A termelés növekedésének várhatóan több mint fele Indiából és Pakisztánból származik majd, amelyek együttesen 2033-ban a világ termelésének több mint 30%-át fogják kitenni, továbbá Kínában és számos afrikai országban is észrevehető termelésnövekedés várható. A második legnagyobb tejtermelő régióban, az Európai Unióban (EU) a termelés az előrejelzések szerint enyhén csökkenni fog a stagnáló kereslet, a környezetvédelmi politikák miatti termelési korlátok és az alternatív termelési rendszerek (pl. biogazdálkodási, legelőalapú) bővülése miatt, amelyek együttesen a tehenek számának csökkenését okozzák - írja a NAK.
A tejtermékeket a fogyasztók továbbra is nagyra értékelik, arra az egészséges, kiegyensúlyozott és tápláló étrend kulcsfontosságú összetevőjeként tekintenek. A jövedelmek és a népesség növekedésével középtávon várhatóan több tejterméket fogyasztanak majd világszerte. A tej nemzetközi kereskedelme elsősorban feldolgozott tejtermékek formájában történik. Az EU, Új-Zéland és az Egyesült Államok várhatóan továbbra is a feldolgozott tejtermékek legnagyobb exportőrei maradnak és az előrejelzések szerint együttesen a teljes export közel 70%-át adják majd.
Az előrejelzések szerint Kína továbbra is a világ legnagyobb tejtermék-importőre marad. A tejtermékek iránti importkereslet várható növekedését a délkelet-ázsiai és az afrikai országokban a népességnövekedés, valamint a javuló jövedelemviszonyok fogják fokozni. 2023-ban az árak valamennyi tejtermék esetében jelentősen csökkentek a 2022. évi magas szintjükhöz képest, elsősorban az inputköltségek csökkenése és a 2022. évi magas árak miatti alacsonyabb globális fogyasztás miatt.
A főbb export országok tejágazata számos gazdasági és környezeti kihívással néz szembe, amelyek várhatóan a következő évtizedben is folytatódni fognak. Bár a növényi alapú helyettesítő termékek növekedési üteme egyes régiókban, különösen Kelet-Ázsiában, Európában, Óceániában és Észak-Amerikában erőteljes, a környezeti hatásukkal és egészségügyi előnyeikkel kapcsolatban ellentmondásosak a vélemények, ami bizonytalanságot eredményez a tejtermékek iránti keresletre gyakorolt hosszú távú hatásukat illetően.
Nem ment jól a tejiparnak, 3,2 milliárdos mínusz az Alföldi Tejnél
Az olyan népszerű helyettesítő termékek, mint a mandula- és szójaitalok fenntarthatósága megkérdőjeleződött, mivel egyre több fogyasztó veszi figyelembe az üvegházhatású gázok kibocsátásán kívül más környezeti kérdéseket is, például a vízhasználatot és az erdőirtást. Mindazonáltal a friss tejtermékek egy főre jutó fogyasztása várhatóan csökkenni fog Európában, Óceániában és Észak-Amerikában, amit részben a növényi alapú alternatívák növekvő fogyasztása vált ki.
Az egyes országokban az állatbetegségek kitörésének kockázata veszélyeztetheti a termelést és a kereskedelmet és korlátozhatja a tejágazat növekedését, különösen Nyugat-Európában. A belső árak gyakran kissé eltérő alakulást mutatnak, mivel a tejnek csak kis hányada kerül nemzetközi kereskedelembe. A globális tejtermelés 2023-ban lassabban nőtt, mint az előző években. A tejtermékek kereskedelme világszinten csökkent, főként a kínai alacsonyabb importkereslet miatt.
A tejszektor várhatóan továbbra is a legdinamikusabban növekvő állattenyésztési ágazat marad, a tejtermelés növekedésének legnagyobb intenzitását előre láthatólag Indiában és Pakisztánban tapasztalhatjuk majd. A növekedést elősegítő tényezők azonban régiónként változnak, míg a magas jövedelmű országok a hozamok javítása révén, addig a közepes és alacsony jövedelmű országok - különösen India és Pakisztán - az állománylétszámok növelése révén kívánják elérni a termelés fokozását.
