E két felfedezés lehetővé tette a DNS szakaszok kivágását és összeillesztését. 1978-ban az élettani és orvosi Nobel-díjat közösen ítélték oda Werner Arbernek, aki megjósolta a restrikciós enzimek létezését, Hamilton O. Smithnek, aki felfedezte az első II-es típusú restrikciós enzimet és Daniel Nathansnak, aki a restrikciós endonukleázok használatát dolgozta ki a DNS-ek elemzéséhez. A legjelentősebb felfedezés a rekombináns DNS-ek előállítására irányuló módszerek fejlesztése volt, amit John Morrow és Paul Berg publikált. Paul Berg 1980-ban Frederick Sangerrel és Walter Gilberttel megosztva elnyerte ezért a kémiai Nobel-díjat. Ugyanakkor felismerte annak veszélyeit is. Nemzetközi konferenciát szervezett, amelynek alapján egy évvel később a kormány meghozta a vonatkozó szabályozást.
De menjünk még vissza az időben, egészen 1907-ig, Erwin Smith és Charles Townsend a Science folyóiratban publikálták tanulmányukat, amelyben arról számoltak be, hogy egy baktérium, amelyet akkor Bacterium tumefaciens-nek neveztek el, növényi tumorokat okozott számos növényen. Az 1940-es évektől kezdődően az Agrobacterium és a tumorok kutatásában jelentős felfedezéseket Armin Braun tette a Rockefeller Intézetben. Bebizonyította, hogy ezek a szövetek nem tartalmaznak baktériumokat és a baktérium transzformálja, tartósan átalakítja a növényeket és ez okozza a tumorok kialakulását és valószínűsíthetően ezért a baktérium DNS-e felelős. 1969-ben és az 1970-es évek elején történt felfedezésekben a daganatot kiváltó ágenst egy Ti-plazmidnak nevezett gyűrű alakú DNS-nek azonosították. A genetikai módosítást, transzgénikus növények előállítását tehát a baktériumok alkalmazták, úgy, hogy a növényekben folyamatosan osztódó sejtekkel opinokat, energiát, szén- és nitrogénforrást termeltessenek maguknak. A daganatot okozó plazmid génjeinek eltávolításával és új gének hozzáadásával a kutatók megfertőzték a növényeket A. tumefaciens-szel így a baktérium képes volt beépíteni a kiválasztott DNS-szekvenciát a növények genomjába. Nem minden növényi sejt volt fogékony az A. tumefaciens fertőzésre, így más módszereket is kidolgoztak, az elektroporációt, a mikroinjektálást és a részecskebombázást génpuskával. Ezekkel a technológiákkal lehetővé vált transzgénikus növények előállítása.
A transzgénikus növények első szántóföldi kísérleteit Franciaországban és az Egyesült Államokban végezték 1986-ban. A dohánynövényeket úgy alakították ki, hogy ellenállóak legyenek a gyomirtó szerekkel szemben. 1987-ben Marc Van Montagu és Jeff Schell által alapított Plant Genetic Systems volt az első olyan vállalat, amely géntechnológiával alakított ki rovarrezisztens növényeket a Bacillus thuringiensis (Bt) rovarölő fehérjéket termelő gének dohányba építésével. A Kínai Népköztársaság volt az első ország, amely kereskedelmi forgalomba hozott transzgénikus növényeket, és 1992-ben bevezetett egy uborka mozaik vírus rezisztens dohányt. 1994-ben a Calgene cég engedélyt kapott a Flavr Savr paradicsom kereskedelmi forgalomba hozatalára, amely hosszabb polcon eltarthatóságot biztosított. Szintén 1994-ben az Európai Unió jóváhagyta a bromoxinil gyomirtó szerrel szemben ellenállóvá alakított dohányt, így ez az első genetikailag módosított (GM) növény, amelyet Európában forgalmaztak. 1995-ben az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala termesztési engedélyét követően az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala biztonságosnak minősítette a Bt-burgonyát, így ez volt az első olyan „növényvédőszer-termelő” növény, amelyet az Egyesült Államokban engedélyeztek. Ezek után jelentősen felgyorsult a transzgénikus növények engedélyezése és így a köztermesztése is.
