Az előszót Dr. Vona Viktória, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésének vezetője írta.
A mostani cikkben szereplő Dr. Mikóczy Nárcisz a precíziós szőlőtermesztés területén tesz meg mindent azért, hogy megfeleljenek a gazdasági, a piaci és a környezeti kihívásoknak. Az állandóan változó körülményekhez precíziós szőlőszüretelő kombájnnal, digitális öntözésvezérléssel és további innovációkkal alkalmazkodnak. A szőlőtermelő gazdaságban több technológiai fejlesztést hajtottak végre annak érdekében, hogy növeljék a termelés hatékonyságát.
A szántóföldi mezőgazdasághoz képest a szőlészeteknek egyelőre jóval nehezebb terep a digitalizáció, ebben az ágazatban nagyon képzett szakemberekre és tudományterületeken átívelő ismeretekre van szükség ahhoz, hogy összehangolják ezeket a technológiai rendszereket. A digitális átállásukban példaértékű, hogy nemcsak a családon belül, hanem hazai szakmai közösséget alkotva fejlesztenek, amit külföldi tapasztalatokkal és tudásbővítéssel támogatnak. Ezt pedig a gazdatársak számára is elérhetővé teszik, nyitottak az érdeklődők felé, hogy közösen tegyenek a magyar szőlőtermesztés sikeresebbé tételében.
Jó olvasást kívánunk!
Komárom-Esztergom vármegyében, a Tata és a Duna-szentmiklós környéki löszös területeken termeszt szőlőt agrárdigitalizációs eszközökkel és megoldásokkal Dr. Mikóczy Nárcisz és családja. Rákérdeztünk a részletekre.
Hogyan kerültél bele a szakmába?
Édesapám évtizedek óta foglalkozik magas szinten a szőlőtermesztéssel, neki köszönhetem, hogy ezt az utat választottam. Annak idején ő volt a Komáromi Borkombinát szőlészeti és borászati ágazatvezetője, több, mint 700 hektár szőlőültetvényért felelt. Ez teljes embert és rengeteg lemondást kívánt, ugyanakkor szerencsémre sok feladatba bevont és részt vehettem a munkák egy részében. Ezért is kerültem az agrárpályára és gondolkodtam már gyerekként is kifejezetten a mezőgazdaságban. Először állatorvos szerettem volna lenni, majd más irányt vett az utam és Óváron, az egyetemen rájöttem, hogy a növénytermesztés és a kertészet sokkal inkább érdekel. Agrármérnökként végeztem Mosonmagyaróváron, majd ugyanott szereztem doktori fokozatot, a doktori munkám címe: Integrált szőlőtermesztés lehetőségei a Neszmélyi borvidéken.
A doktori iskola elvégzése után nem kerültem rögtön haza, hanem Tokajon, az Oremus szőlőbirtokon dolgoztam szőlészeti vezetőként 5 éven át. Ott olyan impulzusokat, tapasztalatokat és érzéseket kaptam meg, amik azóta is meghatározóak. Megtanultam a szőlő, a természet és a munkánk szeretetét. Ezeket igyekszem megtalálni a saját ültetvényeinken is. Nagyon hálás vagyok az ott töltött évekért, a bizalomért és lehetőségért, amit kaptam. Eközben édesapám elkezdte felépíteni a saját családi gazdaságot, amit fokozatosan 80 hektárosra fejlesztett. Kötelességemnek éreztem, hogy bekapcsolódjak ebbe, amit nagyon szívesen is tettem meg. Bár azóta igyekszik fokozatosan kevesebbet vállalni és előkészíteni a kivonulását a vezetésből, a mai napig közösen dolgozunk.
Mit szeretsz a legjobban a mezőgazdaságban?
A változatosságot, a kihívásokat, hogy sosem unalmas, és azt, hogy mindig, minden helyzetben innovatívnak kell lenni. Tetszik, hogy viszonylag gyorsan kell alkalmazkodni a gazdasági és a környezeti változásokhoz. Szeretem a természetet, azt, hogy itt minden kőkeményen őszinte. A növény meghálálja, ha gondozzuk, szeretjük és megbosszulja azt is, ha nem. A cselekedetünknek tisztán tükröződik az eredménye.
Hol és hogyan dolgoztok?
A szőlőültetvényeink a Neszmélyi borvidéken vannak. A vállalkozás hátterében folyamatos az átalakulás, sokáig családi gazdaságként dolgoztunk együtt édesapámmal, amit 2 éve szüntettünk meg a cégformára vonatkozó jogi szabályozás változása és a „Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása” című pályázat miatt. A hasonló cégek két irányba mehettek el; vagy az Őstermelők családi gazdasága (ŐCSG), vagy a magasabb szintű családi gazdaság (CSG) forma felé. Mi viszont mindig egyéni vállalkozóként dolgoztunk, édesapámtól külön könyveléssel, de közös gépparkkal és ültetvénnyel, ebben jól tudtunk és tudunk is együttműködni. Ami változott, hogy ő igyekszik fokozatosan átadni nekem az ültetvényeket és a feladatokat is. Mivel a férjemmel, Dr. Ádámszki Tamással három gyerekünk és ezáltal sok családi tennivalónk is van, arra gondoltunk, hogy 80 hektárnyi szőlő megművelése ehhez túl sok, így csökkentettük a területet. 45 hektárt bérbe adtunk annak a vállalkozásnak, amelynek előtte 26 évig eladtuk a termést. Az erre alapított kft.-nek én is tagja vagyok és a Dunaszentmiklós környéki idősebb ültetvényeinket bérli, a gépi munkát továbbra is mi végezzük ezeken.
