A műhús betiltásáról és a hagyományos vidéki értékek megvédéséről is egyeztetett a közelmúltban Nagy István agrárminiszter Ettore Prandinivel, a Coldiretti olasz termelői szervezet elnökével azt követően, hogy Olaszország után Magyarország is fontolgatja, hogy betiltsa a sejtalapú húskészítményeket. A tárca akkori közleménye szerint Olaszország betiltotta a szintetikus húsok gyártását és a forgalmazást is, ezt hazánk is tanulmányozza és követendő példának tartja.

A tilalom, ha valóban bevezetik, jócskán megelőzi a piacot, a laborhús ugyanis egyelőre még a kísérletezés és a startupok szintjén mozog leginkább.

Ízre és állagra is igazi, de vágás nem kell hozzá

A sejtalapú hús előállításából élő sertésből vesznek szövetet biopsziával, tehát nem ölik le az állatot. Pont ez a lényege a dolognak: akik ezt a húst eszik, azoknak averziójuk van az állatok levágásával szemben, azt gyilkosságnak tartják, ugyanakkor szívesen ennének húst

– mondta el az Agrárszektornak Raskó György agrárközgazdász. A szakember a közelmúltban az Egyesült Államokban meglátogatott egy sejtalapú húst előállító laboratóriumot, ahol az élő állatból kivett sejteket természetes tápoldatok segítségével szaporítanak autoklávokban egy biotechnikai eljárással. A teljes folyamatot megfigyelte és a terméket meg is kóstolta.

A szövet hihetetlen gyorsasággal szaporodik, a végeredmény egy darálthúsra emlékeztető massza, amiből hamburgert vagy fasírozottat lehet csinálni, tehát steaket meg karajszeletet nem. Ennek a húsnak az íze ugyanakkor egy az egyben ugyanaz, mint a sertéshúsé.

Egyelőre aranyáron van

Raskó György szerint a termék piacképességének legnagyobb korlátja jelenleg az ára, amely ugyanakkor gyorsan csökken.

2018-ban volt az önköltség egy kilogrammra vetítve hozzávetőleg ezer dollár körül volt, ami megfizethetetlen. Ez 2023-ra lement 180 dollárra. Ez is sok, háromszor annyiba kerül, mint a legjobb steak.

Az ár tehát még nagyon messze van a versenyképességtől. A következő nagy ugrás a fajlagos költség csökkentésében az lehet, ha a termelés jelenlegi, inkább laborra emlékeztető üzemből, amely most körülbelül évi egy tonnát képes termelni, egy gyárba kerül át.

Az érintett cég tulajdonosa úgy várja, hogy ekkor le lehet vinni az önköltség szintjét kilogrammonként 25-30 dollárra, amely a hagyományos húsokhoz képest még mindig nagyon drága.

A termék ugyanakkor az Egyesült Államokban már hivatalosan is biztonságosnak minősült, az ezt kínáló étteremben ki is hangsúlyozzák, hogy ez valódi hús, amelyért nem kellett állatokat levágni. Azok, akik nem szeretnének az állatok levágásához hozzájárulni, de szeretnének húst enni, adott esetben megfizethetik ezt a nagyon drága terméket.

Raskó György szerint mindezek miatt továbbra is kuriózumról van szó, és úgy véli, minimum tíz, de inkább tizenöt év kell ahhoz, hogy a sejtalapú húsból piaci termék legyen. Ebben az esetben sem valószínű, hogy a magas ára miatt veszélyt jelentene a hagyományos állati termékek piacára.

Jelenleg a sci-fi kategória

A témában mások is igyekeznek hűteni a kedélyeket. A sejtek sokszorosításán alapuló műhúsok egyelőre nagyon messze vannak még attól, hogy bárhol a világon meghatározó szerepet töltsenek be a piacon. Amennyire ez ma látható, az előállítási költsége jelenleg döbbenetesen magas – mondta el az Agrárszektornak egy nevét nem vállaló, az élelmiszeripari innovációkra rálátással rendelkező szakértő. Hozzátette: tény az, hogy az elmúlt évtizedben csökkent az előállítás költségük, és hallani már olyan kuriózumnak számító étteremről a világon, ahol felszolgálnak ilyesmit.

Összességében azonban rövid távon érdemi befolyást nem gyakorolnak ezek a termékek az élelmiszerek piacára. Hogy középtávon mi sül ki belőle, azt most még nem lehet látni.

Etika, egészség, ökolábnyom

A szakember szerint érdemes számba venni azt, hogy miért kerülhet elő egyáltalán a műhúsok betiltásának kérdése. „Az állatokkal kapcsolatos bánásmódot rengeteg támadás éri, a sejtalapú hús erre látszólag megoldást kínál, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ennek is egy állati sejt a kiinduló alapja, amelyet az állatból ki kell nyerni, adott esetben ehhez az állatot meg is kell ölni. Természetesen, ha ezt sokszorosítani tudják, akkor itt az állattartással kapcsolatos klasszikus etikai felvetések már kevésbé relevánsak.”

Felmerülhet még az egészségügyi kérdés is, hiszen új területről van szó, ám a laborhús lényegében ugyanolyan, mint a hagyományos, előbbinek tehát további egészségügyi kockázata nincs.

Ennél fontosabb terület az ökológiai hatás, amellyel kapcsolatban egyelőre ellentmondásos információk állnak rendelkezésre. A hagyományos hústermeléssel szembeni támadások egyik fő érve az, hogy az állattenyésztéshez rendkívül nagy mennyiségű takarmány előállítására van szükség.

