Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy mit lehet magyar terméknek nevezni. Magyarországon a 74/2012. (VII.25.) VM rendelet határozza meg az egyes önkéntes megkülönböztető megjelölések élelmiszereken történő használatát - olvasható az Oeconomus oldalán. A rendelet a termék összetevőinek eredete, valamint a feldolgozás helyszíne alapján 3 kategóriát különböztet meg:
- Magyar termék: teljes egészében magyar összetevők felhasználásával készült;
- Hazai termék: a gyártás során a felhasznált összetevők legalább 50%-a magyar;
- Hazai feldolgozású termék: az import összetevők aránya 50% vagy ennél nagyobb mértékű.
Ha valaki ezeket a címkéket látja egy-egy terméken, akkor azok teljes egészében vagy legalább fele részben hazai előállításúak, eredetűek. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) rendszeres időközönként ellenőrzi a boltok polcain megtalálható magyar, hazai és hazai feldolgozású termékeket annak érdekében, hogy valóban csak azokra az árukra kerüljön ez a jelzés, amelyek a kritériumoknak megfelelnek. Emellett a hivatal azt is monitoringozza, hogy az üzletekben milyen arányú a magyar és külföldi eredetű termékek száma egyes termékkategóriák esetén. Legutóbb 2020-ban készült ilyen felmérés, amelyben 40 339 terméket vizsgáltak meg, 10 kereskedelmi lánc kínálatában. A vizsgálat eredményeit részletesen közölte a Nébih, emellett pedig az előző, 2014-es felméréshez képest történő változásokat is rögzítették.
Mekkora a magyar termékek aránya a magyar boltok polcain?
A 2020-as adatok szerint a méz, tej, csomagolt friss csirkehús, valamint tojás, több mint 90%-ban magyar termék a vizsgált áruházak polcain. Mindazonáltal a korábbi felméréshez képest ezek az értékek is romlottak. Aggodalomra okot adó, hogy a hazai sajtok, sonkák és joghurtok még az 50%-os arányt sem érik el a kínálatban. A vizsgálat szerint az összes termék 70,53%-a volt magyar, ami 8%-os visszaesést jelent a 2014-es felméréshez képest.
A felmérés arra is kiterjedt, hogy a nemzetközi és hazai áruházláncok milyen arányban forgalmazzák a vizsgált kategóriájú termékeket. E szerint a legtöbb esetben főként a hazai áruházláncok polcain lehetett magyar eredetű élelmiszerekkel találkozni, ugyanakkor a korábbi ábrán bemutatott tendencia itt is igazolást nyer. A hazai üzletláncok esetében átlagosan 5,58%-kal, míg a nemzetköziek esetén 8,57%-kal csökkent a magyar termékek aránya a korábbi, 2014-es adatokhoz képest. A nemzetközi és hazai láncok között a legnagyobb különbség a sonkák, párizsi, virsli, sajtok, vaj, lekvárok, száraztészta és a konzervek esetében volt tapasztalható.
Az egyes termékek esetén tapasztalható az is, hogy kicsi az itthon előállított élelmiszerek aránya, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy mennyit és honnan importál Magyarország ezekből az árukból. Ha az ember végiggondolja egy hagyományos reggeli hozzávalóit (tojás, kenyér, vaj, lekvár, sonka, joghurt, zöldség, gyümölcs, tej, kávé vagy tea), arra juthat, hogy a legtöbb termék import, kivéve, ha valaki kifejezetten ügyel arra, hogy magyar eredetű legyen az elé kerülő élelmiszer. Érthető módon egyes termékek, mint a citrusfélék, banán, trópusi és déli gyümölcsök termesztése itthon nem megoldható, így azokból mindenképp importra szorulnak a magyarok. Az élelmiszerek közül főként a kávé és a tea tekinthető még ilyen árunak. A 2021-es adatok alapján Magyarország a gyümölcsök közül főként citrusokat, banánt, paradicsomot importált, de az élelmiszerek közül magas a sajt, a kávé és a margarin behozatali értéke is.
Honnan jönnek az import élelmiszerek Magyarországra?
Az adatokból az is kiderült, hogy Németország számos terméket exportál Magyarországra, mellette pedig Lengyelországnak magas a részesedése. A német importtermékek magas aránya mögött feltűnhetnek azok a diszkontláncok is, amelyek itthon az elmúlt évtizedekben nagy számban jelentek meg. Ezekben a boltokban tipikusan megfigyelhető - a Nébih kutatása szerint is - a magyar termékek alacsonyabb aránya. A magyar termékeket itt főként lengyel, német és szlovák árukkal igyekeznek helyettesíteni.
A gyümölcsök és zöldségek importjában már valamivel több a mediterrán, déli állam, egy érdekesség is megfigyelhető benne. A banán esetében ugyanis Magyarország Szlovákiától vásárolja a legtöbb terméket, pedig ez az ország sem egy tipikus banánnagyhatalom. A hazánkba érkező banán több mint 37%-a érkezik innen, a szlovák nagykereskedők vagy egyenesen a termelőktől (dél-amerikai országokból) vásárolják meg, vagy más, európai államok kereskedőitől, főként belgáktól és franciáktól. A fennmaradó arányt más európai országok teszik ki a magyar banánimportban, elsősorban Belgium, Franciaország és Hollandia.
Egy-egy étkezéshez tehát elengedhetetlen ma már a külföldi import áruk beszerzése is. Ha az ember csak a reggelit veszi figyelembe, akkor jellemzően 6-8 ország termékei kerülnek elénk, lehetőség szerint kiegészülve a magyar élelmiszerekkel. Egy egész nap során viszont már sokkal több külföldön előállított áruval lehet találkozni, ezek száma több tucat is lehet. Az import termékekkel egészen addig nincs baj, amíg nem kerülnek túlsúlyba a hazai árukkal szemben, hiszen ezt követően a hazai gazdaság kerül versenyhátrányba. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy sok esetben sikerült megfordítani vagy javítani egy-egy termékkör esetén az import-magyar arányokat, a kereslet azonban nem mindig fordul automatikusan a hazai termékek irányába. Ennek hátterében gyakran az import termékek mesterségesen alacsonyan tartott árai állnak, valamint a hazai termékek esetében megfigyelhető a kevesebb alternatíva is.
A hazai termékek választása nem csupán a magyar gazdaság szempontjából fontos, de egyre inkább előtérbe kerülnek a környezetvédelmi kérdések is. Minél távolabbi helyről jut el egy termék Magyarországra, annál nagyobb a karbonlábnyoma, tehát annál több szennyező anyag jut a szállítása, előállítása során a környezetbe. Hazai termékek esetén mindez elkerülhető vagy minimálisra csökkenthető. Érdemes tehát a reggelihez is olyan termékeket összeválogatni, amelyek itthonról vagy a szűkebb régióból érkeznek.