A világ tejtermelése 2023-ban 1,5%-kal, mintegy 927 Mt-ra nőtt. A három fő exportőr közül az Egyesült Államok és az Európai Unió termelése 2023-ban nőtt, Új-Zélandon viszont csökkent. Az új-zélandi tejtermelés csökkenését részben a száraz időjárás, az alacsonyabb termelői árak, a magasabb termelési költségek és a csökkenő tejelőállomány létszámok magyarázzák. A világ tejkereskedelme 2023-ban már a második egymást követő évben mintegy 0,2%-kal csökkent.
Itt a friss jelentés: döbbenetes dolog derült ki az EU mezőgazdaságáról
Bár a tej rendkívül romlandó termék, amelyet a begyűjtés után rövid időn belül fel kell dolgozni, a legtöbb tejet friss tejtermékek formájában fogyasztják. Az egy főre jutó tejfogyasztás országonként igen eltérő, amit a jövedelmek eltérő növekedése és a regionális preferenciák okoznak. A legjelentősebb növekedés Indiában és Pakisztánban várható, ahol a fogyasztás várhatóan 25 kg-ra, illetve 45 kg-ra emelkedik fejenként. A következő évtizedben a hozamok világszerte várhatóan folyamatosan növekedni fognak. A hozamnövekedést a tejtermelési rendszerek optimalizálásával, az állategészségügy és a takarmányozás hatékonyságának javításával, valamint a genetika fejlesztésével lehet elérni.
Az Európai Unióban a termelés az előrejelzések szerint csökkenni fog, mivel kevesebb tejelő tehén lesz és a hozamnövekedés is lassul.
A legtöbb tejtermék belső fogyasztásra kerül, a világ tejtermelésének csak kis részét (mintegy 7%-át) forgalmazzák nemzetközi szinten, elsősorban a tej romlandósága és magas víztartalma (több mint 85%) miatt. A világ tejkereskedelme ennek ellenére az előrejelzések szerint a következő évtizedben bővülni fog, és 2033-ban eléri a 13,9 Mt-át, ami 12%-kal magasabb, mint a bázisidőszakban. E növekedés nagy részét az Egyesült Államok, az Európai Unió és Új-Zéland megnövekedett exportja fogja fedezni.
Lassú világgazdasági fellendülés
A COVID-19 világjárvány és Orosz-Ukrán háború okozta zavarokból való globális gazdasági kilábalás várhatóan lassú lesz, a fejlett régiókokban még inkább, mint a fejlődő piacokon. Globálisan a GDP növekedése az előrejelzések szerint a következő évtizedben átlagosan évi 3,0%-os ütemben stabilizálódik majd, miután a 2022-es becsült 3,5%-os növekedésről 2023-ra 3,0%-ra esett vissza.
Az erősödő és fejlődő ázsiai régók várhatóan továbbra is a leggyorsabb, évi 4,5%-os növekedést produkálnak majd, amelyet a Szaharától délre fekvő Afrika követ 4,3%-kal.
Ezzel szemben a fejlett térségek GDP-növekedése várhatóan évi 2,0% alatt marad. Az egy főre jutó jövedelemszint globálisan 2024-ben várhatóan évi 1,4%-kal nő, ami további gyengülést jelent a 2022-ben és 2023-ban megfigyelt 2,2%-os és 1,6%-os növekedési szinthez képest.
Növekszik a kalóriabevitel, tovább diverzifikálódik a táplálkozás
Az egy főre jutó napi kalóriabevitel az előrejelzések szerint a fejlődő és erősödő régiókban növekedni fog. A magas jövedelmű régiókban viszont a fogyasztók kalóriabevitele csak kis mértékben fog emelkedni, mivel az étrendi szokások ezekben a régiókban már stabilizálódtak. A fő kalóriaforrásnak számító alapvető élelmiszerek egy főre jutó fogyasztása az előrejelzések szerint világszerte 5,3%-kal fog növekedni, a növekedés az alacsony és közepes jövedelmű országokban koncentrálódik majd. A közepes jövedelmű országokban 2033-ra a tápanyagokban gazdag állati termékekből, gyümölcsökből és zöldségekből származó táplálék energiájának aránya az előrejelzések szerint alig több mint 1%-kal fog növekedni.