Területeink Tatán, a Látó-hegyen és Grébicsen vannak, összesen 35 hektár felületen, melyek nagy része altalaj-mikroöntözéssel felszerelt.
Ennek eredményeként más minőséget képvisel a rajtuk termett szőlő. Ezen a 35 hektáron dolgozunk édesapámmal közösen, a bérbeadott ültetvényeken pedig a szakmai és a gépi munkát szolgáltatjuk.
Igyekszem minél több időt kint tölteni az ültetvényben, de az egyre több adminisztrációs munka és a pályázatokhoz kapcsolódó feladatok miatt ez komoly kihívás. Télen azért a terepi munkavégzésekben is részt veszünk, a metszés is ilyen. A kézimunkát a szőlőben Erdélyből érkező alkalmi munkavállalók végzik el, ők a kötözés és metszés időszakában segítenek nekünk. A 2 traktoros kollégánk az állandó alkalmazottunk, az ő szerepük kiemelkedő a gazdaságban. Mindent gépesítettünk, amit a termesztéstechnológiánk megenged. Nincs munkaerő, szinte senki nem szeretne a mezőgazdaságban dolgozni, legfőképp, hogy a környékünkön több ipari park (Tatabánya, Tata, Komárom és Győr) is elérhető, mely könnyebb és jobban fizető lehetőséget nyújt az embereknek.
Természetesen időnként jó személyesen is meglátogatni a szőlőtőkéket, mert sokat mesélnek az állapotukról. Nem lehet csak géppel vizsgálni és művelni, a szőlőben nélkülözhetetlen az emberi jelenlét. Ide kapcsolódik, hogy egy álló kultúrát művelni más kihívás, mint a szántóterületet.
Hiszen az a hatás, ami az adott évben éri az ültetvényt, nem csak arra a szezonra és az az évi termésre van befolyással, hanem hosszú évekig kihathat a munkákra és a növényekre is. Fontos a növényekhez való helyes viszonyulás még akkor is, ha sok technológiai eszköz és újítás is van a szőlészetünkben.
A területeink nagy részét lösztalajok alkotják, ezeken belül persze van változatosság az ásványi összetétel és az alapkőzet elhelyezkedése alapján. A fajtaválasztékunk bő, de ehhez megfelelő felülettel is rendelkezünk, így ez nem okoz elaprózódott szerkezetet. Mindenből több hektárnyi területtel rendelkezünk, ezért szépen kezelhetőek az egyes állományok. Az olyan kedvelt, illatos, üde fajták dominálnak, mint az Irsai Olivér és a Cserszegi Fűszeres. Ezeken kívül vannak sauvignon blanc, olaszrizling, tramini, hárslevelű, illetve szürkebarát területek, továbbá a mi kedvenc szőlőfajtánk, a Királyleányka is megtalálható a dűlőkön. A bérbe adott területeken főleg a kékszőlők vannak; ilyen a Kékfrankos, a Pinot noir és a cabernet sauvignon, a fehérből pedig az Ottonel muskotály és a Sárgamuskotály terem még ezeken.
Ültetvényeink jelentős része törzsültetvény, vagyis kizárólag certifikált és bázis fokozatú oltványokat telepítettünk; nemcsak a szaporítóanyag-előállítás céljából, hanem azért is, mert magasabb minőségi fokozatot képviselnek ezek a területek.
Ennek eddig az volt a jelentősége, hogy szaporítóanyagot kizárólag ilyenről lehetett szedni. Természetesen Nébihnél bejelentve, rengeteg vizsgálattal mérve, sok feltételnek megfelelve. Ez sajnos idéntől változott; a szaporítóanyag a sztenderd ültetvényekről is szedhető, ami várhatóan nem a minőség javulását eredményezi.
Mik határozzák meg a termeléseteket és a fejlesztéseket?
Meghatározza a tevékenységünket, hogy mi kizárólag szőlőtermesztéssel és -értékesítéssel foglalkozunk, nincs borászatunk. Tervben volt és van a beruházás, de az ágazati és az építőipari helyzet, valamint az árak drágulása egyelőre elodázta a megvalósítást. Az elképzeléseinkben egy nagy kapacitású borászat létrehozása is szerepel, amelynél a termelést az óránként 1 hektár szőlőt szüretelni képes kombájnhoz igazítanánk. A megyei átlagtermés hektáronként 7 tonna körül alakul, az öntözéssel viszont ez nálunk 16–18 t/ha között mozog. Ehhez a mennyiséghez terveztük a beruházást is, amely közösségi borászatként is működhetne, termelői összefogással.
A közösségi borászattal hatékonyabban ki lehetne használni a gépeket és az erőforrásokat, közösen történhetne a feldolgozás is. Rajtunk nem múlik, amennyiben ilyen lehetőség adódik, fel vagyunk készülve a támogatási kiírásokra és a többi termelővel történő közös munkára is.
