelelőek a körülmények
- mondta Varga Tamás.
A gombákat még aranyárban kínálják a hazai piacokon
Húzós árakon kínálják most még a piacokon az erdei és mezei gombákat. Amíg gombaszegény időszak van, nyilván magasabbak az árak, így pár héttel ezelőtt a Facebook-csoportokban még 7 ezer forint/kilós árakon kínálták a vargányát, a rókagombát is hasonló árfekvésben, bár kicsit olcsóbban (6 ezer forintért) lehetett megvásárolni. Azóta, hogy az ország egyes vidékein már tömegesen bújnak elő a gombák, a nagyobb kínálat mellett az ár lejjebb ment, jelenleg 3-4 ezer forintért lehet hozzájutni a vadon termő gombák kilójához. De szárítva még drágábbak, mivel ott grammokban kell gondolkodni. A tavasz nagy slágerének, a kucsmagombának szárítva több százezer forintos kilónkénti ára is lehet - mondta Varga Tamás, hozzátéve, hogy vargánya ára pedig 40-50 ezer forint lehet szárítva.
Egyre több magyar gyűjtögeti a gombákat
Nem véletlen, hogy reneszánszát éli itthon gombászás, Varga Tamás szerint az árak mellett ezt még további két dolog is befolyásolta. Az egyik, hogy a koronavírus-járvány időszaka alatt az emberek nagyobb tömegben próbáltak kiszabadulni otthonról, és megszállták a közelükben található réteket, mezőket, erdőket, és ez összekapcsolódott a gombászás felerősödésével. A másik pedig az internethasználat. Ezzel kapcsolatban a szakember kifejtette, hogy amíg csak néhány, részben idejétmúlt könyvből lehetett gombászni, viszonylag kevesen csinálták, klasszikusan a falusi környezetben élők, meg akik eleve nagyobb érdeklődést mutattak a természet iránt. Az internet elhozta azt, hogy bármilyen információhoz hozzá lehet férni, és egészen elképesztő méretű tömegek verődtek Facebook-csoportokba.
Szerintem megtízszereződött a gombaszedők száma az elmúlt 10-15 évben. Én az összes, a Facebookon fellelhető gombász csoportnak tagja vagyok, és ezek között vannak nagyon komoly, nagyon magas szakmai nívóval működő csoportok, ezeket olyan emberek alkotják, akik az ország krémjét jelentik a mikológiában. Egy ilyen csoport nyilván kis létszámú, de itt nagyon sokat lehet tanulni, itt egészséges vita folyik, magas szakmai színvonalon. Vannak azonban olyan csoportok is, ahol több 10 ezer ember összeverődött, sőt van, amelyik átlépte a 100 ezres létszámot is, és a létező összes butaság előfordul itt. A legbutább dolgokat képesek a legnagyobb magabiztossággal kijelenteni akár fajmeghatározás, akár a fogyaszthatóság tekintetében, és nagyon gyakran elviccelik a dolgokat. Gyakorlatilag életveszélyes posztok jelennek meg
- közölte Varga Tamás, aki hozzátette, ezért is fontos, hogy minden begyűjtött gombát el kell vinni gombavizsgálóhoz.
A gombász elmondta, hogy ő ugyan nem tekinti magát szakértőnek, autodidakta módon tanulta meg a gombászást, kiskorától kezdve. De ha valaki komolyan akarja ezt csinálni, nem árt elvégezni egy tanfolyamot. Ennek vannak szintjei, alap-, közép- és felső fok. Varga Tamás azt is elmondta, hogy tavaly például sikerült olyan gombafajra bukkannia, amit az országban addig összesen két helyen találtak. Ez egy nem ehető lilásbarna döggomba volt, ami gombászkörökben nagy örömet okozott. A szakember elmondta, hogy nemcsak étkezési célra gyűjti a gombákat, hanem rendszeresen fotózza is őket. A Szombathely környéki kertvárosi sétái alkalmával fedezett fel olyan területeket, ahol elképesztő fajgazdagság van akár ritka, védett növények, akár gombák tekintetében, és millió fotója van ezekről. Ugyanis nem csak akkor vannak gombák, amikor a legtöbb ember gondolja: egész évben lehet gombákat találni, nyilván télen és nyáron kevesebbet.
A mostani hétvége már a vargányáról szólhatott
Ahol bőven terem vargánya, ott az emberek nem is nagyon szednek mást, mivel ezt tartják a gombák királyának. A vargányának - tette hozzá Varga Tamás - most van itt az ideje, múlt héten már az ország több pontján gyűjtötték, Somogyban, a Budai-hegységben, a Vértesben, a Mátrában és Borsodban. Vas megyében múlt héten még alig bújt elő, de az elmúlt két napban megszaporodtak azok a Facebook-posztok, amiben újságolták, hogy találtak már a Szombathely környéki erdőkben is. A gombász szerint a mostani hétvége már a vargányáról szólhat.