Ellepték ezek a szuperélelmiszerek a boltokat: őrület, mi mindenre jók
Az alacsony jövedelmű országokban az állati eredetű táplálékból származó energia aránya változatlan marad és a kalóriák nagy része (71%) továbbra is az alap élelmiszerekből származik majd. Az alacsony és közepes jövedelmű régiókban az állati eredetű és egyéb tápláló élelmiszerek felé való elmozdulás lassú, mely jól mutatja, hogy milyen kihívásokkal jár a globális népesség jobb táplálásának, mint fenntartható fejlődési célnak az elérése 2030-ig. Globális szinten az egy főre jutó zsír-bevitel az előrejelzések szerint 7,2 kcal/nap növekedést mutat. Az előrejelzések szerint a zsírok bevitele Indiában, Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában fog erőteljesen növekedni, ami az egy főre jutó jövedelem növekedésének köszönhető.
A magas jövedelmű régiókban azonban a zsírok egy főre jutó bevitele várhatóan tovább csökken az elkövetkező évtizedben a növekvő egészségügyi aggályok és a túlzott fogyasztásukat visszaszorító politikai intézkedések miatt. Ezen élelmiszerek fogyasztásának csökkenését ellensúlyozza a baromfi, a hal, a gyümölcsök és a zöldségek fogyasztásának növekedése, amelyeket egészségügyi szempontból kívánatosabbnak tartanak.
Fontos kihangsúlyozni, hogy a FAO 2022-es becslése szerint 735 millió ember - vagyis a világ népességének 9,2%-a - éhezett. Bár elegendő élelmiszer áll rendelkezésre a szükséges energiaszükséglet kielégítésére, a kalóriák országokon belüli és országok közötti egyenlőtlen eloszlása a fő oka az éhezésnek.
A fehérjefogyasztás az előrejelzések szerint világszerte növekedni fog
Az erősödő gazdasági térségekben a fogyasztók növekvő jólétével párhuzamosan az egy főre jutó globális fehérjebevitel az előrejelzések szerint 2033-ra napi 79,8 g-ra emelkedik majd a bázisidőszakban mért 76,6 g-ról. Míg a közepes jövedelmi szintű térségekben az előrejelzések szerint az évtized végére megszűnhet a magas jövedelmű országokhoz viszonyított fogyasztásbeli különbség, addig a szegényebb országok esetében a különbség a magas jövedelmű országok bevitelének 50-70%-a között marad, ami enyhe javulást jelent a bázisidőszakhoz képest.
Itt az új sajt, ami letarolhatja a boltokat? Nem is hinnéd, miből készül
A fehérjeforrások összetételében is fennmaradnak majd a különbségek. A Szaharától délre fekvő afrikai, valamint a közel-keleti és észak-afrikai régiók országai várhatóan főként növényi eredetű fehérjéket fogyasztanak majd, tekintettel a háztartások lényegesen alacsonyabb átlagjövedelmére. Dél-Ázsiában a friss tejtermékek továbbra is kritikus fehérjeforrást jelentenek. India és Pakisztán az előrejelzések szerint egyenként több mint 2 g tejfehérjét ad majd hozzá az egy főre jutó átlagos napi fehérjebevitelhez, így a tejtermékek aránya a teljes fehérjebevitelben India esetében 17,6%-ra, Pakisztán esetében pedig 28,3%-ra nő várhatóan.
A mezőgazdaság globális ÜHG-kibocsátási intenzitásának alakulása
A mezőgazdaság globális ÜHG-kibocsátási intenzitása csökkenni fog annak ellenére, hogy az alacsonyabb és a közepes jövedelmű országokban várhatóan növekszik majd a kibocsátás. Ezzel szemben Európa és Közép-Ázsia lesz az a két régió, ahol az ÜHG-kibocsátás várhatóan csökkenni fog a kérődző állománylétszámok csökkenése és a termelés mérséklődése miatt.
Összességében a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és egyéb földhasználat (AFOLU) a globális antropogén ÜHG-kibocsátás körülbelül egyötödét (22%) teszi ki.
Ennek fele a mezőgazdasági üzemek közvetlen metán- és dinitrogén-oxid-kibocsátásából, másik fele pedig a földhasználatból, a földhasználat-megváltoztatásból és az erdőgazdálkodásból (LULUCF) származó, a mezőgazdaság bővülése miatti közvetett CO2-kibocsátásból származik. A mezőgazdasági termelés előrejelzett növekedése várhatóan 5%-os közvetlen ÜHG-kibocsátás növekedést eredményez majd a következő évtizedben.