Az első géntechnológiával módosított állat, ami kereskedelmi forgalomba került, a GloFish zebradánió volt 2001-ben, amelybe Zhiyuan Gong és kollégái a Szingapúri Nemzeti Egyetemen építették be a zöld fluorescens fehérjét (GFP, green fluorescent protein), amely egy medúzából származott és erősen fluoreszkált természetes fehér fényben és ultraibolya fényben. Az első géntechnológiával módosított állat, amelyet emberi fogyasztásra engedélyeztek, az AquAdvantage lazac volt 2015-ben. Az atlanti lazacot a királylazacból származó növekedési hormon génnel és egy óceáni tőkehal promóterével (szabályozó szakasz a gén előtt) transzformálták Garth Fletcher és kutatócsoportja az újfundlandi Memorial Egyetemen Kanadában, így három évről 18 hónapra csökkentették a piacra kerülés idejét.
Az európai adatbázisban, az EUginius-ban 902 genetikai módosítás található. A GM-termesztett növények közül a világon a legnagyobb a szója, a kukorica, a gyapot és a repce vetésterülete, de termesztenek cukorrépát, burgonyát, cukornádat, lucernát, ananászt, papayát, tökféléket, tojásgyümölcsöt, napraforgót és almát. A világ összes szántóföldi területének 10%-án, 202,2 millió hektáron termesztenek ilyen növények. A növények döntő többsége rovarrezisztens, illetve gyomirtószer-ellenálló, de vannak vírusellenálló növények is. Nagyon fontos megjegyezni, hogy összesen egy transzgénikus búzafajtát termesztenek a világon, ami szárazságtűrő tulajdonságokkal rendelkezik és egyedül Argentínában termesztik 2020-tól, ahol előállították és 2023-tól Brazíliában.
A géntechnológiával módosított növények globális piaca 2023-ra 22,29 milliárd dollárra nőtt. A világ jelenleg 27 országában termesztenek GM növényeket.
A GM növények termesztése engedélyhez kötött az EU-ban. 2015-ben az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 2015/412 irányelvet, amely értelmében lehetővé tette, hogy minden uniós tagállam maga döntsön a GM-fajták felhasználásáról, amit az illetékes miniszteri rendelet keretében a következő indokok alapján utasíthat el: környezetpolitikai célok, város és vidéki területrendezés, földhasználat, társadalmi és gazdasági hatások, más termékek szennyezése, agrárpolitikai célok, közrend. Magyarország 2012. január 1-től hatályos alaptörvénye rendelkezik a genetikailag módosított élőlényekről. Alaptörvény XX. cikkelyében a testi és lelki egészséghez való joghoz kapcsolja a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaságot. Tehát Magyarországon ilyen növény-, állatfajokat és fajtákat nem lehet termeszteni, szaporítani, tartani és tenyészteni. Ugyanakkor furcsa módon az élelmiszer-ipari és takarmánycélú felhasználásuk viszont lehetséges jelölési kötelezettség mellett, gondoljunk csak az import szójára.
Megjelent egy új technológia, a genomszerkesztés
A genomszerkesztés többféle technológiát és módszert jelent, de a leghatékonyabb és talán a legpontosabb módszer alapját is a baktériumok alkalmazták a baktériumokat fertőző vírusok ellen. Olyan módon, hogy a baktériumok a vírusok örökítőanyagát specifikus helyen elvágják. Ez a felfedezés vezetett egy olyan technológia kifejlesztésére (CRISPR-Cas9), ami merőben más, mint amikor az idegen géneket különböző szervezetekből kombinálják össze, vagyis transzgénikus élőlényeket állítanak elő. Itt a növények örökítőanyagát változtatjuk meg célzott pontmutációkkal, amely az adott fehérje megváltozásához vezet. Például ahhoz, hogy egy kórokozó meg tudjon fertőzni egy növényt, vagy állatot ahhoz a két szervezet bizonyos fehérjéinek kapcsolódniuk kell egymáshoz, együtt kell működniük. Ha ezeket a növényi vagy állati fehérjéket kódoló örökítőanyagot minimálisan megváltoztatjuk pontmutációval, a kórokozó fehérjéi nem lesznek kompatibilisek a megváltoztatott fehérjékhez, az adott szervezet rezisztens lesz a kórokozóval szemben.