A vargánya kifejlődéséhez körülbelül 5 nap kell. Vannak olyan gombák, amelyek megfelelő környezeti feltételek mellett akár pár órán belül megjelennek. A vargányafélék között is vannak különbségek, de az ízletes vargánya 3-5 napos rátartással gyűjthető. Itt nemcsak az esőre gondolok, az csak egy tényező. A napsütés legalább ugyanennyire fontos, megfelelő hőmérséklet kell, 20-30 fok közötti. Ez alatt vagy e fölött már nem jó. Alatta nem képződik pára, fölötte hamar kiszárad minden. Az is fontos, hogy ne legyen nagy szél, mert az is szárít! És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vargánya kifejlődéséhez megfelelő talajviszonyok is kellenek. A gombák zöme a savanyú talajt szereti, kevés olyan faj van, amelyik meszes talajon érzi jól magát. Ha megváltozik egy talaj szerkezete vagy kémhatása valamilyen külső hatásra, az befolyásolhatja a gombák előfordulását.
Sokan nem tudják, de nemcsak egyféle vargánya létezik
Varga Tamás elmondta, hogy van ízletes, nyári és bronzos vargánya is, ezeket mind vargánya néven gyűjtik az emberek, akik kevésbé ismerik ezeket fajszinten elkülönítve. Most mind a három megjelent, ezeknek ősszel lesz még egy újabb hulláma. A vargányán kívül azonban még számos már gombafajt is lehet gyűjteni.
A tinórugombákat már kevésbé ismerik, ez egy fajgazdag csoport, szintén csöves termőrétegűek, mint a vargányák. Ilyen tájban ezek is nagy számban jelennek meg. Vannak olyan fajok köztük, amelyek pirosas termőrétegűek, a tinóruk másik része pedig vágáskor színeződik kékre vagy zöldre, egészen furcsa színhatásokat produkálnak. Ezek között van 1-2 mérgező faj is, a farkas- meg a sátántinóru, ezek miatt az összes színeződő fajról kialakult az a téves elképzelés, hogy mindegyik ilyen mérgező. Holott ezek kivételével szinte az összes tinóru ehető vagy feltételesen ehető. Az utóbbi azt jelenti, hogy hőre bomló méreganyagot tartalmaz a gomba, igényel egy 20 perces főzést az elkészítése. Ilyen például a változékony vagy a céklatinóru, ezek nagyon szép gombák, de nagyon kevesen merik megpróbálni, pedig finom belőle a pörkölt
- magyarázta Varga Tamás.
Emellett, árulta el a gombász, már beindult a rókagomba szezonja is, valamint a mezei gombák, a szegfűgomba és a csiperkefélék ideje is. Ami már lefutott, az a korai pereszkék, a májusi pereszke, amit Szent György-inek mondanak, illetve kucsmagombákat sem lehet már találni.
Sokak kedvence, az őzláb van-e már ilyenkor?
Ahogy a szombathelyi gombásztól megtudtuk, az sokak kedvence, az őzláb gomba klasszikusan egy nyár végi, őszi gomba, de több helyen már most is megjelent. Varga Tamás beszélt arról is, hogy nagy őzlábgombát, esetleg piruló őzlábgombát már most is lehet gyűjteni, ezeknek kicsit más az élőhelyük, mint a vargányaféléknek. Sokkal inkább bolygatott és kultúrkörnyezetben is előfordul, ezért is nagyobb mennyiségben lehet vele találkozni. A szakember hozzátette, ami még nagy mennyiségben volt az elmúlt napokban, és talán még előfordul, a fűzfákon növő taplóféle, a sárga gévagomba, amit fűzfatüdőnek is hívnak. Ez annak ellenére, hogy taplóféle, amikor fiatal, nagyon puha, a csirkehúshoz hasonló állagú, és ehető. Az angolok csirkehúsgombának is hívják.
A gombász beszélt még a közkedvelt, mindenféle színű és méretű galambgombákról is. Ezeket nehéz egymástól megkülönböztetni, de vannak klasszikusan gyűjtött fajok, mint a kék hátú vagy a dióízű galambgomba, ezeket nagyjából a vargányafélékkel egy időben lehet szedni. Amiről még nem esett szó, az az az óriás pöfeteg, ami az elmúlt hetekben már szintén tömegesen előfordult. A friss, aminek a belseje még fehér, az felszeletelve kiváló fogás lehet. A legtöbb pöfeteg ehető, de Varga Tamás szerint az óriás mind közt a legfinomabb.
