Mi is a különbség?
A csírazöldségek és mikrozöldségek sokban hasonlítanak egymásra, de van néhány alapvető különbség is köztük. A kiindulási alapanyag mindegyiknél bio minőségű mag, hiszen itt az abból kikelő néhány napos növényeket fogjuk megenni, melyeknek nem nagyon lesz idejük az esetlegesen a termesztéskor rájuk, beléjük került növényvédő szerek lebontására. A csírazöldségeket mindenestől megesszük azaz a csírát és a gyökeret is, sőt, sokszor a rajtuk maradó maghéjjal együtt. Ezeknél a csírázáshoz szükséges nedvességtartalmat a napi többszöri nedvesítéssel és a megfelelő hőmérsékleten tatással érjük el, tehát nem talajba vetjük a magokat. Amikor a csíra 1-2 centiméteres, akkor már fogyasztható a csírazöldség.
A mikrozöldségekhez a magokat vethetjük talajba is, ám az ebben lévő szerves anyagok miatt penészedés is felléphet tehát nem ez a legbiztonságosabb megoldás. Helyette kókuszrostba, vagy kenderlapra kerülhetnek a magok, melyek kicsíráznak és belegyökereznek ebbe az anyagba. A fő különbség, hogy a mikrozöldeket néhány nappal később, idősebb korban fogyasztjuk, mint a csírazöldségeket, és ezeket levágjuk, a zsenge leveleket megesszük, tehát a gyökér és a maghéj az itt nem lesz a táplálékunk része. A mikrozöldségek abban is különböznek a csíráktól, azon túl, hogy termesztő közegben fejlődnek, szükségük van napfényre, vagy azt pótló mesterséges megvilágításra, és gyökérzetük, levélzetük egyaránt megjelenik mire elkészülnek. Jóval több bioaktív vegyület (flavonoidok, a glükozinolátok és a fitoösztrogének), ásványi anyag (Ca, Mg, Fe, Mn, Zn, Se és Mo) található bennük, ugyanakkor a zöld hajtások nitrát tartalma jóval kisebb a kifejlett növényekénél. A mikrozöldség-vöröskáposztában a kifejlett káposztához képest 40-szer több E-vitamin, 6-szor több C-vitamin, és 69-szer több K-vitamin van.
Csírazöldségek termesztése
Először a magokat áztassuk be 10-12 órára vízbe, itt megduzzadnak, ezzel jelentősen lerövidíthető az idő, amíg előjön a csíra. Ezután tegyük csíráztató tálba a magokat és naponta kétszer öntözzük, mossuk át. Ez a vízpótlásukat is szolgálja, de fontos hogy lemossuk a magokat ilyenkor, különben ha nincs szerencsénk bebüdösödhetnek. Kisebb magok esetén ne csap alatt mossuk át rendszeresen ezeket, hanem kézi permetező flakonnal fújjuk rájuk a vizet. Fogyasztás előtt is alaposan mossuk át a csírazöldségeket. Nem csak csíráztató tálban csíráztathatunk, hanem van olyan befőttes üveg is, aminek a kupakja lyuggatott, itt szellőzik is, másrészt vizet töltve bele ezen felfordítva kijön a felesleges víz. Ilyen módszernél arra figyeljünk, hogy néha óvatosan rázzuk fel az üveg tartalmát, hogy ne tömörödjenek be a magok, szellőzzenek, hiszen itt egymáson vannak, míg a csíráztató tálcán egymás mellett szétterítve. Amikor beindul a csírázás akkor már egymástól eltávolodnak a magok, és megoldódik a levegő átjárása közöttük.