Mivel csak szőlőt termelünk, kiszolgáltatottak vagyunk. Szerencsére a partnereink nagy részével kiváló kapcsolatot ápolunk, több évtizedes együttműködésekre és barátságokra is alapozhatunk. Míg korábban kizárólag Csehországba és Szlovákiába adtuk el a szőlőt vagy a mustot, ez az arány 5-6 éve egyre csökken. Ma már csak 35 százaléknyi termés kerül külföldre, a nagyobb részét Magyarországon adjuk el, a fő vásárlóink a Hilltop Neszmély Zrt., illetve a Weinhaus borászat.
Természetesen a szőlő ára sok mindent befolyásol, azt is, hogy mire van lehetősége a termelőnek. Mi a bevétel jelentős részét visszaforgatjuk a fejlesztésekbe, néha talán túl innovatívak is vagyunk, ami nem mindig könnyű. Ennek következtében több projektünkkel is az elsők között szerepeltünk a hazai szőlőtermesztők között. Ez ugyanakkor nem érdem, hanem adottság.
Mivel 6-7 éve stagnál a szőlő felvásárlási ára, ami kilónként 110–130 forint, azt gondoljuk, hogy a jelenlegi helyzetből csak sokkal hatékonyabban dolgozva lehet előrelépni. Az elmúlt évtizedekben 55 eurocent alatt nem adtunk el szőlőt külföldre, akkor pedig a termelési költség a jelenlegi töredéke volt. Azóta folyamatosan csökken a profit, ezért párhuzamosan igyekszünk a fejlesztésekre több pénzt fordítani és egyre hatékonyabban termelni. Az országos átlagnál jobb minőségre és nagyobb mennyiségre, valamint ezáltal magasabb eladási árra törekszünk.
Milyen technológiával dolgoztok az ültetvényeken?
Az ültetvényeken mindenhol 3 x 0,87 méteres a térállás. Nem a gépekhez igazodtunk, hanem a gazdaságossághoz, bár ezzel a sortávolsággal a legkisebb szántóföldi traktorokkal, nagyobb lóerővel tudunk dolgozni. 4000 tőkénk van egy hektáron. A költségek jelentős részét a gépi munka adja – évi 8–10 permetezés, 2-3 csonkázás, kaszálások, mulcsolás, szüret, tápanyagpótlás – és nem mindegy, hány folyómétert szükséges a gépnek megtennie, mennyi a forduló, a taposás, a környezetszennyezés és így tovább. A termésmennyiségünket így is jóval az átlag felett tartjuk.
A fejlesztési beruházások egy része a gépekre vonatkozik, a „Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása” című pályázatban nagyon jó kapcsolatot ápolunk Hadászi Lászlóval, a KITE Zrt. innovációs főigazgatójával, akivel nagyon jól tudunk együtt dolgozni. A nádudvari központú cégtől vásároltunk is egy Pellenc Optimum XL 60 típusú precíziós szőlőszüretelő kombájnt, amiből egyelőre még csak néhány darab van az országban.
A gép képes arra, hogy a tőke szintjén mérje a leszüretelt szőlő mennyiségét, majd az adatokból gyönyörű hozamtérképet készít. Ez a szántóföldön már jó ideje működő technológia, de a szőlészetben annyira új lehetőség, hogy egyelőre még nincs meg a következő technológiai lépés. A Pellenc további fejlesztéseinek eredményeképp nagyjából két éven belül tápanyag-kijuttatási adapter is elérhető lesz rá, amivel a termésmennyiség függvényében megvalósítható lesz a differenciált tápanyag-kijuttatás.
A mi gépünk egy eszközhordozó traktor, szüretelő adapterrel. Választható volna még rá csonkázó és előmetsző adapter is, úgy adna teljes képet az ültetvény állapotáról, hogy a lemetszett vessző- és lombtömeget is méri. Ezáltal a technológia tőkeszintű felvételezést tud készíteni az ültetvényről a vegetatív és generatív produktum alapján is. Ez lesz a szőlő precíziós jövője, mert álló kultúraként mi nem tudunk foltokat elkülöníteni. A sor ugyan sok mindent meghatároz, ám minden tőke más és más. Egyre inkább afelé irányulnak a fejlesztések, hogy tőkeszintű termesztést, művelést és ápolást tegyenek lehetővé a különböző eszközök és berendezések.
A Pellenc szőlőkombájn használatához a következő szintlépés a permetező adapter, amit reményeink szerint a következő 2-3 évben szerzünk majd be.
Tesztelésre volt nálunk egy VitiBot szőlőrobot, ami nagyon jól teljesített: tetszett a munkavégzés minősége, valamint az, hogy önállóan és elektromos meghajtással dolgozik. A robotnak soralj- és sorközművelője, továbbá csonkázója is van már, a permetező egysége pedig kidolgozás alatt van. Ez egyelőre még rendkívül új technológia, de néhány éven belül várhatóan nagyon elterjedt megoldás lesz a szőlőtermesztők számára. A következő években ez lehet az egyik legnagyobb segítségünk.
Két Fendt erőgépünk RTK és ISOBUS rendszerekkel ellátott, amelyeket a két kulcsfontosságú gépkezelőnk vezet, akik jártasak a digitális eszközök használatában.
