A trópusokon folyamatosan váltják a lombjukat a fák, örökzöldnek tekinthetők, hiszen nincsenek külön évszakok. A mi éghajlatunkon a lombhullató fajok télire beszüntetik életműködésüket, és megszabadulnak leveleiktől azért, mert a hideg hónapokban úgysem tudnának a fagyott talajból vizet felvenni. A fény is kevés lenne az asszimilációhoz, a fejlődéshez, és a leveleik amúgy sem fagyállóak. Ezért a számukra kedvezőtlen időszakra leállítják életfolyamataikat. Az ágrendszer fagyálló, de a levelek, virágok nem azok.
A nyugalmi időszak több szakaszból áll. Az örökzöld fák a lombhullatókkal ellentétben igen lecsökkent mértékben, de a tél folyamán is folytatják élettevékenységüket. A lombhullató növények nyugalmi állapota már ősszel elkezdődik: az előkészítő szakaszban a növények legérzékenyebb szervei (termőrügyek, hajtásvégek) előbb edződnek, felkészülnek a téli hideg elviselésére. Az ezt követő, mély nyugalmi szakaszban a legellenállóbbak a növények a faggyal szemben, ekkor a nagy hideg se tesz kárt bennük, és még az esetleges, átmeneti felmelegedés sem indítja meg az élettevékenységüket.
Ez a szakasz rendszerint február elejéig-közepéig tart, de a korán virágzó fajoknál a mély nyugalmi állapot ideje rövidebb, január végéig, február elejéig tart csupán, és a kihajtásuk csak eddig a szakaszig gátolt hormonálisan.
Amikorra ez, a fajra jellemző mély nyugalmi időmennyiség letelt, de az időjárás még télies, a kihajtást már csak az alacsony hőmérséklet fogja gátolni, ilyenkor a növény mélynyugalmiból kényszernyugalmi állapotba kerül. Ekkor a hosszabb-rövidebb ideig tartó, átmeneti felmelegedés hatására a nedvkeringés már megindulhat, a rügyek duzzadni kezdenek, a sejtnedv felhígul, a növény fagyérzékenysége emiatt fokozódik.
Egy egyszerű kísérlettel könnyen megtudhatjuk, hogy a gyümölcsfáink melyik nyugalmi szakaszban vannak éppen. Ha kora tavasszal a levágott gyümölcsfaágat szobahőmérsékleten vízbe tesszük, és egy napon belül kipattannak a rügyei, akkor már kényszernyugalmi állapotban volt. Ellenben, ha decemberben vagy januárban visszük be egy ágat meleg helyre így meghajtatni, azon jóval később láthatjuk a rügyek megindulását. A kihajtás időpontja a fénytől és a hőmérséklettől függ. Főként ez utóbbi befolyásolja azoknak a növényi hormonoknak a szintjét, melyek a növény védelme érdekében a tél folyamán akadályozzák a rügyek kihajtását.
Ez egy önvédelmi mechanizmus, hiszen, ha egy kis felmelegedés hatására a növény rügyet bontana, akkor az abból kifejlődő levél egy ezt követő hideghullámnál elfagyna. Épp ezért szerencsés esetben a rügyek csak akkor pattannak ki, amikor már nem kell olyan lehűlésre számítani, ami károsíthatná a fiatal leveleket, virágokat.
A klímaváltozás miatt azonban e folyamatok napjainkban már nem ennyire jól tervezhetőek, s egyre több a kellemetlen meglepetés, a késő tavaszi fagyos éjszakák. Ezek károsítják a kinyílt virágokat. Egy cseresznyefa annyi virágot bont, hogy ha azoknak csak a 30 százalékából lesz gyümölcs, még az is jó termésnek számít. Csak szerencsésebb, ha a ritkítást nem a fagy végzi el, hanem a fa maga: amennyiben túl sok virág kötődik be, úgyis lehullajt belőlük elkerülendő a sok termés miatti túlterhelődést.
Bár a természet az úr, de mi is próbálkozhatunk
Az utóbbi években enyhék a telek, de egyre gyakrabban előfordulnak késő tavaszi fagyok, melyek a gyümölcsfák virágaira a legrosszabbkor jönnek. Az átmeneti felmelegedésre különösen érzékenyen reagálnak a gyümölcsfák közül a mogyoróbokrok, a kajszibarack-, a mandula- és az őszibarackfák, valamint a méhészeti szempontból fontos fehér akác, amelyeknek a virágrügyei olykor a „februári tavasz – márciusi tél” áldozatául esnek. A fagykárok megelőzésére célszerűbb olyan gyümölcsfa fajtákat választani, amelyek későbbi kihajtásúak, így a virágzásuk remélhetően a késő tavaszi fagyok utáni időszakra esik.
Fagyzugos helyekre ne ültessünk a virágzáskori fagyokra érzékeny gyümölcsfa fajtákat. Egy házfal északi oldalára ültetett fa esetén sokkal nagyobb a fagykár esélye, mintha a déli oldalra ültettük volna.
Régi hasznos módszer még a fatörzsek meszelése, bár kissé feledésbe merült. Ennek lényege, hogy a fehér szín jobban visszaveri a napsugarak nagyobb részét, mint a szürke, barna vagy fekete fakéreg, melyek színük miatt jobban „gyűjtik” a meleget. A fehér színnek köszönhetően az első napsütésesebb tavaszi napokon ezért még nem tud felmelegedni a törzs, emiatt a növény érzi, hogy még várnia kell a kihajtással. A későbbi rügypattanással pedig nagyobb esély van elkerülni, hogy a már virágzó fa éjszakai fagyot kapjon. A meszelés emellett növény egészségügyi szempontból is hasznos, hiszen a mész fertőtlenít, a kéregrepedésben megbúvó kórokozókat és kártevőket is megtizedeli.