A növénynemesítés során korábban és ma is alkalmazzák a sugárzásos nemesítést
Ilyen volt a magyar „atommutáns” rizs. Simon József és Sajó Zoltán a vetőmagokat 1966-ban gyorsneutron-sugárzással kezelték a Bécs közelében működő seibersdorfi atomreaktorban. A cél (a terméshozam lehetséges növelésén túl) a tenyészidő lerövidítése volt. 1972-ben már piackész volt a világsikert aratott Nucleoryza, amely 23–25 nappal korábban érett be. Ez a módszer tulajdonképpen úgy működik, mint a sörétes puska, a genomban nagyon sok helyen kromoszómatöréseket okoz, amit a javító mechanizmusok a növényben próbáltak helyreállítani, persze millió hibával, ezek okozzák a változásokat. Napjainkban is folynak ilyen kísérletek és eredményük főként a dísznövények új szín- és formaváltozatai.
A CRISPR-Cas9 genetikai olló felfedezéséért Emmanuelle Charpentier és Jennifer Doudna kapta 2020-ban a kémiai Nobel-díjat. Az európai adatbázisban 55 GE genetically engineered jelzésű bejegyzés található, ez 49 növény, öt állat és egy gomba, amelyeket genomszerkesztéssel, precíziós nemesítéssel állítottak elő.
Az Európai Bíróság 2018 nyarán deklarálta: azok az élőlények, melyek mutagenezissel jöttek létre, GMO-nak számítanak a GMO Direktíva értelmében. Mivel a mutagenezis technológiájával és módszereivel úgy változtatják meg az élőlények genetikai anyagát, ahogy az természetes úton sosem következne be.”
Három évvel később az Európai Bizottság tanulmányt tett közzé az új genomikai technikák (new genomic techniques, NGTs) uniós jog szerinti helyzetéről. Megállapították, hogy ezek hozzájárulhatnak a fenntartható élelmiszer-ipari rendszerek kialakításához, összhangban az Európai zöld megállapodás és a Szántóföldtől az asztalig stratégia célkitűzéseivel, a gyógyszeriparban ezek a technikák gyorsabb, megfizethetőbb gyógyszerfejlesztést tennének lehetővé, ugyanakkor elismerték, hogy aggályok merültek fel a biztonsággal, a környezeti hatásokkal és a címkézéssel kapcsolatban. Jelen pillanatban az Európai Unió döntés előtt áll, hogy továbbra is klasszikus GMO-nak tekinti a genomszerkesztéssel előállított élőlényeket vagy sem. 2023. december 11-én az Európai Unió mezőgazdasági minisztereinek nem sikerült megállapodniuk az új genomikai technikák szabályainak enyhítésére irányuló uniós tervekről, így ez majd az új belga elnökség feladata lesz 2024. január 1-étől.
Hogyan áll a precíziós növénynemesítés (NGT) szabályozása az Európai Unióban és hazánkban?
Erróé kérdeztük az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiai Egyesület illetékesét. Woody Allentől származik a mondás: „Foglalkoztat a jövő, mert a hátralevő életemet ott szeretném eltölteni”. Viccesnek tűnő állítás, de sajnos nem az. Az ENSZ becslése szerint az élelmiszer-termelésnek 60%-kal kell növekednie 2050-re, ha a világ előre prognosztizált 9,3 milliárdos népességét élelemmel kívánjuk ellátni úgy, hogy közben - amint arra a World Resources Institute rámutat - ezt az erdőirtások fokozása nélkül és a szegénység visszaszorításával kell megtenni.
Ahhoz, hogy tudjuk, hogyan teljesíthető ez a cél, a Föld biológiai eltartóképességét kell megértenünk, hiszen maga az emberi lét függ a halászterületek, erdők, legelők és termőföldek hozamától. Lester Brown tanulmányában aprólékosan kifejti, hogy az első háromnak a természetes termékenységét az ember nem, vagy nagyon korlátozottan tudja befolyásolni. A világ félszáraz vagy aszályos legelőinek hozamait javíthatja ugyan, de ez csak öntözéssel, műtrágyázással, azaz rendkívüli energiát igénylő és környezetkárosító módszerekkel érhető el. Bármilyen erőfeszítés, ami arra irányul, hogy a természetes rendszereket művelés alá vonjuk, elkerülhetetlenül nagy energiaráfordítással jár, ez pedig - minthogy a világ olajkészletei fokozatosan csökkennek és drágulnak - egyre inkább megfizethetetlenné válik. A fa- és halgazdálkodás alkalmi sikerei ellenére ma még nem rendelkezünk olyan gazdaságos és környezetbarát módszerrel, amellyel világméretekben növelhető lenne ezeknek a rendszereknek a termőképessége.