A növényvédelmi szakember én vagyok a családban, a feladatokat pedig édesapám iránymutatásai alapján végezzük. Gondos és felelős gazdaként mindent és minden esetben kiszámolunk, amiben segítségünkre vannak meteorológiai állomások és előrejelző szoftverek is. Folyamatosan figyeljük és mérjük a környezeti feltételeket, amit sok megbeszélés követ. Az interjú készítésekor, április végén már megtörtént az aszkospóra szóródás, amely a lisztharmat primer fertőzését okozza, így ez adta a legnagyobb izgalmat a védekezés tervezésénél. A tavalyi év nagyon nehéz volt növényvédelmi szempontból, sajnos keveseknek volt értékelhető termése, nekünk szerencsére igen, de ennek ára is volt. Összesen 12-szer permeteztünk, ebből 10-szer éjszaka. Voltak olyan időszakok, amikor 7 napos permetezési fordulókkal dolgoztunk. A peronoszpóra első fertőzési hulláma így is nagy gondot okozott.
A növényvédelmet SAE TURBMATIC axiálventilátoros permetezőgépekkel végezzük, ezeket is ISOBUS rendszerben, így nyomon követhető a munkájuk, valamint a lékijuttatás a menetsebességtől függetlenül, milliliterre pontosan történik. A gépek érzékelik a lombfalat, ahol lombtörés, vagy sorvég van, ott kikapcsolnak. Több ERO csonkázógépünk és egy Binger lombszívónk van. A sorközök füvesítettek, amiket nem minden évben újítunk meg. A célunk, hogy megfogjuk a talajt, angol perje, réti csenkesz, fehér here keverékünk van, ezt a szőlőtelepítéskor vetjük. Egy Güttler vetőgéppel feltörhetnénk és újravethetnénk a sorközöket, amivel talajélet szempontjából több előnyt is élveznénk, de a technológiai rendszerünk afelé tart, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben a leghatékonyabban tudjunk termelni, így ezt egyelőre mellőzzük.
Az inputanyagok között sok készítmény van, amit kipróbálnék, de meg kell fontolni, hogy árbevételben, jövedelemben és profitban tudnak-e annyit, hogy megérje azokat alkalmazni. A biostimulátorok használatán a hideg okozta stressz miatt gondolkodunk.
Teszteljük még a SmappLab rovarcsapdát, ami sokféle kártevő előrejelzésére alkalmazható, mi tarka szőlőmolyra használjuk. A távcsapda fotót készít a fogásokról, ez alapján számolást végez, és szép diagramot kapunk a rajzásról. A termék már a piacon van, de a továbbfejlesztésén mi is dolgozunk.
Milyen szolgáltatásokat vesztek igénybe?
Azon vagyunk, hogy minél kevesebb szolgáltatást kelljen igénybe venni, igyekszünk saját magunkat képezni, hogy inkább mi adjunk szolgáltatást másoknak. Édesapám kertészmérnök, de ami a legfőbb, hogy 50 éve dolgozik szőlészeti vezetőként, én növényvédelmi szakmérnök is vagyok, a férjem, Tamás precíziós mezőgazdasági szakmérnökként végzett nemrég, így a saját tudásunkat bevetve gazdálkodunk.
A KITE Zrt.-vel nagyon szoros kapcsolatban vagyunk a pályázati szerződés miatt, aminél a szaktanácsadási rész az ültetvényben egy kicsit nehezen valósul meg, mert szűk a szegmens, amiből választhatunk. Ennek éppen az az oka, hogy a családban sok tevékenységet mi magunk lefedünk. Saját meteorológiai állomás, előrejelzési rendszer, növényvédelmi döntések, a területeket saját géppel műveljük.
Amiben viszont segítségre szorulunk, az az új beruházásokhoz kapcsolódó információk és adathalmazok feldolgozása, amiket a gépekből kapunk. Általában a kombájnhoz, a talajszenzorokhoz, öntözéshez kapcsolódóan, vagy akár az öntözésvezérléshez, vagy a törzstenzió méréséhez saját szoftver is létezik a gyártó által fejlesztett szaktanácsadással kiegészítve, ezeket szoktuk átbeszélni a KITE-s kollégákkal.
A szaktanácsadási megállapodásunkat nemrég hosszabbítottuk meg velük, várhatóan a pályázat fenntartási időszakának 5 éve alatt is együtt dolgozunk majd. A magam részéről szívesen támogatnám azt, hogy mindenki saját maga szerezze meg a termeléshez szükséges tudást, mert enélkül nagyon nehéz lesz érvényesülni az ágazatban. Napi, vagy azonnali döntéseket kell hozni, ezeknél pedig fontos, hogy megfelelően lássuk az összefüggéseket, meglegyen a szakmai képesítés. Én is saját magam szeretném minél magasabb szintre fejleszteni, bár a szőlészetben nem efelé haladunk, egyre több szaktanácsadást vesznek igénybe a termelők.
Egyre specifikusabb eszközök, gépek, növényvédő szerek, biostimulátorok segítik munkánkat, ezekhez rendkívül pontos tudásra és ismeretre van szükség. Dönteni csakis megfigyelések, mérések után lehet, hogy a célzott beavatkozás hatékony is legyen. Alapvető fontosságú a környezetterhelés csökkentése, a biodiverzitás növelése és eközben a profit termelése. Ehhez nélkülözhetetlen a megfelelő képzettség és az állandó személyes jelenlét.
Milyen kihívásokkal szembesültök a precíziós szőlőtermesztés során?
