A nyúlós költésrothadás kórokozója egy spórásodó, Gram-pozitív baktérium, a Paenibacillus larvae. A baktérium úgynevezett vegetatív, vagyis intenzív anyagcserét folytató, szaporodó alakja 2,5 μm x 0,5-0,8 μm pálcika alakú, körülcsillós, csillói segítségével aktívan mozog - írta meg a MÁSZ. Számára kedvezőtlen körülmények között belsejében tojásdad spóra képződik, mely a baktérium úgynevezett túlélő - és egyben fertőző - formája. A spóra rendkívül ellenálló, a lépeken, környezetben akár évtizedekig is életképes tud maradni. Jól bírja a kiszáradást, hőkezelést, UV-fényt, sőt, még a fertőtlenítőszerek egy részének is ellenáll. A Paenibacillus larvae csak a mézelő méh fiasításában fejlődik ki, a spórák a fedett fiasításban alakulnak ki, más rovarfajt nem betegít meg.

A betegség évszaktól függetlenül bármikor felléphet, amikor van fiasítás. Mivel elsősorban a fedett fiasítás betegsége, ezért az elváltozásokat a fedett fiasításban kell keresni:

• Tapasztalt megfigyelőnek a hézagos, szórt fiasítás már gyanút keltő.
• Horpadt, gyakran besötétedett, sokszor kirágott, lyukas sejtfedél, amit a dajkák akár teljesen le is rághatnak.
• Nyúlós, egyre sötétebb álcamaradvány: az elpusztult álca elveszíti porcelánfehér színét, kezdetben világos sárga, majd tejeskávé színű, később egészen sötétbarna lesz. Mindeközben eltűnik a szelvényezettség, a teste alaktalan, nyúlós masszává alakul, melyből gyufaszállal kezdetben vaskos, hosszú, akár 5 cm-es szál is húzható (innen ered a betegség elnevezésében a „nyúlós” jelző), majd ahogy a test vizet veszít, egyre vékonyabb, rövidebb szál húzható, míg a végén teljesen beszárad.
• Pörk: az álca teste idővel vizet veszít, végül teljesen beszárad, és kialakul a sejt aljára erősen tapadó, sötétbarna, pikkelyszerű pörk, benne több milliárd fertőzőképes spórával. Az álca testének teljes beszáradásához 30 nap kell.
• Jellegzetes szag: egyes baktériumtörzsek jelenléte esetén jellegzetes, úgynevezett halenyvszag érezhető.

Hogyan lehet megelőzni a nyúlós költésrothadást?

A megelőzés érdekében legfontosabb a fertőzési források kiküszöbölése, a méhcsaládok rendszeres, alapos átvizsgálása és a jogszabályok - különösen is a 70/2003. FVM-rendelet - előírásainak betartása. Ennek keretén belül a következők a teendők:

• Méz: a fertőzés legfőbb forrása lehet a spórákkal szennyezett méz. Ezért mézet vissza nem etetünk, különösen az ismeretlen eredetű, ill. fertőzött méhészetből származó méz kerülendő. Nagy veszélyt rejt a mézfelvásárlóktól a méhészekhez visszajuttatott, nem kellően megtisztított mézeshordó is.
• Fertőzött méhcsalád: alapos átvizsgálás nélkül, ismeretlen helyről származó méhcsaládot ne vegyünk; zárlat alatt álló méhészetből méhcsaládot kivinni tilos!
• Szennyezett, használt eszközök: használt eszközöket csak alapos tisztítás és hatékony fertőtlenítés után használjunk!
• Közösen használt pergető, méhleseprő: ezek használata esetén, ha csak egyetlen fertőzött álca is belekerül, egyszerre keni össze az összes lépet, így a tünetek egyszerre, tömegesen jelentkeznek az összes méhcsaládnál.
• Fertőzött lép: a sötét, 3 évnél öregebb lépeket ne használjuk fel, idegen méhészetből származó lépeket ne használjunk.
• Fertőzött viasz, műlép: a viaszt a biztonságos fertőtlenítés érdekében legalább egy órán át legalább 112 fokon kell tartani, hogy a spórát elpusztíthassuk.
• Befogott idegen méhraj: mindig műlépre kell telepíteni. Így a méhek mézgyomrában esetlegesen jelenlévő mézet a méhek megemésztik, nem tárolják el, a bennük lévő spóra pedig az ürülékkel a külvilágra kerül.
• Kutatás, rablás: meg kell előzni a kialakulását. Hordástalan időben etetni kell, a cukorszirup, méz ne csöppenjen ki, a kipergetett mézet, a nem használt lépeket méhektől elzárva kell tartani, a nem használt méhlakásokat úgy kell tárolni, hogy abba méh ne juthasson be; lehetőség szerint kerülni kell a zsúfolt vándortanyát!

FONTOS! A méhészet valamennyi méhcsaládját a fiasítás teljes terjedelmére is kiterjedően rendszeresen, de legalább 3 hetente át kell vizsgálni!

(Forrás: Magyar Állattenyésztők Szövetsége)