A mikrozöldségek most kezdenek jobban ismertté válni. A csírazöldségekhez szükséges csíráztató szettek már évtizedekkel ezelőtt is kaphatók voltak, ám a mikrozöld termesztés viszonylag új divatnak tűnik, pedig már az 1980-as években létezett a módszer. Esetükben is nagyon egyszerű, de jól kitalált szettek segítik a termesztést. Ezek a jól ismert fűszernövények és zöldségek apró változatai, viccesen zöldség konfettinek is becézik őket. Mikrozöldnek sok növény alkalmas például a bazsalikom, a koriander, az édeskömény vagy a retek. De készülhet zsázsából, rukkolából, és szinte bármiből: borsó, spenót, cékla, saláták, hagymafélék, lucerna, sőt vízitorma is. Amiből csírazöldség készülhet, az tovább nevelve mikrozöldségnek is alkalmas. A fogyasztásuk nem a hagyományos zöldségek helyett ajánlott, hanem azok mellett, az étrend további gazdagítására, de tálaláskor díszítésre is kiválóan alkalmasak. Népszerűségüket magas tápértékükön túl élénk színüknek, különleges textúrájuknak és egyedülálló ízviláguknak köszönhetik. Természetesen nem csak egyesével, hanem akár keverékben is nevelhetők, ellentétben a csírazöldségekkel.
A mikrozöldségeket már az első levélpár megjelenése után, vagy nem sokkal később a talajszintig levágják, fajtótól és fejlettségi állapottól függően 7-21 nappal a csírázás után. A mikrozöldek, mivel hosszabb ideig nevelkednek, így az esetleg nem azonos fejlődési üteműek is beérik egymást. A mikrozöldség már nem csíra, hanem olyan, rendszerint 14 napnál fiatalabb (7-14 napos) növény, amelyen már megjelentek a felnőtt növényre jellemző, de még apró hajtások, levelek, melyek mérete maximum 3-10 cm. A mikrozöldeket, csak úgy mint a csírazöldségeket készen is megvásárolhatjuk bioboltokban, bio-piacokon. Az aránylag kicsi terméshozam, a termés viszonylag rövid élettartama, rövid tárolhatósági idejük és magas áruk gátat szab széles körű elterjedésüknek, ezért jobban megéri házilag foglalkozni a termesztéssel, így tényleg friss alapanyaghoz jutunk hozzá.
Amit fontos még tudni...
A csírázáshoz víz, levegő és megfelelő hőmérséklet kell, általában a szobahőmérséklet elegendő. Míg a csírazöldségeket sötétben is nevelhetjük - addig a pár napig - a mikrozöldségeket ha sötétben csíráztattuk, akkor ezt követően fényhez kell jussanak, hogy bezöldüljenek. A magvakat vetés előtt kezelhetjük langyos kamillateás lemosással, ami fertőtleníti a maghéjat. Mikrozöldségeknél is lényeges hogy a fölösleges víznek biztosítsunk az elfolyást, különben berohadhat az egész. A vetés sűrűsége a magok méretétől függ, a túl sűrű vetett a növények felnyurgulnak, megdőlnek. A kis növényeknek az 50 százalékos relatív páratartalom az ideális. A vágást akkor érdemes megkezdeni, amikor már a sziklevelek felett az első lomblevelek is megjelentek, de a növény még zsenge, nem nagyobb 10 centiméternél.
Míg a csíranövények alig tartalmaznak klorofillt, ezért sápadt színűek, a mikrozöldek zöld színűek, klorofillban gazdagok. Mindig annyi növényt vágjunk le, amennyi az adott étkezéshez szükséges. A csírák és a mikrozöldek biztonsággal egy hétig tárolhatók hűtőben, de ha úgyis otthon termesztjük, jobb teljesen frissen szedni. Amire vigyázni kell, hogy a mikrozöldségek, előállítási technológiájuk miatt (kedvező hőmérséklet, páratartalom, öntözés) különösen kitettek a kórokozó baktériumok megtelepedésének. A mikrozöldségek a nem megfelelő termesztés, tárolás, szállítás során E. coli vagy Salmonella baktériumokkal szennyeződhetnek, melyek a nyersen való fogyasztást követően hasmenést, hányást, lázat és gyomorpanaszokat okozhatnak. Ezért kisgyerekek, várandós nők, idősek és gyenge immunrendszerrel rendelkezők inkább ne fogyasszanak mikrozöldséget. Ne puszta kézzel, hanem csipesszel, vagy gumikesztyűben kezeljük a mikrozöldséget a fertőzések elkerülése érdekében.