Ahány berendezés, eszköz vagy gép, annyi szoftver is van. A rengeteg adat, program és hozzáférés elemeit nehéz szintetizálni. El kell döntenünk, mi az, amit ténylegesen használunk és amiből olyan eredményeket tudunk leszűrni, amelyek a szakmai döntéseket megfelelően támogatják. Leginkább ebben van szükségünk segítségre, viszont Magyarországon egyelőre még kevesen vannak, akik ilyen szinten és színvonalon tudnak tanácsot adni. Velük természetesen tartjuk a kapcsolatot, kölcsönösen segítünk egymásnak. Mi is nyitott kapukkal várjuk az érdeklődő termelőket akár a kombájn használatát, akár a szőlő öntözését illetően, mert szakmai kötelességünknek érezzük, hogy segítsünk. Ez így volt eddig is, és ezentúl is így lesz.
Mire kell figyelni a szőlő precíziós öntözésénél?
Amikor az öntözés kapcsán beszéltem egy német tanácsadóval, egy fontos irányelvet mondott a precíziós vezérléshez kapcsolódóan. Szerinte nem elég, hogy valaki tud öntözni. Azt is meg kell tanulni, mikor kell elzárni a csapot. A rengeteg lehetőségből tudni kell, hogyan lehet azokat a leghatékonyabban használni.
Az öntözéssel célunk, hogy a fenológiai stádiumhoz való vízigényt akkor is biztosítsuk, ha ez természetes módon nem adatik meg. Kizárólag szenzoros mérésekre alapozva döntünk amellett, hogy öntözünk-e vagy sem. Óriási kincs a víz, és ezt tartjuk a legfontosabbnak. Mikor nem öntöztünk, örültünk, hogy esett 10 milliméter eső. Most már tudjuk is, hogy ennyi vizet kitermelni 180 méter mélyről és eljuttatni a dombtetőre a szőlő gyökeréhez micsoda energia, munka és mennyi pénz és hálásak vagyunk az égi áldásért. Az öntözés vezérlését a NETAFIM rendszere végzi el, mi általában jóváhagyjuk a javaslatát. Az öntözőrendszer teljesen automata és távvezérelhető.
Nagyon kevés olyan kutatás van hazánkban, ami a szőlő öntözésére irányul, ebben szükség lenne szaktanácsadói szolgáltatásra. Ám mivel az általunk használt technológiának egyelőre nincs hazai adaptációja, a gyakorlatban vannak kihívások. Ugyan az egész NETAFIM öntözőrendszer vezérlése teljesen automata, de némi információ kell a rendszernek a beüzemeléshez. Az eszköz kapcsolatban van a meteorológiai állomással, feldolgozza azok adatait, amelyeket a mindennapi tanácsadás során használ, ám bizonyos bázisadatokat be kell táplálni a rendszerbe.
A nálunk termő Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres, Királyleányka és hárslevelű fajtákhoz egy izraeli rendszer nem tudja megmondani, mikor és milyen vízmennyiségre van szükség. Nyilván viszonyít egy másik fajtához, de fontos lenne az itteni fajták öntözésének és adaptációjának kidolgozása arra, hogy melyik tápanyag, tápoldat, művelési mód, öntözési gyakoriság felel meg az adott fajtának és termelési célnak.
Jelenleg ilyen jellegű kutatás nincs, éppen ezért dolgozunk együtt a KITE és a MATE szakembereivel, valamint a NETAFIM csapatával. Közösen kialakítottunk egy kis kísérleti bázist, amelyen az adottságainkhoz mérten minél több infót gyűjtünk az öntözés hatékonyságáról. A kutatás minden támogatástól mentes, mert a bevételünk és az alkalmazottaink száma miatt ahhoz kicsik vagyunk, hogy K+F pályázaton sikeresen induljunk. Ezért önerőből végezzük a vizsgálatokat, ahogy minden partnerünk is a saját idejét és energiáját szánja rá, hogy információkat gyűjtsön és szintetizáljon a kutatásokban.
Milyen kísérleteitek vannak, milyen eredményekkel, következtetésekkel és összefüggésekkel?
Az öntözési vizsgálatokról érdemes beszélni, ilyen kísérlet ezzel a technológiával nincs Magyarországon. Korábban végeztek öntözéshez kapcsolódó méréseket a 80-as években Egerben, előtte pedig az 50-es, 60-as és 70-es években Balatonbogláron, de teljesen más rendszerekkel. Azért választottuk a hárslevelű szőlőfajtát, mert rendkívül érzékeny a szárazságra.
Van egy öntözetlen kontrollterületünk, valamint van csak felső, illetve csak alsó öntözésű részünk, továbbá olyan is, ahol mindkettőt alkalmazzuk. Ezeken a MATE munkatársai végeznek rengeteg mérést. Amiket mi tudunk és látunk, azok a 2018 óta tartó öntözésünk tapasztalatai és az 5 teljes év adatai. A fejlesztés azért volt fontos, hogy úgy tudjuk öntözni és tápoldatozni a növényeinket, hogy minden évben megfelelő mennyiségű és minőségű szőlőt termeszthessünk időjárástól, szárazságtól függetlenül. Ehhez időközben hozzájött egy gazdasági nyomás a felvásárlási árak miatt, ma már sok szőlészetben ez a meghatározó, mert átlagban országosan kilogrammonként 100 forint alatt van. Nagyjából 700 ezer forint termelődik hektáronként, a művelés ára viszont nincs 1 millió forint alatt. Ha valaki egy átlagos ültetvényen átlagos áron tud értékesíteni, mínusz 300 ezer forintot termel. Ezen rengeteget torzít, hogy mellé jön a területalapú támogatás és az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) támogatás is. Ez nagyjából 550 ezer forint, így billen át a pozitív tartományba a termelés mérlege.
