Az angolna a Balaton és a Duna vízgyűjtőjén élő őshonos hal, de sem méret, sem darabszám korlátozása alá nem esik, valamint nincs tilalma ideje sem. A balatoni angolnaállomány telepítések hatására jött létre: az első telepítésre 1890-ben került sor, ám ezeknek a korai próbálkozásoknak még nem volt jelentős hatásuk. A telepítések előtti időkben évtizedenként csak néhány fogást jegyeztek fel a Balatonban, ami arra enged következtetni, hogy az angolnák természetes módon is eljuthattak a tó vízgyűjtő területére - írta meg a HelloVidék a Balatoni Halgazdálkodás Zrt. összefoglalója alapján.
A balatoni angolnaállomány az 1961, és 1991 között zajló intenzív telepítések hatására vált jelentőssé. Ebben az időszakban több, mint 83 millió darab angolna lárvát telepítettek a tóba, a szakemberek viszont csak néhány százalékra tették a ténylegesen megmaradt egyedszámot. Ismerve a fogási adatokat, és a még meglévő állományt, elmondható, hogy a Balatonban jelenleg 10-15%-os lehet az angolna aránya.
Ezekre kell odafigyelnie, aki angolnára akar menni
A jelenlegi jogszabályok lehetővé teszik, hogy az ember a horgászat végéig életbe tartsa a zsákmányt, haza azonban már csak leölve lehet szállítani. Az angolnák esetében a szakemberek azt tanácsolják, hogy a bénító ütést ne a fejtájékon, hanem a farok végén érdemes megejteni, majd ezt követően késsel egy jó irányzott szúrással lehet a legkíméletesebb módon elvenni a hal életét. Ami a fogási módszereket illeti, az angolna sokféleképpen fogható: az egyik bevett módszer, ha az ember csúszó ólmos végszereléket használ, két horoggal, 30-as fő zsinórral. A csali lehet többféle giliszta, a horogból viszont érdemes egy speciálisabb verziót alkalmazni, de a lényeg az, hogy ne legyen túl nagy, mivel akkor nehezebben lehet megakasztani vele a halat. A horgászbotnál elég, ha egy viszonylag rugalmas bottal rendelkezik a ember.
Hol található meg?
A nyugati övcsatornánál elhelyezkedő balatonmáriai árok kiváló hely az angolnák becserkészésére, mivel ez a rész tavasszal tele van a Balatonból felúszó halakkal. Ugyancsak jó választásnak bizonyulhatnak az egyéb befolyó torkolatok, vagy mólók is, mint például a siófoki móló is. Ha megnyitják a Sió-zsilipet, akkor rengeteg angolna szokott összegyűlni a kikötőben, így érdemes figyelni a csatornát a környéken.
Bár az angolna őshonos hal Magyarországon, de a Balatonba mesterségesen betelepített állománya a tó szempontjából nem kívánatos. Ezért a halászati engedély lehetőséget ad a varsás gyérítésére is - mondta el Németh Ferenc, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. halásza. A szakember beszélt arról is, hogy egészen a 2000-es évek elejéig elég intenzív volt a tóban az angolna halászata. Ezután viszont már csak a Sió-zsilipnél lehetett fogni belőle, speciális csapdával. Az új zsilippel ez a lehetőség viszont megszűnt, és most a varsás gyérítéshez folyamodtak.
Németh Ferenc beszélt arról is, hogy a 2000-es években egy olyan aszályos időszak volt, amikor maga a Sió-zsilip se működött, ezért a szakembereknek 8 éven keresztül ehhez a fajta gyérítéshez kellett folyamodniuk. A Balatoni Halgazdálkodási Zrt. halásza hozzátette, hogy az angolnák kifogása a tavaszi időszakban végezhető a leghatékonyabban. A varsákkal egyébként 95 százalékos hatékonysággal lehet megfogni az angolnát, de ha más hal kerülne bele, az minden további nélkül visszaengedhető.
Külföldön van rá kereslet
Németh Ferenc kifejtette, az angolnák halászatát a még 10-12 Celsius-fokos hőmérsékletű vízben kezdik meg, és egészen május végéig, június elejéig tart. A megfogott halak a keszthelyi kikötőben elhelyezett tárolóketrecbe kerülnek, olykor napi 8-10 mázsás fogás is előfordulhat. A kifogott halak mennyiségét nagymértékben befolyásolja az időjárás is, viharos időben például sokkal több halat lehet begyűjteni. Korábban, 15 évvel ezelőtt az angolnák súlya átlagosan 55 deka volt, mára ennek a dupláját is elérik - hívta fel a figyelmet a szakember
Fodor Ferenc, a Balatoni Halgazdálkodási Zrt. haltermelési igazgatója elmondta, hogy a fogott angolnákat elsősorban külföldre értékesítik, mivel idehaza kisebb mennyiségre van csak igény, ugyanis Magyarországon nincs hagyománya az angolna fogyasztásának. A vállalkozás az ebből származó bevételt visszaforgatja a balatoni halgazdálkodásba, például süllőtelepítés formájában.
Még mindig sok tévhit kering a szaporodásukról
Müller Tamás, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Természetesvízi Halökológiai Tanszékének tanára a hazai angolnakutatás eredményeiről szólva elmondta, hogy az angolnák a csontos halakon belül a sugaras úszójú halak (Actinopterygii) alosztályába tartoznak, és a fajnak elég sajátságos életciklusa van. A magyar halszaporítási gyakorlat azon alapul, hogy a szakemberek az utolsó lépésben az ivarsejtek végső érését befolyásolják, ezt azonban az angolna esetében ezt nem tudják megtenni, mivel a halban nincs ivarérett egyed. Ennél a halnál úgy sikerült megoldani a szaporítást, hogy lárvát hoztak létre.
A szakemberek munkásságuk során nyolc napra tudták feltornászni az angolna lárva életét, a legjobb kutatócsoportok pedig 90 napnál tartanak, ám még ez is édeskevés, mivel az angolna lárvastádiuma 180-200 nap. Müller Tamás szerint komoly gondot okoz számukra, hogy a szaporításhoz a tengervízi akvakultúrához szükséges eszközöket is fel kell építeniük, valamint mesterséges tengervízre is szükség van, ez pedig óriási anyagi forrást igényel. Az ugyanis kizárt, hogy az angolna a Balatonban szaporodjon, mivel már maga az ikra is csak sós vízben tud megtermékenyülni