A negyedik biológiai rendszer - a szántóföld - olyan természetes rendszer, amely az emberi szükségleteknek megfelelően alapvető változásokon ment keresztül. Mióta mezőgazdaság létezik, az ember azóta próbálja javítani egyrészt a művelésbe vont növényfajok - főleg a gabona - genetikai tulajdonságait, másrészt fokozatosan fejleszteni a művelési módszereket, ezen belül is a talajt kímélő és precíziós technikákat az elmúlt évtizedekben. A négy biológiai rendszer közül a jövőben a világ szántóföldjeinek termőképessége fokozható a legnagyobb mértékben, de mindjárt hozzá kell tennem, hogy a szántóföld eltartóképességét az időjárás, a betegségek vagy más változó természeti feltételek is csökkenthetik. A józan megfontolás azt tanácsolja, hogy a túlzott kemizáláson és műtrágyahasználaton alapuló intenzív mezőgazdaságot felváltsa a precíziós nemesítésre és termesztésre alapozott fenntartható mezőgazdaság.
De mit is értünk precíziós nemesítés (NGT) alatt?
A precíziós nemesítés (NGT) új lehetőséget kínál egy szervezet genetikai anyagának megváltoztatására, lehetővé téve hasznos, specifikus tulajdonságokkal rendelkező növényfajták gyors előállítását. Ezek a technikák (CRISPR) célzottabb és pontosabb változásokat eredményezhetnek a genomban, mint a hagyományos nemesítés. Nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek a változások a természetben is javarészt bekövetkezhetnek, s hagyományos nemesítés módszerével is létrehozhatóak, ugyanakkor ez utóbbi hosszú, fáradságos folyamat. Az NGT-k esetében nincs más fajból történő transzgén bevitele, célzott mutagenezisről és a ciszgenezisről beszélhetünk esetükben.
A precíziós nemesítés felhasználásával végzett állami és magánszervezeti kutatások számos növényre és tulajdonságra vonatkozóan folynak, elsősorban magasabb hozamú, a biotikus (kártevők és betegségek) és az abiotikus (környezet és éghajlatváltozás) negatív hatásaival szembeni jobb toleranciát vagy rezisztenciát célzandóan. Emellett fókuszban van a tápanyag- és vízfelhasználás hatékonyságának és a beltartalmi tulajdonságok javítása is.
A precíziós nemesítés lehetőséget ad arra, hogy a hagyományos nemesítésnél gyorsabb úton, jobb tulajdonságokkal rendelkező növényfajtákat hozzon létre. Mindez előnyökkel járhat a gazdálkodók, a fogyasztók és a környezet számára, és hozzájárulhat az élelmiszer- és takarmánybiztonsághoz.
Hogyan szabályozzák jelenleg az NGT-ket?
Az NGT-k felhasználásával nemesített növényfajtákat jelenleg az unió GMO-jogszabályai szabályozzák (2001/18/EK irányelv). 2019 novemberében az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy az Európai Bíróság ítéletének fényében nyújtson be tanulmányt az NGT-k uniós jog szerinti státuszáról, valamint tegyen a szabályozásra javaslatot, s megelőzően folytasson le megfelelő hatásvizsgálatokat. A Bizottság 2021 áprilisában elkészítette a kért tanulmányt az NGT-k uniós jog szerinti helyzetéről. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi uniós GMO-jogszabályok már nem felelnek meg a célnak, és egyes NGT-k és NGT-kből származó termékek esetében azok szabályozásának mechanizmusát hozzá kell igazítani a tudományos és technológiai fejlődéshez.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a GMO-kra vonatkozó engedélyezési eljárás és kockázatértékelési követelmények nem igazodnak a precíziós nemesítéssel, azaz célzott mutagenezissel és ciszgenezissel előállított szervezetek és termékek sokféleségéhez. Sőt! A jelenlegi GMO-jogszabályok nem segítik elő az innovatív és előnyös fajták kifejlesztését, amelyek elengedhetetlenek a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságához, az élelmezésbiztonsághoz és az agrár-élelmiszerlánc rugalmasságához.