Azonban ez egy álpozitív tartomány. Ugyan mi is kapunk AKG- és területalapú támogatást, de azon vagyunk, hogy a gazdaságunk enélkül is életképes legyen, hogy szubvenció nélkül is megérje termelni.
A kényszernek, hogy minél nagyobb mennyiséget állítsunk elő jó minőségben, csak öntözéssel lehet megfelelni. A technológiával kiegyenlítettek a termésmennyiségeink, a nagyjából 16–18 tonnát hektáronként mindig hozzák az ültetvények. Öntözés nélkül nagyon változó, hogy milyen mértékben terem kevesebb szőlő. A 2022-es, aszályos évben az öntözetlen területeken 8,5 tonna jött le hektáronként, míg az öntözötteken a duplája, 17 tonna. A 2023-as, csapadékos évben inkább növényvédelmi gondok voltak, vízből elég volt. Viszont akkor is nagy eltérés mutatkozott, 11,5–12 tonna termett öntözés nélkül, az öntözött területen pedig 17 tonnát szüreteltünk a kombájnnal.
Lényeges, hogy az álló kultúrában összeadódnak az évek hatásai, ha a termőrügyek differenciálódásakor nedvességhiány van, az később is okoz következményeket. Az öntözött állomány fotoszintetikus aktivitása, zöld színtest száma, légzése is teljesen más, jobb, mint öntözés nélkül. A termés mennyiségét tőkére vetítve a kombájn méri, a vesszőtömeget pedig jómagam, a kísérleti parcelláinkon, kézzel, tőkénként. Illetve a MATE kutatói szlovén kollégáikkal egy LIDAR rendszerű felvételezést is végeznek, melynek eredményei közlés alatt állnak.
A vesszőtömegnél nagyjából az előbb említett eltérés tapasztalható. Tavaly 30 százalék volt a különbség, míg 2022-ben 60 százalék körül alakult az öntözött javára.
Fontos, hogy a kísérleteknél nem használunk tápoldatokat, hogy ne befolyásoljuk az eredményt. Érdemes kiemelni, hogy a nedvesség biztosításával, ezáltal a tápanyagfelvétel könnyebbé tételével 20–80 százalékkal több tápelem van az öntözött területek talajaiban, mint az öntözetlen kontrollterületeken. Rendkívül fontos, hogy mikroöntözéssel dolgozunk, ez a leginkább víztakarékos módszer. Nem pazarolunk vizet. Akkor és annyit adunk ki a vízből, amikor és amennyit pontosan kell, semmivel sem többet. A 28 hektár öntözött területen összesen 19 ezer m3 vizet juttattunk ki, ez a rendkívül aszályos évben, tavalyelőtt elérte a 30 ezer m3-t is.
Az agrárdigitalizációs eszközöknél és szolgáltatásoknál fontos, hogy meg kell tanulnunk az adatokat okosan használni és szegmentálni. Ezt nehezíti, hogy minden eszköznek saját felhő adatbázisa van saját eredményekkel, így a szintetizálás tovább tart. Ezért fontos lenne, hogy a rendszerek egymással kommunikáljanak, viszont sajnos erre kevés a példa. Az időjárási adatokat mérő eszközök között például azért van többféle állomásunk is, mert a NETAFIM rendszer a Davis meteorológiai állomásokkal kompatibilis. Nagyon örülnénk, ha az összes készülék összes szoftvere együtt működhetne, majd ezek adatelemzése után a program olyan javaslatot tenne, ami minden tényezőt figyelembe vesz. Ez jelentősen felgyorsítaná és még pontosabbá tenné a munkát.
Hogyan segít a férjed a szőlőtermesztésben?
Tamás óvári projektmunkája a precíziós öntözés témáját dolgozta fel, ehhez mi bázist adtunk, ahol a kísérleteket végezhette, és segítettünk a vizsgálatokban. Mi egymástól függetlenül dolgozunk, ő elsősorban a BASF Hungária Kft. fejlesztési vezetője, az elsődleges és legfontosabb szakmai feladatai a céghez kötik. Amikor van egy kis szabadideje, segít nekünk, főleg a gazdaság menedzsmentjében támogat. Fontos, hogy az adminisztrációs terheket számba véve édesapámmal mindent csak addig fejlesztünk, amíg mi magunk el tudjuk végezni a kapcsolódó feladatokat a családon belül. Nagyon sokat számít, hogy jó a kapcsolatunk a falugazdászunkkal, Mihalovits Ferenccel, aki sokat segít a folyamatokban.
Honnan informálódsz, hogyan fejleszted magad szakmailag?
Vannak olyan magyar kollégák, akik hasonló felfogásban gondolkodnak, tőlük sokat tudok tanulni. A szűk kör tagja a Hilltop Pincészet szőlészeti vezetője, Mukli Dániel, a Varga Pincészet Kft. szakembere, Varga Máté, valamint a KITE Zrt. szőlőágazati vezetője, Csiha Attila. Velük kifejezetten aktív kapcsolatban vagyunk, segítjük egymást és számíthatunk egymásra a szakmai kérdésekben.
