Ott Bernadett szerint a kertészek hozzá vannak szokva, hogy mindig alkalmazkodni kell a növények igényeihez. Ahogy az éghajlatunk egyre melegebbé válik, ez is csak egy olyan változó helyzet, amihez idomulni kell. Vannak előnyei is. Például ma már az ország jelentős részén nem kell teleltetni olyan növényeket, ami egy-két évtizeddel korábban biztosan elfagyott volna. Ugyanakkor a nyári forróság és a több településen is előforduló öntözési tilalom, amivel párhuzamosan a talajvíz egyre csökkenő szintje is párosul már jóval nagyobb és nehezebben megoldható dolgok. Nem is szólva a szélsőséges időjárási jelenségekről, amelyek igen jelentős károkat képesek akár néhány perc leforgása alatt okozni a kertekben. 

A szakember szerint a vízhiány az, amire most igazán fel kell készülni. Ma már ugyanis mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy egyre melegebbek a nyarak, egyre kevesebb csapadék hullik a téli időszakban. A kutakban egyre alacsonyabb a vízszint. Ebben javulást inkább csak tendenciálisan, évtizedek alatt várhatunk akkor is, ha most azonnal megszüntetnénk minden, ezt kiváltó folyamatot.

A víz gyűjtésben és a telekre lehulló csapadék talajban megtartásával tehetünk talán a legtöbbet. Azt az esőt, ami hozzánk esett, ne vezessük ki a telekről (a legtöbb helyen ma már ezt önkormányzati szabályozás tiltja is), hanem, ha nem is hatalmas tartályokban, de a talaj mélyebb rétegeiben elszikkasztva őrizzük meg! Ha valamelyik növényünket kicseréljük, akkor a régi helyére válasszunk szárazságtűrő taxonokat! Azokat az örökzöldeket, melynek a kártevői már nálunk is, az enyhébb telek miatt, áttelelnek, kerüljük, hiszen csak rendszeres kártevőirtással tudjuk egészségesen, vagy inkább tünetmentesen tartani.

Milyen lesz a kertünk 2050-ben?

Ahogy a klímaváltozás hatásait tapasztaljuk, okkal számíthatunk arra, hogy kertjeink 2050-ben nem úgy fognak kinézni, mint most. A kertészeti trendek jönnek és mennek. De sokkal fontosabbak azok a változások, amelyeket a globális felmelegedés okoz. A Treehugger cikke szerint a kutatók olyan modelleket fejlesztettek ki, amelyek megmutatják, hogyan változnak a hőmérséklettel, csapadékkal és egyéb tényezőkkel kapcsolatos feltételek egy adott területen az elkövetkező években, így a tudósoknak meglehetősen világos elképzelésük van az egyes területeken, országrészeken végbemenő változásokról. Azt persze még nem tudni, hogy a kertészetek, és mi, házi kertészek, mennyire leszünk képesek reagálni azokra a változásokra, amelyekről tudjuk, hogy már a kapuban kopogtatnak, vagy már éreztetik hatásukat.

Elfogadjuk a változást vagy harcolunk ellene?

Amikor megpróbáljuk elképzelni, hogyan néznek ki a kertek 2050-ben, nem csak azt kell vizsgálnunk, hogy addigra hogyan változnak a környezeti feltételek. Arra is gondolnunk kell, hogy a kertészek hogyan reagálnak a változó bolygónk hatalmas kihívásaira. Az egyik kulcskérdés az, hogy a kertészkedés a nagyobb biológiai sokféleség és a fenntarthatóság felé halad-e, vagy a kertészek nem fogadják el az új irányokat, melyek a fenntarthatóság irányába vezetnek, és maradnának az általuk megszokott módszereknél.