Július 5-én az Európai Bizottság elfogadta a precíziós nemesítéssel előállított növényekről, valamint az azokból származó élelmiszer- és takarmánytermékekről szóló rendeletjavaslatát (2017/625 számú rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet). E kezdeményezés hatálya a precíziós nemesítéssel létrehozott növényekre, növényfajtákra, valamint ezzel a technológiával előállított növényeket tartalmazó, azokból előállított élelmiszerekre és takarmányokra terjed ki.
A javaslat általános céljai a következők:
- az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmének fenntartása,
- az EU innovációs és fenntarthatósági célkitűzéseihez hozzájáruló növények és növényi termékek fejlesztésének és forgalomba hozatalának lehetővé tétele,
- a precíziós nemesítéssel előállított (NGT) növények, azokból előállított élelmiszer és takarmány EU-s belső piaca hatékony működésének biztosítása, valamint az EU agrár-élelmiszerágazata versenyképességének fokozása uniós és globális szinten egyaránt.
A javaslat főbb rendelkezései
A javaslat az NGT-k szándékos kibocsátását és forgalomba hozatalát két eljárás valamelyikéhez köti:
- bejelentés a hagyományos termékekkel való egyenértékűség megállapítására (1. kategóriába tartozó NGT-k),
- illetve 2001/18/EK és az 1829/2003/EK rendelet szerinti engedélyezés alá tartozó kategória, ami az NGT2 kategóriát jelenti.
A bejelentési eljárás célja annak ellenőrzése, hogy a célzott mutagenezissel vagy ciszgenezissel nyert fajták a természetben vagy a hagyományos nemesítéssel is előfordulhatnak-e. A javaslat konkrét kritériumokon alapul, beleértve a génszerkesztések számát és típusát. A bejelentési kritériumoknak megfelelő NGT 1. kategória mentesül a GMO-jogszabályok követelményei alól, és a hagyományos termékekre vonatkozó rendelkezések hatálya alá esik. Az ökológiai termelésben azonban továbbra is tiltott ezek használata.
Az 1. kategóriájú NGT növényekkel kapcsolatos átláthatóságot egy nyilvános adatbázis, a Vetőmagok és Növényszaporítóanyag EU-s fajtakatalógusa biztosítja. Azokra a termékekre, amelyek nem felelnek meg a bejelentési eljárás kritériumainak (2. kategóriájú NGT-k), a GMO-jogszabályok eljárásai érvényesek (a 2001/18/EK irányelv, valamint az 1829/2003 és 1830/2003 rendelet szerinti engedélyezés) néhány kiigazítással, melyek a következők:
- a kockázatértékeléshez szükséges adatszolgáltatási követelmények arányosabbá tétele,
- a kimutatási módszerek követelményeinek való megfelelés módja,
- a kockázati profil nyomon követési követelményeihez való igazítás lehetősége, valamint a rendszeres megújítás szükségessége.
A 2. kategóriába tartozó NGT növények körébe tehát 20 génszerkesztési eljárás feletti precíziós nemesítésű olyan növényfajták tartoznak, amelyek hozzájárulhatnak a fajta természetben előforduló általános teljesítményéhez, feltéve, hogy nem tartalmaznak gyomirtószer-rezisztenciális tulajdonságokat. A 2. kategóriába tartozó NGT növények és termékek továbbra is a nyomonkövethetőségi és címkézési követelmények hatálya alá tartoznak a jelenlegi GMO-jogszabályok értelmében, és lehetőség van tényszerű nyilatkozat hozzáadására a génszerkesztés tervezett céljáról. A tagállamoknak együtt-termesztési (koegzisztencia) intézkedéseket kell elfogadniuk, hogy elkerüljék a 2. kategóriába tartozó NGT-k véletlenszerű jelenlétét a hagyományos vagy ökológiai növényekben.
A tagállamok azon lehetősége, hogy a 2001/18/EK irányelv értelmében korlátozzák vagy megtiltsák a termesztést, nem lehetséges sem az 1., sem a 2. kategóriába tartozó NGT-kre.
Magyar álláspont és javaslat
A magyar kormányzati álláspont a 53/2006. számú országgyűlési határozat elfogadásából eredeztethető, melyben hazánk deklarálta GMO-mentes státuszát. Később a magyar mezőgazdaság GMO-mentessége alaptörvényi szintű védelmet kapott, miszerint Magyarország Alaptörvényének XX. cikke alapján az egészséghez való jog érvényesülését a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság biztosítja. Az EU rendelettervezet 25. cikke szerint a GMO-irányelv nem lenne alkalmazható a 2-es kategóriájú NGT-növényekre, azaz nem tartalmaz a tagállami szuverenitásra vonatkozó rendelkezést, amely lehetőséget adna a tagállamoknak, hogy eldönthessék, hogy akarják-e a saját területükön termeszteni a precíziós nemesítéssel létrehozott növényeket.
