Évről évre égetőbb kérdésként foglalkozunk a fenntartható élelmiszer-előállítással, különösen az állati eredetű fehérje terén: a problémák megoldásának az egyik lehetséges alternatívája az, hogy nagyobb mértékben támaszkodunk az ehető rovarfajok emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerként, illetve olcsó és egészséges állati takarmányként való hasznosítására. A fejlett európai országokban az elmúlt időszakban, részben az élelmiszerkrízis és az ökológiai katasztrófa elkerülése miatt rohamosan megugrott a rovarfogyasztás iránt érdeklődők száma. Habár még messze nem tartunk ott, hogy a magyar nagyáruházak polcain válogathassunk a különböző készítmények között, az alaptermékeket, például a tücsöklisztet vagy a snack rovarokat az online kereskedésekben bárki beszerezheti - írja a HelloVidék.
Megszólalt a szakember: tényleg rovarból készült ételeket fogunk enni itthon?
Az ökológiai lábnyom csökkentése
A társadalom fejlődésével egyetemben, a népességnövekedéssel egyenesen arányosan nő az állati fehérjék iránti igény - gondolunk ezalatt a nagyüzemi hústermelésre, ami, habár a bolygó lakosságának szüksége van rá, jelentős környezeti terheléssel jár együtt. Ökológiai lábnyoma mindannyiunknak van (leegyszerűsítve az egyén/társadalom azon biológiailag produktív terület- és erőforrás-igénybevétele, ami fedezi a fogyasztását és lebontja a kibocsátott hulladékát), a „lábnyom” csökkentése kapcsán, azaz egy kevésbé környezetterhelő életmód kialakításában pedig kulcsfontosságú tényező a fenntartható fogyasztás.
Egy átlagos európai ember ökológiai lábnyomának nagyjából a felét teszi ki az élelmiszer-fogyasztása, jelentős részben az állati eredetű fehérjefogyasztása. A lábnyomunk csökkentésére számos stratégiát alkalmazhatunk, melyek közé soroljuk többek között a hulladéktermelésünk mérséklését (csomagolószerek, egyszer használatos nejlon, PET palack kerülése stb.) és a helyes hulladékgazdálkodást (szelektív gyűjtés), illetve a húsfogyasztás tekintetében az egzotikumok helyett a helyi termelők által előállított alapanyagok előnyben részesítését.
Letarolhatja Európát a rovarfehérje-őrület: már a hazai boltok is tele vannak velük
A rovarfogyasztás legnagyobb előnye, hogy a termék előállítása sokkal kisebb ökológiai lábnyommal jár más, jellemzően melegvérű állatfajokkal, például a baromfival vagy szarvasmarhával összehasonlítva (utóbbi esetben kimondottan magas a globális felmelegedéshez is hozzájáruló üvegházgáz-kibocsájtás, 1 kg hús előállítása során 24,1 kg szén-dioxid kerül a légkörbe). A rovarok sokkal kevesebb ráfordítást igényelnek, a takarmányt gyorsan átalakítják saját testtömegükké, és mivel hidegvérűek, nem égetnek el annyi energiát, mint a testhőjüket fenntartó melegvérű állatok, ráadásul a feldolgozásuk is egyszerűbb (legtöbb esetben kiszárítják őket) - ezzel gyakorlatilag „villámgyorsan” a fogyasztók rendelkezésére bocsájtható a konyhakész fehérje.
Áttérhet Európa is a rovarevésre?
A jelenlegi kutatások szerint a fehérjeigényünk fedezésére termelt húsok mennyisége elérte a fenntarthatatlan szintet, ami azt jelenti, hogy itt az ideje a fejlett (jellemzően élelmiszerpazarló) és fejlődő (számos esetben víz- és élelmiszerhiánnyal küzdő) országokban is valamilyen elfogadható alternatív megoldást keresni. A lokális és szabadtartású állatok húsának előnyben részesítése mellett egyre népszerűbb a vegán életmód terjedése is, azonban egy bolygó teljes lakosságát lehetetlen növényi életmódra téríteni. Habár nálunk a rovarevés egyelőre abszolút nem elterjedt, a világ másik felén, nagyjából 2 milliárd ember életében teljesen mindennapinak számít.
Hiába undorodnak sokan a rovarevéstől, erről a kutatásról jó, ha mindenki tud
A legnagyobb rovarfogyasztó országok közé soroljuk az afrikai országokat, különösen a Szaharától délre eső vidékeken, de gyakran találkozhatunk izgalmas rovarételekkel Kínában, Japánban (a távol-keleti országokban általánosságban) és az Indonéz térségben, emellett Dél-Amerika bizonyos régióiban is fogyasztják őket. Felmérések szerint az európai lakosságnak legfeljebb a 10%-a lenne hajlandó egy szebb jövő reményében lemondani a klasszikus húsról és helyette rovart fogyasztani, leginkább rejtett formában, pedálul az ételekbe beledolgozott porként, a bevállalósabbak azonban nyitottak a különféle ízesítésű snack rovarokra is.