Korábban Németországban is tanultam, így az ottani képzőhelyem, a Geisenheimi Egyetem és Kutatóintézet munkáját igyekszem nyomon követni. Több német szőlészeti szakmai lapot olvasok, ilyen a Deutsche Wein és a Weinbau magazin is. Ezek ugyan az ottani termelőknek szólnak, viszont szerepel bennük, ha bármilyen kutatómunka megjelenik. Ezekből sok hasznos információt tudok szerezni. Európa másik nagy szőlészeti kutatóintézete, az Institut Supérieur du Vin Montpellier városában, Franciaországban van, és a francia nyelvtudás hiánya akadályoz a tudásszerzésben, azonban igyekszem francia szőlészetekkel is kapcsolatot tartani, illetve tanulmányutakra menni, amennyire a családi feladatok és a három közös gyerekünk mellett ez lehetséges. Szerencsére több olyan kereskedő van a magyar mezőgazdaságban, akinek remek szakmai csapata van. A már említett Hadászi László mellett az AXIÁL Kft. precíziós gazdálkodási csoportvezetője, Dr. Mesterházi Péter Ákos és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézet gárdája is sokat segít a fejlődésben. Taranyi Dóra PhD-hallgatóval és Dr. Bodor-Pesti Péter egyetemi docenssel is közösen dolgozunk és végzünk kísérleteket. A Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar szakembereivel folyamatos a kapcsolat az előadások és tanulmányok vonatkozásában is, a Debreceni Egyetemen pedig Karaffa Erzsébet professzor asszonnyal és csapatával működünk együtt a Trichoderma gombafaj használatával és a növényvédelmi kísérletekkel kapcsolatban. Ha tudunk tanulni és segíteni, arra mindig igyekszünk időt szánni.
Milyen továbblépési lehetőségeken gondolkodtok még?
Ebben az a legjobb, hogy sok esetben még mi se tudjuk, hogy mi az, amit szeretnénk, mert olyan gyors a változás a technológia terén, hogy millió lehetőség bukkan fel. Olyan megoldásokat szeretnénk látni és használni, amelyek tőke szintű művelést tesznek lehetővé, hogy ezáltal precízebben, pontosabban, a környezetet minél kevésbé terhelve tudjunk tápanyagot kijuttatni, növényvédelmet szervezni és öntözni. Bár nekünk fiatal ültetvényeink vannak, szívesen dolgoznék rezisztens szőlőfajtákkal, továbbá kipróbálnék más művelési módokat is a mi ernyőművelésünk mellett.
Sajnos az ágazatban sokszor ragaszkodnak a meglévő gyakorlatokhoz és szokásokhoz, pedig a klímaváltozás miatt óriási változtatásokra van szükség a termesztésben. A szőlősgazdáknak sokkal nyitottabbnak kellene lenniük az újdonságokra, mert rengeteg hasznos és jó megoldás könnyíti meg az életünket. Érdemes minél többet megismerni, világot látni, másoktól is tanulni.
Mik a legnagyobb kihívásaitok a szőlészetben?
A jelentőség szerinti sorrendben a klímaváltozás, a gazdaságosság javítása és a gazdaságátadás. A mi szüleink generációjában saját maguk építették fel a vállalkozásokat, annak idején nem volt mit átvenni. Mi vagyunk az első generációváltók. Sem az átadó szülőknek, sem az átvevő gyerekeknek nincs tapasztalata a jó gyakorlatokról. Ez a legnehezebb feladat. Ráadásul a fiataloknak a felgyorsult világban egy olyan kultúrával kell foglalkozniuk, amelyet a tradíciók, a családok, a szőlőfajták és a hagyományok határoznak meg. Ehhez nehéz adaptálódni. A korrekt kereskedelmi kapcsolatok kiépítése hosszú távon szintén nagy jelentőségű.
A témához kapcsolódik még a borfogyasztási szokások változása. A 15 évvel ezelőttihez képest feleannyira csökkent a mennyiség, ma ez 16 liter/fő/év. A trend folyamatosan csökkenő, ezért a termelők és a borászatok is nagy kihívásokkal szembesülnek. Emiatt érkeznek a piacra az alkoholmentesített és ízesített borok, a bor alapú koktélok és egyéb italok. Viszont a szőlőből alapvetően bort lehet készíteni, ami egy alkoholtartalmú ital. Ám az arányok változnak. Míg a friss, üde, nyári hangulatú, kevesebb gondolkodást igénylő borok egyre terjednek, a komolyabb vörös, vagy száraz borra nincs elég ideje és igénye az embereknek. Nem arra tart a társadalom, hogy gondolkodjon egy boron, hogy megadja neki az időt és a tiszteletet a fogyasztásakor. Ehhez pedig igazodni kell. Nehéz kérdés, hogyan tudjuk ezt megtenni egy tradicionális kultúrával a minden pillanatban változó világban.
Hogy áll a szőlészethez a következő generációtok?