A lisszaboni szerződés hatálybalépése óta az uniós tagállami parlamentek egyes jogszabálytervezeteknél előzetes ellenőrzést végezhetnek a szubszidiaritás elvének érvényesüléséről. A magyar parlamenti jog szerint az Európai Ügyek Bizottsága hatáskörébe tartozik a fenti elv vizsgálata. Az Európai Ügyek Bizottsága dr. Varga Judit elnökletével megvizsgálta a referált rendelettervezetet, s úgy találta, hogy az sérti a szubszidiaritás elvét. További kifogás magával a rendelettervezet szükségszerűségével és hozzáadott értékével kapcsolatosan is megfogalmazódott, mondván a jelenleg hatályos uniós szabályozás megfelelő a hatályos GMO-irányelv alapján, bár a Bizottság azt elismerte, hogy a precíziós nemesítés, biotechnológia valóban jelentősen fejlődött, ami nagyon fontos genomszerkesztési technikák kifejlesztéséhez vezetett, transzgének átvitele, alkalmazása nélkül.
Az Európai Ügyek Bizottsága által a Parlamentnek benyújtott előterjesztésében javasolta az úgynevezett sárgalapos eljárás megindítását, azaz indokolt vélemény elfogadását és megküldését az uniós intézmények vezetőinek (Európai Parlament, a Tanács, illetve az Európai Bizottság elnökének), ezzel jelezve a magyar Parlament kifogását. Az Országgyűlés indokolt véleményt eddig kiemelkedően fontos ügyekben fogadott el, amikor egy uniós jogalkotási javaslat lehetséges társadalmi, gazdasági következményei ezt indokolták, vagy a javaslat az államszervezet működését alapvetően befolyásolta volna. Ez az eljárás az uniós jogon alapul, míg az egyes eljárási lépések a parlamenti jog által szabályozottak.
Október 25-én az Országgyűlés határozatban foglalt állást az EU NGT jogszabálytervezetével kapcsolatosan. 171 igen, 12 nem szavazattal és egy tartózkodás mellett megállapította, hogy sérti a szubszidiaritás elvét az egyes új génszerkesztési technikák útján nyert növényekről és a belőlük származó élelmiszerekről és takarmányokról, valamint az élelmiszerek, takarmányok hatósági ellenőrzéséről szóló rendelettervezet. Jelenleg a tervezet a spanyol elnökség asztalán van az év végéig, ezt követően a belga soros elnökség, majd a magyar veszi át a tárgyalását 2024 júliusától.
Feloldást hozhat a magyar álláspontban az a javaslati irány, ha az NGT2 növényeket egy úgynevezett opt-out eljárás keretében kivezetik az EU rendelettervezetből, meghagyva azokat a jelenleg érvényben lévő GMO-szabályozás alatt. Az NGT 1. kategóriának a konvencionális nemesítés termékeivel egyenértékűvé való elismerésével pedig megnyílhat az út azok termesztése előtt, melyre - valljuk meg őszintén - hazánk mezőgazdaságának versenyképessége megtartása céljából szüksége van, kifejezhetjük úgy is, hogy az alapérdeke.
Az NGT 1. kategória, mint hagyományos termékekre vonatkozó kategória nem minősül GMO-nak, így esetében a nyomon követés az EU Fajtakatalógusba való bejelentés és nyilvántartás során valósulna meg, tehát ez a fajta elismerésének, következésképpen forgalmazásának a szükséges és elegendő feltétele lenne. Az NGT 1. fajtákból előállított élelmiszer, takarmány-árualapok nyomon követése és címkézése megoldhatatlan betakarítási, tárolási és feldolgozási szempontból egyaránt, s ellehetetlenítené azok alkalmazását.
