Érdemes ezekkel is tervezni
A több évig helyükön maradó zöldségeknek sokkal kisebb a gondozási igényük, mint azoknak, melyeket minden tavasszal újra vetünk, vagy palántázunk. Ezekkel a tartósan egy helyen maradókkal így időt is spórolunk, és változatosabbá tesszük a kiskertből származó konyhai alapanyagaink sorát. Vannak kétéves fajok (például a káposztafélék, vagy a mángold), melyek első évben csak a vegetatív szerveiket fejlesztik ki és a második évben virágoznak, majd elpusztulnak. Az évelők sok évig élnek, minden tavasszal újra kihajtanak, ám általában 4-6 évente ezeket is érdemes más helyre átültetni, mert ennyi idő alatt elég egyoldalúan zsarolják ki a talaj tápanyagait, és idővel egyre kevésbé érzik majd jól magukat a fáradt talajon (ilyenek a spenótok, vagy a spárga). A harmadik csoport pedig az átévelők csoportja, melyek érdekessége, hogy gyakorlatilag ezek egynyári növények, csak elszórják a magjaikat - melyek nem fagyérzékenyek - emiatt következő tavasszal ugyanott kikelnek. Ezek botanikai szempontból egynyáriak, ám kerthasznosítási szempontból évelőnek tűnnek, mert minden évben ugyanott előkerülnek, és az újra vetésükkel ezeknek sem kell foglalkozzunk évenkénti rendszerességgel. Erre jó példa a porcsin, a kapor, vagy a laboda.
Ezeket a több évig helyükön tartható zöldségnövényeket a kerttervezésben is lehet használni. Azok a fajok, fajták, amelyek díszes virágokat hoznak, gyönyörű látványt nyújtanak a kertben. Ezek a növények több funkciósok, mivel nemcsak szépek, hanem terméssel is ellátják a gazdákat. Az olyanok, mint a galambbegy saláta, rukkola, vagy medvehagyma, kiválóan alkalmasak a kertek szegélyezésre vagy a tér kitöltésére is. Utóbbi ténylegesen évelő, előbbi kettő pedig elszórja a magját és magától kikel. Népszerű évelő zöldség a spenót: könnyű termeszteni, sokféleképp felhasználható a konyhában és magas vitamin és ásványi anyag tartama miatt is előnyös, ha néha a tányérra kerül. A spárga is egy jó választás. Kevés gondozást igényel, és hosszú élettartamú, akár 10-15 évig is ellátja a családot néhány tő a tavaszi időszakban. De sok más, kevésbé elterjedt fajjal is kísérletezhetünk.
Articsóka (Cynara scolymus)
Ez az évelő növény akár két méteres erős karógyökeret is fejleszthet, értékelhető "termés" mennyiséget pedig 3-4 éves korában ad. A termés azért idézőjeles, mert a zsenge virágbimbója az, amit fogyasztunk. Magról és zölddugvánnyal is szaporítható, 1x1 méteres térállásra ültetendő. Nagy termete miatt szoliterként a díszkertben is helyet kaphat.
Cikória (Cychorium intybus var. foliosum)
Ennek az évelő növénynek vad alapfaja a kék virágú mezei katáng, ami országszerte nálunk is él a réteken. Nemesített változatai jóval termetesebbek a vad alapfajnál. Könnyen hajtatható, ideális téli vitaminforrás is. Cserépben is hajtatható és ha sötétbe tesszük, akkor a halványított, ezáltal eltérő ízű termesztési változatát is kipróbálhatjuk. Zsenge levelei sokféleképp elkészíthetők, de gyökere szárítva, pirítva, őrölve ismert pótkávé, gyerekkávé alapanyag. Íze kávéra emlékeztető, de koffeint nem tartalmaz.
Mangold (Beta vulgaris ssp. esculenta var. cicla)
Furcsa és hosszú latin nevéből is következtethetünk rá, hogy a répafélék egy sokadik leszármazott változata. Különlegessége, hogy itt a répáktól eltérően nem a földalatti, hanem az a feletti részen van a hangsúly. Levele és levélnyele ehető. A levéllemezből általában saláta vagy főzelék készül, míg a levélnyelet párolva spárgaként szokták elkészíteni. A mangoldot magról szaporíthatjuk, már az első évben szépen szüretelhetünk róla, mert erőteljes növekedésű növény.
Porcsin (Portulaca oleracea var. sativa)
A porcsin nálunk is gyakori gyomnövény, de ismertek nagyobb méretű nemesített változatai is. A hazánkban megtalálható gyom változata is fogyasztható, csupán a méretekben van a különbség. Pozsgás leveleiből saláta, főzelék készül. Vitaminokban nagyon gazdag növény. A szárával együtt a zsenge növények ecetes páclében savanyúságnak is eltehetők télire. Nemesített változatai között a nagyobb levelűek mellett a sárgás levélszínűek is megtalálhatóak.
Rebarbara (Rheum rhabarbarum)
Valamelyest a mangoldhoz hasonlítható, mivel ennek is levélnyelét fogyasztjuk. A különbség, hogy ez inkább süteményekhez illik, illetve kiváló kompót készíthető belőle, de befőtt, lekvár is főzhető levélnyeleiből. Gyógynövényként is ismert enyhe hashajtó hatása miatt. Színes, nagy levelei miatt a díszkertbe is ültethetjük. Magról és tőosztással is szaporítható.
Csicsóka (Helianthus tuberosus)
A napraforgóhoz hasonló, azzal rokon növény, gumóit hasznosítják. Takarmánynövényként nagy mennyiségben termesztik a világon, de élelmiszerkénti felhasználása is egyre terjed, főként amiatt, mert nagyon igénytelen, bárhol, extenzív körülmények között is termeszthető növény. Gumói a burgonyával ellentétben nem keményítőt, hanem inulint tartalmaznak, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják. A burgonyához hasonlóan termesztjük, szaporítóanyag-szükséglete 15-30 dkg/m2, amiből őszre 3-4 kilogramm termés lesz. Mivel a gumók héja vékonyabb a burgonyáénál ezért a gumó sérülékenyebb, így nagyobb óvatosságra van szükség a betakarításkor. A gumók nyersen is ehetők, de süthetők, főzhetők, tehát burgonyaszerűen is elkészíthetők, emellett csicsókalekvár is készülhet belőle.
Kerti laboda (Atriplex hortensis)
Egyéves lágyszárú növény, amely évről-évre újra veti magát, spenótfának is nevezik termete miatt. Spenót szerűen használható fel. Mivel nyár végére akár 2,5-3 méter magasra is megnő, így a tövön mindig találunk fiatal, zsenge hajtásokat, amelyek fogyasztásra alkalmasak. Fő jelentősége abban van, hogy míg a spenótok szezonális zöldségek, ez folyamatosan szedhető, mert mindig van rajta zsenge hajtás, új levél. Zöld, sárgás és bordó levelű változatai is vannak. Hasznos, ha a tél folyamán beszerzünk olyan magokat is, melyekkel új színt viszünk tavasszal a kertbe és ha szeretnénk kevesebb munkával megúszni, akkor az évelő zöldségekből érdemes minél többet a kertünkbe költöztetni.