Mivel lehet keverni a gyilkos galócát?
Varga Tamás szerint az, hogy melyik ehető gombát melyik mérgezővel lehet keverni, mindig attól függ, aki gyűjti. Mint mondta,
én elég nehezen tudom elképzelni, hogy bármit bármivel össze lehet keverni, ha valaki felkészült. Ugyanakkor az emberek nagy része nem rendelkezik olyan taxonómiai meg morfológiai ismeretekkel, hogy biztonsággal megkülönböztessen egymástól gombafajokat. Ezért is alakult ki, hogy a hétköznapi életben gombapárokban gondolkodnak, hogy ha van egy ehető gomba, annak van egy mérgező párja. A gyilkos galócát általában a sárgászöld (olíva zöld) kalapszínű gombák mellé szokták rendelni, mert felülről nézve ezeknek a kalapja tényleg könnyen téveszthető.
Ezért minden gombát úgy kell gyűjteni, hogy az ember az egész gombát nézi, a tönk aljától a kalap tetejéig, mert az ismertetőjegyek vagy a tönkön, vagy a kalapon, vagy ezek függelékein vannak. Meg kell nézni, van-e bocskora a tönk alján, a tönk milyen színű, üreges-e, milyen felületű, van-e rajta gallér, ha van, az milyen, lemezes vagy csöves a termőréteg, a kalapnak milyen a színe, vastagsága. A galambgomba húsa általában pattanva törik, nincs bocskora, gallérja, ez megkülönbözteti a mindig hófehér lemezű gyilkos galócától.
Arra kell még figyelni, hogy a piros kalapszínű galambgombák nagyon sokszor kellemetlen ízűek, égetően csípősek, és ez nem múlik el főzéskor sem. Enyhén mérgezőek is lehetnek, bél- és gyomorpanaszokat okozhatnak. Ezért szokták azt mondani, hogy ezeket kóstolgatva kell gyűjteni. Ugyanakkor egy másik szabály, hogy nyersen nem fogyasztunk gombát, mert több faj okozhat panaszokat
- mondta Varga Tamás.
Figyelem, nem minden őzláb- és szegfűgombának látszó gomba ehető!
Hazánkban a gombafajok 30-35%-a mérgező, némelyik elfogyasztása akár halálos is lehet, ezért nagyon fontos a hivatalos bevizsgáltatás. Azt is jó tudni, hogy például őzlábgombából is sokféle van, ráadásul a kisebb méretűek súlyosan mérgezőek lehetnek. Többféle dolgot érdemes figyelni, ha az erdőben őzlábgombát találunk. Például azt, hogy az őzlábgombának nincs bocskora, az ehető nagy őzlábgombának mozog a gallérja a tönkön. Olyan ez, mint egy gyűrű, le lehet venni, nincs ránőve.
Nem minden szegfűgomba (tyúkgomba), ami annak látszik! Gyakran ezek közé szedik a laikusok a mezei tölcsérgombát és a kerti susulykát is. Mezei tölcsérgomba ugyanolyan színű is, mint a szegfűgomba, csak sűrűbbek a lemezei és más alakú, középen benyomott, hullámos, és súlyosan mérgező. A kerti susulyka is törékeny, apró, tönkben szálas, fehéres színű, viszont spermaillatú, íze azonban nem jellegzetes. Figyelem, ez is mérgező! Sokan azt hiszik, ismerik a tyúkgombát, aztán a gombaszakértő asztalánál lepődnek meg, hogy nem azt, hanem mezei tölcsérgombát vagy susulykát szedtek. Az elfogyasztás után 15-30 perc múlva hányás, hasmenés, erős nyálfolyás és izzadás, látászavar jelentkezik. Mindkettő méreganyaga a muszkarin, ami atropinnal gyógyítható.
Mi a helyzet a tejelő gombákkal, azok is mérgezőek?
Nem egyféle keserűgomba van, de ezek eléggé hasonlítanak egymásra, nehéz megkülönböztetni a fajokat, vannak köztük mérgezőek is. Az árusíthatóság szempontjából ez fontos. A gyűjtés körülményei is fontosak. Minden fajt külön edénybe kellene gyűjteni, mert ha egyetlen mérgező gomba bekerül az ehetőek közé, és letörik belőle egy darab, az problémákat okozhat. A gombaszakértő akkor tudja meghatározni és biztonsággal visszaadni, ha látja tetőtől talpig. A keserűgombák között vannak olyanok, amiknek lehetnek negatív hatásai
- magyarázta Varga Tamás, aki még hozzátette, hogy a keserű gombánál sokkal finomabb és számos módon elkészíthető gomba az ízletes rizike, ami szintén a tejelő gombák közé tartozik.
