Andréka Tamás, az Agrárminisztérium államtitkára az új törvénycsomagról elmondta, hogy a szabályozás célja az volt, hogy a mezőgazdasági termelők rendszerint kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, mint az ellátási láncban felettük álló feldolgozók, felvásárlók és kereskedők. Emellett általános cél az ellátási láncban képződő eredmények és kockázatok arányosabb megosztása is: ennek érdekében a már meglevő elemeken felül további előírások elfogadására lesz szükség a termelők védelmében. A módosítási csomagnál ezeken felül a termelők közötti horizontális együttműködés mellett a vertikális integráció megerősítését is célul tűzték ki.
A csomagnak négy pillére van: a kockázat megosztási rendelkezések alkalmazása a szerződésekben, a termeltetői együttműködés, a késedelmes fizetések szankciója és a tevékenységtől való eltiltás
- ismertette Andréka Tamás.
Az egyes pillérek kapcsán az államtitkár elmondta, hogy a tervezett szabályozás elő fogja írni a kockázatmegosztási megállapodás szerződésbe foglalását, a mezőgazdasági vállalkozási szerződéseknél minden esetben kötelezően, az adásvételi szerződések esetében pedig akkor, ha azt azelőtt kötötték, mielőtt a vetés a földbe került volna, vagy a gyümölcs/szőlő termése fejlődésnek indult, illetve mielőtt haszonállatot telepítettek a termelőnél. A szakember úgy fogalmazott, hogy a cél az, hogy mezőgazdasági tevékenységen túlmutató kötelezettségekből eredő kockázatokat is el kell ismerni és meg kell osztani a vevő és az eladó között. A termeltetői együttműködés a termeltető és a termelő kölcsönös gazdasági érdekein alapuló, önkéntesen választható együttműködési forma, ami nemcsak a termelők helyzetét teszi kiszámíthatóbbá, hanem a feldolgozók alapanyag ellátottságának biztonságához is hozzájárul. Ide tartoznak például a termelők és a meghatározott tevékenységet folytató vállalkozások között létrehozott adásvételi szerződések, illetve az állattenyésztés terén a bérhizlalások - mondta el Andréka Tamás. Ezeknek a szerződéseknek az új szabályozás szerint elkülönítve kell tartalmaznia a termeltető által beszerzett termékek, vagy általa nyújtott egyes szolgáltatások ellenértékét, és nem lehet része a termelő által igénybe vett támogatás. Fontos továbbá, hogy a termeltetői szerződésben foglalt áruszállításhoz és szolgáltatás nyújtásához kapcsolódóan ezen kívül más háttérmegállapodás nem köthető. Az államtitkár kifejtette, hogy termelési ágazatonként úgynevezett mintaszerződések határozhatják meg az érintett felek kölcsönös kötelezettségeit. Ezeket az agrárpolitikáért felelős miniszter az adott ágazatban működő szakmaközi szervezet, vagy ennek hiányában az Agrárkamara kezdeményezésére fogja jóváhagyni, emellett létre fog jönni az Államkincstár, mint kifizető ügynökség által vezetett termeltetői nyilvántartás is.
Andréka Tamás a késedelmes kifizetések szankciója kapcsán elmondta, hogy eddig is 30 napos fizetési határidőt írtak elő a vonatkozó jogszabályok, azonban késedelmes fizetés esetén a felek csak bíróság előtt érvényesíthették igényüket. Ezzel a törvénycsomaggal azonban bevezetésre kerülne a közvetlen jogkövetkezmények rendszere, amelynek értelmében a 30 napos fizetési határidő be nem tartása közvetlenül kerülne szankcionálásra. Ennek során a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szabhatna ki ágazatfelügyeleti bírságot, amelynek mértéke a meg nem fizetett ellenérték 10%-a, de legalább 1 millió forint lenne. A tevékenységtől való eltiltás kapcsán Andréka Tamás elmondta, hogy ebben az esetben azoknak a kereskedelmi vállalatoknak a tulajdonosait, illetve vezető tisztségviselőit tiltanák el a további nagykereskedelmi, vagy feldolgozó tevékenységtől, amelyek a mezőgazdasági termelőktől megkapott áru ellenértékét nemcsak, hogy nem fizették meg, hanem ennek a fedezetét is elvonták a felszámolás, vagy végelszámolás megkezdése előtt.
Az államtitkár végezetül közölte, hogy a törvénymódosító csomagot április 2-án tervezik benyújtani az Országgyűlés elé, és remélhetőleg 2025-ben már valamennyi rendelkezése hatályban lesz.
Milyenek a megoszlási arányok az egyes termékpályákon?
Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen felmerült a kérdés, hogy hogyan néznek ki az osztozkodási arányok az egyes termékpályákon. Ezzel kapcsolatban Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke elmondta, hogy nemrég készítettek egy felmérést a zöldség-gyümölcs termékpályákról, és azt tapasztalták, hogy az alma (almasűrítmény), a meggy (fagyasztott meggy), a csemegekukorica és a zöldborsó a legjelentősebb termékpályák, ezeknél a költségek 60-80%-a a feldolgozónál csapódik le, és 20-40%-a a termelőnél. Hasonló arányok voltak tapasztalhatóak a profitnál, ennek 50-75%-a a feldolgozónál, 25-50%-a pedig a termelőnél realizálódik.
A magas színvonalon termelő, megfelelő szaktudással és tőkével rendelkező termelők ilyen arányok mellett is meg tudnak élni
- mutatott rá Apáti Ferenc.
Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács (BTT) elnöke elárulta, hogy bár a baromfiágazatban különbözőek az integrációk, a termékpályák arányai hasonlóak a zöldségekéhez és gyümölcsökéhez. Mint mondta, ahol kialakultak a vertikális termékpályák, ott nem nagyon lehet látni különbséget, sokkal nagyobb különbségek vannak az egyes termelési színvonalak és profitabilitás között, mint a vágóhidak és feldolgozóüzemek között.
A baromfi termékpályánál sokkal fontosabb az, hogy milyen színvonalon tudják végezni a termelést
- mondta Csorbai Attila.
Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ) elnöke rámutatott, hogy tavaly a gazdáknak hektáronként 100 ezer forint mínuszt sikerült elérni, illetve az árpa vetőmagnál 200 ezer forintos mínusz is kijöhetett. A szakember rámutatott, hogy a keresleti piacból kínálati piac lett, és új dolgok is megjelentek. Petőházi Tamás elmondta, hogy az elmúlt időszakban több alkalommal találkoztak olyan csalási módszerrel, amelynek során van egy termelő, árualappal. Megjelenik nála egy kereskedő, hosszasan alkudoznak, megállapodnak, majd a kereskedő elkezdi eladni a gabonát. A kereskedő azonban valaki máshoz viszi az árut, aki nem fogadja el, ezért a kereskedő szól a termelőnek, akinek el kellene vinnie a rossz helyre leszállított árut. Ekkor jelenik meg egy új szereplő, aki a korábbi árnál olcsóbban megvásárolja a termelő áruját, majd leszállítja arra a telephelyre, ahol korábban nem fogadták el.
Cseh Tibor András, a MAGOSZ főtitkára szerint az osztozkodási alapnál három dolgot kell figyelembe venni: a költséget, a profitot és a kockázatot. Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy ki viseli a kockázatokat? A termelő és a feldolgozó, legkevésbé pedig a kereskedő, aki a leggyorsabban tud reagálni a változásokra. A szakember szerint korábban volt egy komoly egymásra utaltság a termelő és a feldolgozó között, ám ez felborult, amikor 2 éve bejött az ukrán import az országba, és egy olcsó alternatívát találtak a termelő áruja helyett.
Emiatt a feldolgozói és a kereskedői oldalon rekordprofitra tettek szert. Az ukrán import egyik legkomolyabb következménye az volt, hogy a termelő és a feldolgozó érdeke különvált
- mondta Cseh Tibor András.
Mi várható a kötelező szerződések bevezetésével?
Andréka Tamás szerint a mezőgazdasági termelő egyben vállalkozó is, akinek a piacon is tudnia kell boldogulni. Akkor van baj, ha felborul a piaci egyensúly. Ezt amúgy a most ismertetett törvénycsomag nem fogja megoldani, de ez nem baj, mert nem is alkalmas rá, nem is várják el tőle. Az államtitkár elmondta, hogy a törvénycsomagtól bizonyos tisztulást, bizonyos szerződéses kapcsolatok megindulását várják.
Apáti Ferenc elmondta, hogy vannak olyan területek, ahol a nem kötelező szerződésekkel is jól tudnak működni a felek. A szakértő szerint a kiszámíthatóság jó mindenkinek, de például ahol jogszabályi erő van, az az alma, a meggy és a torma termékpályák. A FruitVeB elnöke beszélt arról is, hogy 15 évvel ezelőtt a jogalkotó azt akarta elérni, hogy ezeknél a kínálat és a kereslet közeledjen egymáshoz, de ez nem volt egy sikeres kezdeményezés. A szezon előtti árrögzítés sose jó ötlet, ahogy az se feltétlenül, ha beleírnak a szerződésbe egy minimál árat. Apáti Ferenc szerint az árakat a kölcsönös gazdasági érdek tudja helyre tenni.
