A szairodalom szerint a nádképű csenkesz nagy termetével és jó elnyomóképességével jól alkalmazkodik a szélsőséges termőhelyi viszonyokhoz. Természetes élőhelyei elsősorban mocsárrétek, ahol magas és széles töveket fejleszt, évente 40-50 tonna/hektár zöldtömeg képzése mellett, de szinte bárhova telepíthető. Előbbi helyeken azonban kevésbé jó minőségű takarmányt ad, mivel gyorsan rostosodik az első növedékben és a sarjúkban is, ami az emészthetőség csökkenésével jár. Durva levelei és kemény szára miatt az állatok nem szívesen legelik, elsősorban húsmarhának javasolható, de egyes fajtái ma már jobb minőségű takarmányt adnak finomabb levélzet mellett. Erőteljes gyökérzetével jól átszövi a talajt, ezzel is hozzájárulva a korai és kései legeltethetőséghez. Az első növedékben hamar kinő az állat foga alól, és a hasát elérő gyepbe már nem szívesen megy bele a jószág, ha mégis, akkor nagy taposási kár mellett legeli. Bugahányást követően silózásra való, melyre egyfajú telepítésként is alkalmas, ahogy felülvetésre is. Nyirkos, kötött talajon, lápon is jól megterem, de az öntözést, időszakos elárasztást is meghálálja. Száraz fekvésbe telepítve zárt, hosszú életű gyepet képez, sokáig nem enged be a társulásba gyomnövényeket, nem ritkul meg. Előnye, hogy tavasszal korán, a többi növénynél lényegesen korábban sarjad, így korábban kezdhető a legeltetési idény. Késő ősszel még -4 Celsius-fokos fagyban is legeltethető zöldtakarmányt ad, így néha decemberig is legeltethető. Jó társnövényei a zöld pántlikafű, az angolperje és a csomós ebír.

A réti komócsin a kaszálók, rétek és herefüvesek különösen értékes, vízigényes faja. A nedves fekvésű és az öntözött gyepekben válik domináns fajjá, ugyanakkor a szabad legeltetéssel járó igénybevételt nem bírja, csak szakaszolt legelőre vethető. Késői fejlődésű, júniusban virágzó növény, ezért lassan öregszik, sokáig megőrzi kedvező tápanyagtartalmát, jó emészthetőségét. Elnyomóképessége kicsi, a nyári időszakban lassan sarjad. Szakaszos legeltetésnél érdemes az utolsónak sorra kerülő szakasz keverékébe vezérnövényként alkalmazni. Társnövényei a természetben a zöld pántlikafű, réti ecsetpázsit, mocsári kerep, korcshere. Telepítése angolperjével, tarackos tippannal, réti csenkesszel, vörös és fehér herével javasolt. Valamennyi állatfaj számára alkalmas takarmány.

A csomós ebír az üde és száraz fekvésű gyepek nagy termőképességű szálfüve. Kora tavaszi sarjadása miatt az első növedékben hamar elöregszik. Az állat, ha teheti, a fiatal hajtásait legeli, és hamar a nem legelt növények közé kerül. Szárainak könyöklő (katlanozó) növekedése miatt a gyep zsombékossá válhat, ha az nem elég sűrű, tömött. Legelő és rét, illetve kaszáló típusú keverékekbe egyaránt alkalmas, a fiatal növényt valamennyi állatfaj szívesen fogyasztja, szénáját a lovak kedvelik. Herefüves kaszálók telepítésére is alkalmas lucernával, baltacimmal társítva. Az öntözést meghálálja. Társnövényei főleg a nagyobb elnyomóképességű fajok.

Forrás: Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ)