Az Open Knowledge Repository oldalán közzétett jelentés megoldást adhat arra, hogy a jelenlegi agrár-élelmiszeripari rendszert az emberiség ellenfélből szövetségessé alakíthassa át az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A szerzők bemutatják, hogy már most megfizethető és praktikus
intézkedések állnak rendelkezésre ahhoz, hogy az agrár-élelmiszeripari rendszer kibocsátása nettó nullára csökkenjen. Minden országnak megvannak az egyedi lehetőségei az agrár-élelmiszeripari kibocsátások csökkentésére, az adott ország gazdaságához és természeti környezetéhez igazodóan. A jelentés fő üzenetei a következők

• A globális agrár-élelmiszeripari rendszer hatalmas lehetőséget kínál arra, hogy megfizethető és könnyen elérhető intézkedésekkel a világ üvegházhatású gázkibocsátásának közel egyharmadát csökkentsük.
• Ezek az intézkedések három kulcsfontosságú előnnyel is járnak: biztonságosabbá teszik az élelmiszerellátást, segítenek abban, hogy az élelmiszerrendszerünk jobban ellenálljon az éghajlatváltozásnak, és biztosítják, hogy a kiszolgáltatott emberek ne szenvedjenek kárt az átállásban.

Az agrár-élelmiszeripari rendszer nagyobb mértékben járul hozzá az éghajlatváltozáshoz, mint sokan gondolnák. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csaknem egyharmadát, átlagosan évi 16 gigatonnát termel. Ez körülbelül egyhatodával több, mint a világ összes hő- és villamosenergia-kibocsátása.

Az agrár-élelmiszeripari kibocsátások háromnegyede a fejlődő országokból származik, ebből kétharmaduk a közepes jövedelmű országokból. Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedéseknek ezekben az országokban és a magas jövedelmű országokban is meg kell történniük ahhoz, hogy változást érjünk el. Szükséges továbbá az élelmiszer-rendszerek megközelítése, amely a mezőgazdasági üzemek mellett a releváns értékláncokból és a földhasználat változásából származó kibocsátásokat is magában foglalja, mivel az agrár-élelmiszeripari kibocsátások több mint fele ezekből a forrásokból származik.

Hogy érhetők el a kitűzött célok?

Az agrár-élelmiszeripari kibocsátást 2050-re nettó nullára kell csökkenteni. Ez szükséges ahhoz, hogy a világ elérje azt a célt, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen 1,5°C fölé az iparosodás előtti szinthez képest. Az agrárélelmiszerek kibocsátása önmagában olyan magas, hogy önmagában is elérheti, hogy a világ nem éri el ezt a célt. Ezeket a kibocsátásokat óvatosan kell csökkenteni a munkahelyek megszűnésének és az élelmiszerellátás zavarainak elkerülése érdekében. A tétlenség kockázata azonban még nagyobb. A tétlenség nem csak munkahelyek megszűnésével és az élelmiszerellátás megszakadásával járna. Bolygónkat is élhetetlenné tenné.

Ez a rendszer rendszer az éghajlatváltozás elleni alacsony költségű fellépés hatalmas, kiaknázatlan forrása. Más ágazatokkal ellentétben, az ökoszisztémákon és a talajon keresztül a légkörből szén-dioxidot von ki a légkörből, és így nagymértékben befolyásolhatja az éghajlatváltozást.

A becslések szerint az agrár-élelmiszeripari kibocsátások csökkentésébe való befektetés megtérülése sokkal nagyobb, mint a költségek. Az éves beruházásoknak a becslések szerint 18-szorosára, évi 260 milliárd dollárra kell növekedniük ahhoz, hogy 2030-ra a jelenlegi agrár-élelmiszeripari kibocsátások a felére csökkenjenek, és a világ 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást. Korábbi becslések szerint az egészségügyi, gazdasági és környezeti előnyök 2030-ra elérhetik a 4,3 billió dollárt, ami a beruházási költségek 16:1 arányú megtérülését jelenti.

A költségek egy része fedezhető a pazarló támogatásoktól való elvonással, de a fennmaradó rész fedezéséhez jelentős többletforrásokra van szükség. A becslések szerint a költségek kevesebb mint a felét teszik ki annak az összegnek, amelyet a világ évente mezőgazdasági támogatásokra költ, amelyek közül sok pazarló és a környezetre káros.

Mit tehetnek az egyes országok?

A magas jövedelmű országok technológiai és éghajlati finanszírozás révén segíthetik a fejlődő világot az agrár-élelmiszeripari kibocsátások csökkentésében, és a környezeti költségeket a hazai termelésű, nagy kibocsátású élelmiszerek árában is megjeleníthetik, hogy a keresletet a fenntartható alternatívák felé tereljék. A közepes jövedelmű országok, ahol a legtöbb költséghatékony mérséklési lehetőség található, lassíthatják az erdők legelővé alakítását, és lépéseket tehetnek az állattenyésztésből és a rizsből származó metán csökkentésére. Eközben az alacsony kibocsátású fejlődő országoknak lehetőségük van arra, hogy egyenesen a zöld technológiákra térjenek át, és ezzel egy új fejlődési modell és egy egészségesebb bolygó felé mutassanak utat.

A kormányoknak meg kell teremteniük a jogi és gazdasági feltételeket az átalakulás elősegítéséhez. A finanszírozás mozgósítása alapvető fontosságú, mind a beruházások növelése, mind a környezetkárosító gyakorlatokat ösztönző támogatások átcsoportosítása révén. Ennek az egységes fellépésnek inkluzívnak kell lennie, megvédve az éghajlatváltozás és az élelmezésbiztonság frontvonalában élő legkiszolgáltatottabb embereket.

A jelentés kiemeli, hogy a fenntartható termelés új módszereinek felszabadításához szigorú kutatással és fejlesztéssel támogatott innovációra van szükség. Ez az átfogó recept egyszerre lehetséges és gyakorlatias - olyan agrár-élelmiszeripari rendszert ígér, amely biztonságos és ellenálló az éghajlati nyomással szemben, miközben javítja a megélhetést és munkahelyeket teremt. Ha összefogunk e stratégiai és humánus megközelítés mentén, olyan agrár-élelmiszeripari rendszert hozhatunk létre, amely táplálja a bolygót és az embereket, biztosítva a jelenlegi és a jövő nemzedékek jólétét.