Jelenleg a bolygó gabona- és általában szántóföldi növénytermesztésének jelentős része azt a célt szolgálja, hogy azt állatokkal etessük meg, amelyeket aztán emberi fogyasztásra szánunk. Az állattenyésztéssel szemben az egyik legfőbb környezetvédelmi érv az, hogy ha a földeken humán élelmezésre szánt növényeket termesztenénk, sokkal kisebb terület elegendő lenne a lakosság ellátására.

A szakértő szerint ehhez képest a laborhús előállítása nem igényel szokványos takarmányt, más típusú tápanyagokat, erőforrásokat, energiát ugyanakkor igen, és egyelőre nem világos, hogy ez hogyan aránylik a szokványos állati termékek előállításához.

Vannak, akik azt állítják, hogy a laboratóriumi húsnak az előállítása emiatt nagyobb ökolábnyomot hagy, mint a hagyományos hústermelés. Az ellentmondás tisztázása a következő évek kutatásainak egyik területe.

Minden csoda három napig tart?

Összességében a szakember szerint az eljárás hatalmas költségei miatt egyelőre rövid távon a műhússal történő kísérletezés nem tűnik aggályosnak.

Fontosnak tartotta leszögezni azt is, hogy általános tapasztalatként megfigyelhető, hogy a nagyívű innovációkat a befektetők rövidtávon rendszerint túl- hosszabb távon pedig jellemzően alulértékelik. Igaz ez a laborhúsra is, amely az elmúlt néhány évben nagy felívelést és legalább ilyen látványos bukást is megélt egyes startupok, sőt, a tőzsde szintjén.

A szakértő szerint ugyanakkor érthető az, ha a nagy gasztronómiai hagyományokkal rendelkező országok, így Olaszország és Magyarország is fenyegetést látnak a sejtalapú húsok megjelenésében. Ez a veszély ma még ugyanakkor biztosan nem áll fenn, a laborhús egyelőre a kísérletezés fázisában van, és valószínűleg még sokáig nem lesz piaci tényező.

A tiltással másoknak adjuk a lehetőséget?

Fontos ugyanakkor, hogy amennyiben még egy ilyen marginális fejlesztést máris kategorikus tiltással kezelnek egyes országok, akkor marad-e mozgástere ezeknek a piacoknak akkor, amikor a sejtalapú húsok már valódi élelmiszer-alternatívát jelentenek – vetette fel a szakember.

Egyáltalán nem biztos, hogy ez a nap eljön, könnyen lehet, hogy a sejtalapú húsok sosem lesznek kézzelfogható termékek a boltokban és az éttermekben. Ha azonban mégis így lesz, és mi betiltjuk, akkor számolni kell azzal, hogy mások fognak ezzel kísérletezni, mások fogják gyártani, más országoké lesz egy új, potenciálisan létrejövő piac.

- fogalmazott. Mint elmondta: alapvetően érti és megérti a sejtalapú húsokkal kapcsolatos ellenérzéseket, de mindezek miatt a betiltás mindenekelőtt a politikai kommunikációról, nem pedig az élelmiszeripar védelméről szól.

A vegánoknak valószínűleg nem kell

A vegán szemlélet az állatok szenvedését és pusztítását akarja elkerülni egy együttérző álláspontból. Amennyiben ez az állati szenvedés nem történik meg, akkor elvileg ilyen szempontból nem kellene, hogy a vegán fogyasztóknak ezzel problémájuk legyen. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a laborhús legitimizálja azt, hogy az embernek állati eredetű termékeket kell fogyasztania, márpedig a vegán álláspont továbbra is az, hogy növényi diétán teljesen egészségesen lehet élni – mondta el az Agrárszektornak Bergovecz László, a Magyar Vegán Egyesület elnöke.

A vegán szemlélet alapvetően nem egy diétát jelent, hanem egy olyan erkölcsi rendszer, amely elutasítja az állathasználat minden formáját, így nem csupán az állati eredetű élelmiszereket, hanem a bőráruk ruhaként történő viselését, vagy az állatok cirkuszi szereplését.

Az etikai alapállás lényege, hogy az embereknek nincs joguk az állatokat a saját hasznukra fordítani, ennek érdekében nekik szenvedést vagy halált okozni. Tény azonban, hogy mindez a gyakorlatban erősen kiegészül a tisztán növényi alapú étrend melletti kiállással is.

Az elnök szerint a sejtalapú húsra viszont nem helyes a „műhús” kifejezést használni, hiszen végső soron igazi húsról van szó, amely állati sejtekből tevődik össze.

Úgy gondolom, hogy a legtöbb vegánnak emiatt ellenérzése lenne a sejtalapú hústermékek fogyasztásával szemben. Én sem akarnék ebből enni, nekem nagyon furcsa lenne.

- fogalmazott.

Jobb alternatívákat is találnak

Mint kifejtette: kétségtelen, hogy a vegánok egyik problémája az állathasználattal, hogy abba az állatok nem egyeznek bele, az az akaratuk ellenére történik. Ha viszont egy ember beleegyezne abba, hogy az ő sejtjeiből ilyen húst állítsanak elő, abból sem enne. El tudja ugyanakkor képzelni azt, hogy a vegánok egy része mégis vevő lenne a sejtalapú húsokra, tekintve, hogy annak előállítása nem jár az állatok levágásával.

A vegánok döntő többsége ugyanakkor vélhetően nem így gondolkodik.

Bergovecz László ezért úgy véli, hogy a vegán fogyasztóknak sokkal jobb alternatívát jelentenek a például borsófehérjéből, gabonafélékből készített, szintén „műhúsnak” nevezett termékek, valamint ígéretes lehet a precíziós fermentáció területe is. Hozzátette:

ha a sejtalapú hús valaha is megjelenik a hétköznapokban, a vegánok feltehetően nem lesznek vevők egy ilyen termékcsoportra – igaz, ezt a vitát még a jövőben kell lefolytatni a vegán közösségben.