Már az 1990-es évek végétől nyilvánvalóvá vált, hogy az iparszerű mezőgazdaság válságba jutott, nem fenntartható. Napjainkra az ipari termékek - energiaválság és geopolitikai konfliktusok miatti - árszínvonal-emelkedése rendkívül szignifikáns. Emellett már a környezetvédelmi követelmények, a fenntartható fejlődés szempontjainak alkalmazása a mozgatórugója a termelésnek (pl. növényvédőszer-kivonások, 50%-os növényvédőszer-csökkentés). Az iparszerű modell meghaladása feltételezi a technikai-technológiai fejlesztés eredményeinek felhasználását - ide sorolható a precíziós növénynemesítés vívmányainak használata -, mely hozzájárul, hogy az iparból származó anyagokat már csak kisegítő jelleggel és szigorúan ellenőrzött körülmények között lehessen alkalmazni, a lehető legkisebb környezetterhelés mellett.
A precíziós nemesítés jövőképe hazánkban
A precíziós nemesítés egy összefoglaló kifejezés, amely számos új nemesítési technológiát foglal magába. Mindegyikben közös, hogy a régi, hagyományos nemesítési módszerekkel ellentétben gyorsabban, fenntarthatóbban és pontosabban hoznak létre magasabb hozzáadott értékű növényeket, genetikai állományokat
- kezdte a jövőképpel kapcsolatos gondolatmenetét Rádi Feríz, az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiai Egyesület elnöke. Nem igazán beszélünk róla Magyarországon, de a precíziós technológiák humán gyógyászati alkalmazása már nem kísérleti, hanem réges-rég gyakorlati fázisban van. A 700 millió forintos SMA-kezelés egy génterápiás gyógyászati módszer, ami a kisgyermekek életét menti meg a halálos kimenetelű gerincvelői izomsorvadástól. Erre az életmentésre rendkívül sok magyar példát is tudunk mondani, hála istennek. A Semmelweis egyetem Szemészeti Génterápiás Centrumában napjainkban már precíziós technológiával gyógyítják a retinális disztrófiát, hatékonyan adva vissza magyar emberek látását. Újdonságként pedig meg kell jegyezzem, hogy a 2023-as évben a thalassemia és a sarlósejtes vérszegénység humán gyógyászati kezelését is engedélyezték precíziós technológiával, számos emberi életet mentve meg a jövőben. Felmerül a kérdés, a növénynemesítés kapcsán még miért csak most tartunk az alapvető szabályok lefektetésénél európai uniós szinten?
Mi, növénynemesítők, ugyan ezeket a technológiákat használjuk, csak nem életmentés céljából javítjuk ki a géneket, hanem azért, hogy magasabb minőségű növényi tenyészanyagokat hozhassunk létre. Ha egy növényben genetikai hibának tekintjük a betegségekre való fogékonyságot, a szárazságra való érzékenységet, a túl magas asparagin tartalmat vagy a zsírsavak egészségre hátrányos összetételét, akkor a humán gyógyászatban már biztonságosan és rutinszerűen használt technológiákkal ezeket a génhibákat növényekben is képesek vagyunk kijavítani.
Fontos megjegyezni, hogy a növényi precíziós technológiák, mivel a természetben autonóm módon is lejátszódó folyamatok célzott felgyorsítását eredményezik, nem szabadalmaztathatók. Ebből kifolyólag nem illethetők azzal a sok szempontból jogos váddal, mint a GMO organizmusok, miszerint a multinacionális cégek a szabadalmi jogok gyakorlásán keresztül tudományos gyarmatosítást valósítanának meg a technológia által. Ez a tény megnyugvást jelenthet a hazai, illetve a kisebb nemzetközi nemesítési intézetek számára.
A precíziós nemesítési kutatások nem az öncélú időtöltés kategóriába sorolandók. A mi esetünkben elsősorban a magyar gazdák érdekeit hivatottak szolgálni, akik biztonságosabban, kevesebb kockázattal, nagyobb mennyiségű és egészségesebb terményt tudnak előállítani. Ezek a körülmények növelik a gazdák versenyképességét, a magyar gazdák versenyképessége adja a magyar agrárium termelékenységét, a magyar agrárium termelékenysége pedig nemzetgazdasági jelentőségű, így minden magyar állampolgár érdeke.
A jelölési kötelezettséget nem figyelmen kívül hagyva, egy alaposan és körültekintően kidolgozott nemzeti hatáskörben meghozott részletszabályozás mellett, az NGT1-es precíziós nemesítési technológiával előállított növények hazai termesztése hozzájárulhat a fejlődéshez, melynek során egy fenntarthatóbb és egészségesebb Magyarországot szeretnénk elérni.
A cikk szerzője: Dr. Palkovics László
