Miért kell metszeni a gyümölcsfákat?

A gyümölcsfák metszése nem csupán esztétikai kérdés, hanem a fa egészségének és terméshozamának megőrzésében is kulcsfontosságú. A metszés célja, hogy a fát optimális állapotba tartsuk, és segítünk neki, hogy megfelelő mennyiségű, és minél jobb minőségű gyümölcsöt teremjen. Egy erdőben élő fa nő, ahogy nő, igyekszik többi fa között úgy helyezkedni, hogy minél több fényhez, vízhez és tápanyaghoz jusson, tehát a növekedési irányát, fejlődése ütemét ez határozza meg. Egy kertben a gyümölcsfáknál nem cél a természetes növekedés megengedése, hiszen, ha belegondolunk a fákon nem azért terem gyümölcs, hogy nekünk jó legyen, hanem abban van a mag, ami a fajfenttartás alapja, körülötte az édes rész célja pedig, hogy az állatok ennek köszönhetően, ezért cserébe terjesszék a magokat.

Az más kérdés, hogy a gyümölcsfák magjaiból nem lesz fajtaazonos növény, hiszen ezek nemesítettek és a magjukból kikelő növények tulajdonságai az előző generációkra visszaüthetnek. De ezt a gyümölcsfa feltehetően nem tudja, tehát neki a lényeg az az, hogy minél több magja legyen, így idővel, például metszés nélkül sok és kicsi gyümölcsöt terem majd, ám a mi szempontunkból inkább a kevesebb, de nagyobb és ízletesebb gyümölcs lenne a cél.

A metszéssel a virágrügyek egy részét eltávolítjuk, emiatt kevesebb gyümölcs lesz, de azok nagyobbak lesznek, hiszen így jobban tudja táplálni azokat majd a fa.

A metszés fő céljai

A metszésnek számos célja van. A fiatal és az ifjított, azaz drasztikusabban metszett fáknál a metszés elsődleges célja a megfelelő korona kialakítása. Ezáltal a fa erős, szilárd vázrendszert kap, amely képes megtartani a bőséges termést, szimmetrikus, és ellenáll a viharoknak. A metszéssel befolyásolhatjuk a fa termőfelületét. Az elöregedett, beteg vagy sérült ágak eltávolításával a fa energiáját a fiatal, egészséges hajtások növekedésére irányíthatjuk, melyeknek így helye is lesz.

A metszés a termés minőségének javítását is célozza. A megfelelő metszéssel biztosíthatjuk, hogy a napfény minden részhez elérjen, így a gyümölcsök édesebbek és zamatosabbak lesznek. A jól formált koronát a levegő, a szél is jobban átjárja, leszárítva a nedvességet a levelekről, ami csökkenti a bakteriális és gombás fertőzések esélyét, ezzel szintén a gyümölcs minőségét javíthatjuk.

A metszéssel a fa méretét is kordában tarthatjuk, maximalizálhatjuk, így könnyebben végezhetjük el a permetezést, gyomlálást és a gyümölcs betakarítást. Egy túl magasra nőtt fának a permetezése is kevésbé eredményes, és bizonyos magasságból úgysem tudjuk majd leszedni a gyümölcsöket, csak akkor jutunk hozzájuk, amikor lehullanak. Érdemes ezért a fák magasságát is megfelelően szabályozni a metszéssel. A beteg, sérült vagy sűrűn álló ágak eltávolításával csökkenthetjük a betegségek és kártevők terjedésének kockázatát.

A metszés típusai és céljai is eltérőek

Az alakító metszést fiatal fáknál alkalmazzák, ezzel a korona kialakítására szolgál. Fenntartó metszéssel a termőrészek rendszeres megújítása, a termőképesség fenntartása a cél. Ritkító metszéskor a felesleges hajtások eltávolítására, a korona átszellőzésének megoldására törekszünk. Ekkor a korona belsejét sűrítő, egymást keresztező részeket ritkítjuk meg. Ifjító metszés alkalmazásakor pedig az idősebb fákat új hajtások növekedésének serkentésére. Ezek között természetesen van átfedés, mert például amikor alakító, vagy ifjító metszést végzünk akkor egyszerre ritkítunk is.

Mikor kell metszeni?