A fiunk 17 éves és a jogi pálya érdekli, a 15 éves lányunk várhatóan a lovak világában szeretne érvényesülni, a kisebb lányunk 7 éves, benne van még reményünk a folytatásra. Természetesen nem kötelező ezt választaniuk, azt szeretnénk, ha abban teljesednének ki, amit igazán szeretnek. A magam részéről az édesapámtól kapott tudást és ültetvényt a feladatomnak érzem fenntartani és bővíteni, ezzel pedig a lehetőséget megadni a gyerekeinknek, hogy erős háttérként mindig számíthassanak a családi gazdaságra. A szőlő mindig stabil megélhetést jelentett, ami a mai és a jövőbeni kiszámíthatatlan világban egy erős alapot adhat nekik. A lényeg, hogy boldogok legyenek, aztán a megfelelő időben majd eldöntik, mit kezdenek ezzel a lehetőséggel.
Hogyan képzeled el a digitalizáció jövőjét hosszú távon?
Több ígéretes fejlesztést látunk, ezek közül nagy lehetőség van a robotokban, az önjáró, önállóan döntést hozó eszközökben. Ilyen megoldás a meteorológiai állomással összeépített permetezőrobot, ami rengeteg információt szerez az ültetvényről. Kiemelten fontosak továbbá a szenzorok, amikkel a gazdák begyűjtik az adatokat az ültetvényről, majd ezek megfelelő feldolgozásával tudják támogatni a szakmai döntéseket. Slágertéma még a drónhasználat kérdése, amit a jelenlegi technológiával én egyelőre inkább a felvételezésben tartok érvényesnek. Ebben persze sokan vitatkoznának velem. Természetesen ez a technológia is változóban és folyamatos fejlődésben van, így a drónok előbb-utóbb szőlőültetvények hatékony megvédésére is alkalmasak lesznek.
A levélanalízis kérdésénél várhatóan a gépi látás által végzett képelemzésnek is lesz jelentősége, ám egyelőre nem áll rendelkezésre olyan eszköz, amivel a növény tápanyagszintjét szenzoranalitika használatával mérni tudnánk. Már vannak olyan mobil egységek, amelyekkel helyben tudjuk megjeleníteni a nitrogéntartalmat, valamint lombtömeget tudunk mérni egyszerűen, okostelefonos programmal. A precíziós öntözés következő szintje pedig, hogy nemcsak program alapján öntözünk, hanem egyre több körülményt, környezeti feltételt és egyéb ültetvényparamétert figyelembe veszünk a kijuttatásnál.
Ennek a helyes útja, hogy a növényt és a benne zajló folyamatokat is felhasználjuk indikátorként. A vízforgalmat, a telítettségi állapotot is nézzük a tervezésnél, mert alapvetően minden egyes tevékenységnél a növényt kellene, hogy kiindulási és viszonyítási pontként vizsgáljuk. Ezen a területen rengeteg fejlődési lehetőség van, érdemes jobban megismerni a szőlőket.
Mit javasolsz, vagy üzensz a szőlészeti ágazatban dolgozóknak?
Nagyon sokat hozhat a tényleges összefogás a termelők között, legyen szó egy közösségi borászat építéséről, a növényvédelemről, a kereskedelemről, vagy a szakmai tapasztalatok megosztásáról. Rendkívül fontos az egymás közötti kommunikáció minősége, hogy ne legyenek tabuk és határok, merjünk a problémákról is beszélni. Nagy segítség lenne, ha az ágazat működését meghatározó szervezetek és szakemberek (MÁK, Kormányhivatal, köztestület, ellenőrző szervezet) nyíltan afelé tartanának, hogy a lehető leghatékonyabban, egymást segítve tudjunk együttműködni.
Szerencsére vannak jó példák: Villányban és környékén ez nagyon jól működik, illetve kevesen gondolják, hogy az Alföldön is élen járnak ebben a szőlőtermesztők. Kiemelten kezelik az adottságok megfelelő kihasználását. Fontos üzenet továbbá, hogy sokszor sokkal nagyobb alázattal kellene viselkedni a környezet és a szőlőnövény iránt. Ne csak a bor és a bormarketing legyen fontos téma, érdemes sokkal nagyobb figyelmet fordítani a szőlőültetvényre is. Sokan és sokszor elfelejtik, hogy a bor szőlőből készül, azzal emberek dolgoznak. Lényeges volna tudatni és tudni, hogy az adott bort alkotó szőlő honnan jön, mi történt vele, ki dolgozott érte, míg a palackba került. Egyelőre a magyar borok címkéjén kevés esetben van feltüntetve, hogy ki termelte a hozzá szükséges szőlőt. Erre a kérdésre is választ ad a digitalizáció: egy megfelelően kidolgozott blockchain rendszer megoldhatja a kihívást és a nyomon követést.
Teljes átalakuláson megy át az ágazat. Ami korábban érték volt, mára már nem az és újabb trendek jelennek meg. Ehhez nehéz igazodni, de kitartással és folyamatos fejlesztéssel lehetséges.
Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben:
Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 40. részében az agrárinformatika, a térképek adataira alapozott tervezés és a döntéshozás lesz a téma. Kitérünk az elektronikus gazdálkodási napló és a precíziós gazdálkodási szaktanácsadás területeire, valamint az adminisztrációs feladatok csökkentésére is.
Érdemes lesz akkor is velünk tartani!
Az Ezért kincs az agráradat sorozat korábbi cikkei itt megtekinthetők
Szerkesztette: Csurja Zsolt, gödöllői gazdász, 2009, óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök 2021, 3-as csoport
Fotók: Dr. Mikóczy Nárcisz
(x)