A rovaralapú élelmiszerek engedélyeztetése
Amellett, hogy kulturálisan ódzkodunk tőlük, élettani szempontból semmilyen negatív következménye nem lenne annak, ha áttérnénk a rovarevésre. A rovarokból kinyert tiszta fehérje és zsír további előnye, hogy ezeket az apró, jellemzően eleve rövid életciklusú élőlényeket nem kell olyan antibiotikumos- vagy hormonkezelésnek alávetni, mint a szárnyasokat, emlősöket, így közvetett módon a mi szervezetünkbe is kevesebb jut ezekből az anyagokból, életkörülményeikkel kapcsolatban pedig kevésbé jelentősek az etikai aggályaink. A rovarok elkészítési módja sem mindegy: az esetek többségében szó sincs krémes potroháról vagy hegyes lábakról, ugyanis, ha ropogósra szárítjuk/sütjük őket, az alakjukon kívül semmi sem emlékeztet eredeti létformáikra.
Most lehull a lepel: tényleg hamarosan rovarokat fogunk enni rántotthús helyett?
Az Európai Unió területén a különféle rovaralapú, rovart tartalmazó alapanyagok új élelmiszereknek minősülnek (258/97/EK rendelet), ami miatt nem lehet „csak úgy” előállítani és forgalmazni őket, a forgalmazásuk előzetes kockázatbecsléshez és külön engedélyeztetési folyamathoz kötött. Jelenleg a rovarok iránti kereslet a legnagyobb mértékben Angliában, Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban lendült fel (részben a multikulturális lakosságnak köszönhetően, részben a haladó szellemű fiatalabb korosztály fenntarthatósági törekvései miatt).
Várhatóan évről évre több rovaralapú termék jelenik majd meg a tagországokban, azonban a tagállamok többsége és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság is egyetért abban, hogy a rovatok pozitív élettani hatásai mellett a nem ellenőrzött forrásból származó alapanyagok nem biztonságosak, egészségügyi kockázatot jelenthetnek. További EU-s kikötés, hogy a rovart tartalmazó termékek csomagolásán a rovartartalmat mindenképpen fel kell tüntetni („Figyelem! Az élelmiszer rovarfehérjét tartalmaz!”), ráadásul a boltok polcain is elkülönítve kell majd őket árusítani.
Az EU-n kívül, illetve a rovarok irányában nyitottabb nyugati tagállamokban már találkozhatunk mindenféle rovartartalmú készítménnyel, például csipszekkel, gyors ételekkel, édességekkel, süteményekkel vagy étrendkiegészítőkkel (energiaszelet, fehérjepor). Sokunkban felmerülhet ilyenkor a kérdés, hogy vajon észrevehető-e a termékek ízében, hogy a hozzávalók között találhatóak extrémebb alapanyagok is - a legtöbb beszámoló alapján azonban nem érezhető ki furcsa mellékíz ezekből az ételekből.
Eldőlt: rengeteg élelmiszeren lesz ilyen figyelmeztetés a magyar boltokban
Indulnak az európai rovarfarmok
Európában és Magyarországon egyelőre a rovarfehérje alapú állateledelek terjednek a legjobban (az állattenyésztéstől a haltenyésztésen át egészen házi kiskedvenceink tápjáig), hiszen ezek magas fehérjetartalmukkal, alacsony zsírtartalmukkal és a bennük található ásványi anyagokkal kimondottan egészséges és tápláló takarmányélelmiszerek, amivel a jövőben felválthatjuk az óceáni halállományt nagyban károsító hallisztet, hosszú távon pedig csökkenthetjük a nagyüzemi hústermelés arányát.
Kutatások és becslések szerint 2030-ra juthat el az emberiség odáig, hogy a rovaralapú készítmények átlagos élelmiszereknek számítsanak a boltok polcain, de mindenképpen jó úton haladunk az ökológiai lábnyomunk csökkentése felé. Ha az emberiség fele áttérne az üzemi húsról a rovarfehérje bevitelére, a világ mezőgazdasági területeinek akár a kétharmadát is felszabadíthatnánk - azonban e jövőkép megvalósulásának kicsi az esélye, mert a lakosság túlnyomó része a rovarokhoz fűződő undora miatt eleve elutasítja a velük való kísérletezést.
