A Euronews a hétvégén számolt be róla, hogy az Ibériai-félszigeten egyre inkább legelő állatokkal küzdenek a bozóttüzek ellen. Portugáliában például egy mára majdnem kihaló félbe került, ősi lófajta, a garrano ló vette magára a tűz-megelőző önkéntes szerepét. A garrano egy olyan pónifajta, aminek őseiről már a paleolitikumból maradtak fent barlangrajzok. Bár évezredeken át változatlan eleme volt az ibériai tájnak, a huszadik század alatt kiesett a pikszisből a mezőgazdaságban, és valamikori hetvenezres egyedszámról a populációja az 1990-es évekre háromszáz egyedre esett. Ma a vadonban élő, illetve ridegtartásban lévő garrano lovak a portugáliai Serra da Cabreira jehységben lelhetők fel.
A portugál fajtamegőrzési törekvéseknek hála a garrano lovak populációja ma 1500-ra tehető, és a helyiek új szerepet adtak az ősi ibériai hátasoknak: A legeltetésükkel a bozótosok vegetációjának ritkítása segít a tüzek megakadályozásában. Különösen a villanypóznák tövében levő növényzet az, amit legpraktikusabban ezek a pónik tudnak kezelni, és szorgos munkájuk közben napi harminc kilogramm növényzetet is képesek lelegelni.
A szomszédos Spanyolország hasonló fenntartható legeltetéses tűzprevenciót próbál meghonosítani. A spanyolok a veszélyeztetett, ikonikus európai bölényhez fordultak az erdőtüzek és bozóttüzek megfékezése érdekében. Jesús González Ruiz, az Európai Bölényrezervátum igazgatója elmondta a Euronews-nak, hogy az európai bölény kritikus szerepet játszik az erdők és a bozótosok egészségének megőrzésében. Ezek az állatok gyakorlatilag a természet erőgépei, majdnem válogatás nélkül képesek lelegelni bármilyen vegetációt, körülbelül 130 féle növényfajból táplálkoznak. A legelésük megújítja a növényzetet, és nagyon fontos szerepet játszanak a talajnövényzet elburjánzásának megakadályozásában, ami egyenesen csökkenti a tüzek kitörésének a kockázatát. A spanyolok egyébként azt remélik, hogy ezek az öko-legeltetési technikák Európa más részein is meghonosíthatók.
Andalúziában megéri tűzmegelőző pásztornak lenni
A legeltetés az élőhelyek megőrzésében és a bozóttüzek megakadályozásában több évtizede ismert gyakorlat. Az Európai Erdészeti Intézet (aminek egyébként egyik tagja a Soproni Egyetem) az európai konzervációs és megelőzési jó gyakorlatok között tartja számon a spanyol andalúziai preventív legeltetési programot. Bár korábban a mediterrán életközösségekben a sivatagosodást kötötték a legeltetéshez, különösen a túllegeltetés miatt, az ezredfordulóra megváltozott az állattartás és a természetvédelem kapcsolatának megítélése. A spanyolok Andalúziában 2003-ban kezdték el a tesztelési periódusát egy új támogatási keretrendszernek, ami aztán 2005-ben indult. A RAPCA program 2016-ig 223 pásztornak biztosított támogatást, a helyi környezetvédelmi és vízügyi ügynökséggel való szerződéses alapon, amiben az állattartók bizonyos növénymennyiség lelegeltetését vállalták, az adott területen 90 százalékkal csökkentve a lágyszárú, és 75 százalékkal a bozótos növényzet mennyiségét. Ez Andalúziában komoly segítség volt, mivel a régióban 4,6 millió hektár erdős terület található, amik különösen sérülékenyek a tovább terjedő bozóttüzekkel szemben.
Az indián rezervátum kecskéket toborzott tűzoltónak
A legeltetés szerepe a természetvédelemben és a katasztrófák megelőzésében Amerikában sem ismeretlen. Július elején a los angeles-i ABC7 csatorna számolt be róla, hogy Kaliforniában a San Manuel indián rezervátum tűzoltósága legelő kecskenyájakkal küzd a bozóttüzek ellen. Kalifornia régóta küzd a szárazsággal és az erdőtüzekkel. Azonban a San Bernardino-hegységben, ahol a rezervátum területei megtalálhatóak, a nagy téli csapadékmennyiség miatt robbanásszerű növekedésnek indult a bozót és az aljnövényzet, ami a bozóttüzeiről híres hegyekben szinte időzített bomba. A túl sűrűre nőtt bozót kigyulladása pedig a közeli településeket, legelőket, és mezőgazdasági területeket is veszélyeztetheti, ezért az autonóm rezervátum kecskenyájakat vetett be a növényzet ritkítására.
A négyszáz hektárnyi területen legeltetett kecskenyájak különösen szemmagasságban szeretik lelegelni a növényzetet, ami pedig az őshonos fajok megújulásának is kedvező. Christopher Nelson, rezervátum helyettes tűzoltóparancsnoka elmondta a hírcsatornának, hogy a program már öt éve tart, és nagyon hatékony a tüzek terjedési útvonalának elvágásában, mivel az utak környékén kialakuló, emberi eredetű tüzek aztán tovább terjednének a közeli völgyekbe, nyílt füves területekre, és a kecskenyájak legeltetésével biztonságos övezeteket lehet kialakítani. A rezervátum tűzoltósága szerint az elmúlt öt évben a régió erdőtüzei jelentősen csökkentek a gondos tűzoltó kecskék áldásos munkájának köszönhetően.
A magyar természetvédelemben is fontos a legeltetés
A legelő állatoknak a füves ökoszisztémákban játszott szerepe a magyar szakemberek számára is régóta ismert dolog. A Kiskunsági Nemzeti Park például nagy figyelmet fordít a védett, füves területek legeltetésére. A birkával való legeltetés felborítja a füves sztyepprétek törékeny egyensúlyát, a gyep fajszegénnyé válhat, ám szelektív legeltetéssel lehet növelni az ökológiai diverzitást. A Kiskunsági Nemzeti Park egyébként a szürkemarha fajtamegőrzésében is fontos szerepet játszik, és ezeknek az állatoknak a védett gyepes területen való legeltetése különösen fontos a füves ökoszisztémák mozaikosságának megőrzésében.