A rendelet főbb pontjai:

• Az 1308/2013/EU rendelet létrehozza a mezőgazdasági piacok közös szervezését, ám a feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek, valamint az érlelt banán nem tartozik sem az 1308/2013/EU rendelet 76. cikke, sem pedig valamely egyedi forgalmazási előírás hatálya alá. A termelőtől a fogyasztóig stratégia összefüggésében az eredetmegjelölés releváns és szükséges a fogyasztók számára, ezért az eredetmegjelölést az egyszerű műveletek, például szárítás vagy érlelés utáni közvetlen fogyasztásra szánt termékek esetében is kötelezővé kell tenni.
• A banánra vonatkozó forgalmazási előírásokat a Codex Alimentariushoz kell igazítani, és a szükségtelen kereskedelmi akadályok elkerülése érdekében indokolt őket több fajtára kiterjeszteni. Figyelembe kell venni, hogy az éghajlati tényezők megnehezítik a termelési feltételeket Madeirán, az Azori-szigeteken, Algarvében, a Kanári-szigeteken, Krétán, Lakóniában és Cipruson. Következésképpen az említett földrajzi területeken termesztett egyes banánok nem érik el a nemzetközi előírásban meghatározott minimális hosszt. Ezekben az esetekben engedélyezni kell az ilyen banánok forgalmazását.
• Az a termék, amely tekintetében uniós szinten nem került sor termékspecifikus forgalmazási előírás elfogadására, akkor minősül az általános forgalmazási előírásnak megfelelőnek, ha a termékkel rendelkező személy igazolni tudja, hogy a termék megfelel az ENSZ-EGB valamely alkalmazandó előírásának.
• Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás elkerülése érdekében ösztönözni kell az alternatív felhasználásokat az előírások betartásának elmulasztása esetén. Ez vonatkozik minden olyan termékre, amely nem felel meg az ENSZ-EGB forgalmazási előírásai szerinti II. osztály követelményeinek, de még fogyasztható. Ezért bizonyos, feldolgozásra szánt vagy a termelő által közvetlenül a fogyasztóknak értékesített termékek esetében mentességet kell biztosítani a forgalmazási előírások alkalmazása alól.
• Annak érdekében, hogy az uniós forgalmazási előírásoknak meg nem felelő, ám a helyi közösség általi fogyasztásra alkalmas termékek helyi forgalomba kerülhessenek, a szóban forgó termékeket mentesíteni kell az uniós forgalmazási előírások alól, kivéve, ha ez a mentesség valószínűleg akadályozza vagy torzítja a versenyt a belső piac jelentős részén, vagy vélhetően veszélyezteti a szabad kereskedelmet vagy a Szerződés 39. cikkében foglalt célkitűzések bármelyikének megvalósítását.
• Az eredetmegjelölés szükséges a fogyasztók számára, és összhangban a termelőtől a fogyasztóig stratégia azon szakpolitikai irányvonalával, amely szerint több információt kell biztosítani ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozottabb döntéseket hozhassanak, az ilyen termékek esetében kötelezővé kell tenni a származási ország feltüntetését.
• Az adományozásra szánt termékekre vonatkozó forgalmazási előírásokat egyszerűsíteni kell annak érdekében, hogy a kereskedők adminisztratív terhei a minőség befolyásolása nélkül csökkenjenek. Amennyiben a terméken egyértelműen fel van tüntetve, hogy adományozásra szánják, az egyéb jelölési adatok használata opcionális. Mindazonáltal az adomány kedvezményezettjének védelme érdekében az adott terméknek meg kell felelnie a minőségre vonatkozó általános forgalmazási előírásnak.
• A csalás és a fogyasztók félrevezetésének megelőzése érdekében, a forgalmazási előírások szerint szükséges jelölési információknak még a vásárlás előtt a fogyasztó rendelkezésére kell állniuk, többek között távértékesítés esetén, ahol a tapasztalatok szerint fennáll a csalás és az előírások által biztosított fogyasztóvédelem megkerülésének a veszélye.
• A fogyasztók termékosztály tekintetében történő megtévesztésének elkerülése érdekében a kiskereskedelmi forgalmazás vonatkozásában előírt tájékoztató adatok nem tartalmazhatnak olyan kifejezéseket, mint például a „kiváló minőségű”, a „prémium” vagy ehhez hasonló kifejezéseket, amelyek nincsenek szabályozva a termék tényleges minőségének meghatározása szempontjából, mindamellett feltüntethető bármely olyan más információ - például a „légi úton szállított” vagy hasonló tényszerű információ -, amely nem vezeti félre a fogyasztót.
• Annak érdekében, hogy a fogyasztók ne legyenek megtéveszthetők a termékek származásával kapcsolatban, a csomagoláson a származási országnak láthatóbbnak kell lennie, mint a csomagoló országának.
• Címkézési követelményeket kell megállapítani a különféle termékek vagy termékfajták egyazon csomagolási egységben lévő keverékeire. A forgalmazási előírásokban meghatározottaknál kevésbé szigorúaknak kell lenniük, mivel a keverékek címkézése nagyobb terhet jelent, és alkalmazásuk akadályozhatja e termékek forgalmazását.
• A harmadik országokból behozott gyümölcs- és zöldségféléknek meg kell felelniük a forgalmazási előírásoknak vagy a velük egyenértékű előírásoknak. Ezért meg kell állapítani azokat a feltételeket, amelyek alapján az importált termékek az uniós forgalmazási előírásoknak való megfelelés tekintetében egyenértékűnek tekinthetők.

Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplőknek és a nemzeti hatóságoknak legyen elegendő idejük alkalmazkodni az e rendelettel bevezetett változásokhoz, ezt a rendeletet 2025. január 1-jétől indokolt alkalmazni. Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet, valamint az 1333/2011/EU és az 1666/1999/EK rendelet hatályát veszti. Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését (2023.11.03.) követő huszadik napon lép hatályba. A rendelet teljes szövege a következő linken olvasható: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=OJ:L_202302429

A Bizottság (EU) 2023/2430 végrehajtási rendelete (2023. augusztus 17.) a gyümölcs- és zöldségágazat, egyes feldolgozott gyümölcs- és zöldségtermékek, valamint a banánágazat forgalmazási előírásoknak való megfelelésének ellenőrzésére vonatkozó szabályok megállapításáról.

A rendelet főbb pontjai:

• Az 1308/2013/EU rendelet 90a. cikkének (3) bekezdése szerinti, kockázatelemzésen alapuló szelektív ellenőrzések alkalmazása céljából részletes szabályokat kell meghatározni az ilyen ellenőrzésekre vonatkozóan.
• Célszerű előírni, hogy minden tagállam jelölje ki azokat az ellenőrző szerveket, amelyek az értékesítés egyes szakaszaiban elvégzik a megfelelőségi ellenőrzéseket. Egyetlen illetékes hatóságot indokolt megbízni azzal a feladattal, hogy kapcsolatot tartson az összes ellenőrzésre kijelölt szervvel, valamint összehangolja tevékenységüket.
• Rendkívül fontos minden tagállamban adatbázist létrehozni a gyümölcs-, zöldség- és banánkereskedőkről.
• A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gyümölcs- és zöldségfélék harmadik országokba irányuló kivitele megfeleljen a forgalmazási előírásoknak.
• A harmadik országokból behozott gyümölcs- és zöldségféléknek meg kell felelniük a forgalmazási előírásoknak vagy a velük egyenértékű előírásoknak. Ezért a megfelelőségi ellenőrzéseket még azelőtt kell elvégezni, hogy az árukat beléptetik az Unió vámterületére, kivéve azon kis tételek esetét, amelyeket az ellenőrző szervek alacsony kockázatúnak minősítenek.
• A minőségi előírásoknak való megfelelés szempontjából vizsgált gyümölcsöket és zöldségeket az értékesítés minden szakaszában ugyanolyan típusú ellenőrzésnek kell alávetni. E célból az OECD-nek az ENSZ EGB által is ajánlott ellenőrzési módszereit indokolt alkalmazni. A kiskereskedelmi értékesítési szakaszban történő ellenőrzésekre vonatkozóan azonban célszerű külön rendelkezéseket megállapítani.

A forgalmazási előírások és a rájuk vonatkozó ellenőrzések közötti koherencia biztosítása érdekében indokolt előírni, hogy ez a rendelet az (EU) 2023/2429 felhatalmazáson alapuló rendelet hatálybalépésének napján lépjen hatályba és ugyanattól a naptól legyen alkalmazandó. A rendelet teljes szövege a következő linken olvasható: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=OJ:L_202302430