Hasonlóan látta a helyzetet Csorbai Attila is, mint mondta, azok a szerződéstípusok működőképesek, amelyeket fenntartott a rendszer. Ami nem volt jó, az korrigálódott. A BTT elnöke szerint arra a helyzetre is van megoldás, ha valaki nem tud fizetni, ezt lehet rendezni, de meg lehet fogalmazni bizonyos alapelveket is.
Petőházi Tamás szerint a 2010-es években arról beszéltek, hogy a gabona vertikumban nehezen alakulnak ki ilyen szerződéses kapcsolatok. Pedig a helyzet egyszerű lenne, a különböző gyanús elemek helyett a jónevű magyar malmokkal, felvásárlókkal, takarmánykeverőkkel lehet és kell is szerződni.
Ha azt szállítja le az ember, amiben megállapodtak, akkor ki fogják fizetni
- tette hozzá Petőházi Tamás.
Cseh Tibor András már óvatosabb volt, szerinte ugyanis a kötelező szerződéseknek megvan az a veszélye, hogy a felek esetleg nem élnek vele. Ha például határidős szerződést kötnek, két adat kell: mely helyrajzi számon termelték az adott terményt, és hogy mennyi ott az átlag. De amíg mindenki jól járt, nem tartották be a kötelező szerződési előírásokat sem. A szakember szerint ezért a szerződéses fegyelemnek meg kell lennie akkor is, amikor nem a termelőket kell védeni.
Probléma-e, és ha igen, mekkora a 30 napos fizetési határidő?
Petőházi Tamás szerint ezzel a fizetési határidővel alapvetően nincs gond, a megbízható cégek hamarabb is ki szokták fizetni. Ha valaki olyan szerződést akar aláíratni, ami mást határoz meg, az megteheti. A szakember szerint a nyilvánosságot kell erősíteni. Csorbai Attila ugyanakkor rámutatott, hogy a baromfiszektor sajnos átment egy olyan időszakon, amikor a nagy integrációk bedőltek a fizetési késedelmek miatt. Apáti Ferenc úgy látja, hogy a zöldség-gyümölcs szektorban nem a 30 napos határidő kikötése a poroblémás, a vevő tud kicsit játszani az árakkal, de az átlagokat ki lehet hozni. A szakember szerint a feldolgozóipari zöldségek-gyümölcsök (alma, csemegekukorica, zöldborsó borsó) 85%-a a 20 legnagyobb feldolgozó között oszlik meg. Cseh Tibor András szerint a 30 napos fizetési határidőnél, ha valaki nem tartotta be, a másik fél mehetett bíróságra, de ezt jellemzően senki se tette meg. Ha azonban a 30 nap után a Nébih bejelentésre ágazatfelügyeleti bírságot szabhat ki, az vissza is üthet az ágazat szereplőire. Ha ugyanis anonim módon is meg lehet tenni a bejelenést, annak lehetnek baljós implikációi. Apáti Ferenc szerint ugyanakkor, ha lesz ebből probléma, az a beszállító és a kereskedő között lesz. Andréka Tamás hozzátette, hogy a termeltetési szerződésnél nem mindegy, ki áll az ember oldalán.
Mit lehet tudni a kockázatmegosztásról?
Andréka Tamás elmondta, hogy ez alapvetően előzetesen, egymás között megtárgyalt kárviselés vagy díjazás. A törvénycsomagnak ez az a területe, ahol nagy szerep hárul a szakmaközi szervezetek, akik el tudják majd készíteni a mintaszerződéseket. Az agrárminiszter asztalára pedig már egy ilyen, szakmaközi szervezetek által közösen megegyezett tervezet kerülhet. Ezzel kapcsolatban Apáti Ferenc felvetette, hogy ami kiszámítható, vagy stabil, azzal mindig könnyebb előre tervezni és hosszútávon szervezni, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a szakmaközi szervezeteknek nemcsak termelők, de feldolgozók és kereskedők is a tagjai. Ez viszont határozottan az együttműködés erősítésével járna. A FruitVeB elnöke jónak tartja azt az irányt, hogy nem a minisztérium akarja meghatározni a kockázat viselését, és felvetette, hogy az Országgyűlés elé való benyújtás előtt szívesen véleményeznék a törvénytervezetet. Csorbai Attila szerint a kockázatviselést nehéz úgy általánosítani, hogy bele lehessen illeszteni a törvényszövegbe. Cseh Tibor András szerint ugyanakkor van az a terület, ahol kell a kormányzati beavatkozás.
A Portfolio Agrárium 2024 Konferenciáról eddig megjelent cikkeink:
Képek forrása: Agrárszektor