A metszés időpontja a fa, vagy cserje esetén is fajtól, sőt néha a fajtájától és az éghajlati viszonyoktól függ. Általában tél végén, kora tavasszal végzik, amikor a fa még nyugalmi állapotban van. Ennek oka, hogy a növények életciklusa szorosan összefügg a környezeti tényezőkkel, így az évszakok változásával is. A metszés során a növényen sebzett felületek keletkeznek, amelyeket a növénynek be kell gyógyítania. Ősszel a növekedési időszak vége felé jár, a növények energiát raktároznak a télre, és sebezhetőbbek a betegségekre és a fagyra. Ha ilyenkor metszünk, a sebek nehezebben gyógyulnak, és a növény kitettebbé válik a káros hatásokra.

Épp ezért őszi metszéskor a vágási felületek kezelése fasebkezelő anyaggal, illetve a metszést követő lemosó permetezés réz-, és kéntartalmú szerekkel még fontosabb, mint tavasszal. Vannak fajok, melyeknél nem annyira opcionális, hogy tavasszal, vagy ősszel metsszük, hanem jobb elkerülni az őszi metszést.

A rózsáknál az őszi metszés megzavarhatja a rózsák nyugalmi állapotát, és a fagyoknak kitett fiatal hajtások elpusztulhatnak. Ha túl enyhe az idő, akkor akár a metszés hajtásnövekedést is indíthat, de ezek a hajtások biztosan elfagynak majd. Amennyiben hideg tél lesz, akkor a fagykár jelentősebb lehet a már metszett példányoknál. A jelentős metszést érdemes tavaszra halasztani.

Az orgona (Syringa fajok) a virágait a tavalyi hajtásokon hozza, ezért az őszi metszéssel a jövő évi virágzást is veszélyeztethetjük. Hasonlóan az orgonához, a nyári orgonák (Buddleia fajok) is az előző évi hajtásokon hozzák virágaikat. Ezért ezekre is jellemző, hogy nem ősszel, sőt nem is tavasszal, hanem inkább a virágzás után kell metszeni őket. Az örökzöldek, mint a borókák és tuják az év bármely szakaszában rosszul viselik a metszést, de ősszel különösen érzékenyek rá.

Ribiszke, málna, szeder esetén is az őszi metszéssel a jövő évi termést csökkenthetjük. A nálunk is egyre több helyen ültetett mediterrán eredetű fajoknál sem ideális, ha a metszést az őszi időszakra ütemezzük, ilyenek a kivi, gránátalma, füge és a datolyaszilva, vagy másik nevén jujuba. A törpecserjéknek csak a talajhoz közeli része fásodik, feljebb gyakorlatilag lágyszárúként működnek, ilyenek például a zsályák, vagy a levendulák - ezeket se metsszük ősszel. Az említett néhány példa után érdemesebb általánosabb szabályokat is megismerni arra vonatkozóan, hogy miket nem metszünk ősszel:

• Ne metszünk például olyan cserjéket és szőlőfajtákat, amelyek a tavalyi hajtásokon virágoznak. Azoknál a növényeknél is kerüljünk ilyenkor a beavatkozást, amelyek levelekkel telelnek át, ilyenek az örökzöldek, de a fél örökzöldek is. Utóbbiak azok, melyek enyhe teleken lombosan telelnek át, keményebb teleken pedig lombhullatóként viselkednek.
• Ebből következik az is, hogy amin még lomb van, azt addig nem metsszük ősszel, amíg a levelek rajta vannak.
• Egyes fajok hajtásai és levelei ősszel kiszáradnak, de merevek és rugalmasak maradnak - ilyen néhány orbáncfű változat például. Ezeket a száraz részeket is hagyjuk tavaszig a tövön fagyvédelmi céllal, csak a megfeketedett, esetleg penészes részeket távolítsuk el.
• Kivételt képez mindig, ha egészségügyi metszésre van szükség: azaz, ha egy faj nem őszi metszésű, de a tő egy része elhal, vagy egyes részek tele lesznek pajzstetűvel, akkor az ilyen okok felülírják az szabályt és ekkor ne várjunk tavaszig a beavatkozással.

Az őszi metszés tehát nem minden növény esetében ajánlott. Egyes fajoknál az őszi metszés megzavarja a növény nyugalmi állapotát, és a fagyoknak kitett fiatal hajtások elpusztulhatnak. Ha szeretnénk, hogy kertünk növényei egészségesek maradjanak, érdemes tájékozódni az egyes fajokra vonatkozó egyedi metszési szabályokról.