Szabó Krisztián, a Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság Kft. ügyvezetője több mint két évtizede irányítja, vezeti a gazdaságot. A tógazdaság tulajdonosa a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL), illetve a jogelőd szervezetei. Az ügyvezető kiváló szakmai felkészültségről, tudásról tett tanúbizonyságot azzal, hogy évről évre eredményesen gazdálkodik. Pedig volt olyan év, amikor a száz hektáros tógazdaságban 40 hektárnyi terület maradt szárazon, mert nem jutott víz a tavakba. A víz hiánya ma is okoz rémálmokat az ügyvezetőnek, mert ahogy fogalmaz, még nem „találták fel” a víz nélkül termelhető, szárazföldi halat, számára a halastó jelenti az istállót - írja a Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ).

Jól sikerült a szaporítás

Az időjárás ellenére egészen jól sikerült a fejés. A csuka szaporítása egészen kiváló volt, rendben volt az előnevelés, de ezt a munkát már márciusban, áprilisban letudtuk. A süllő vegyes képet mutat, éppen most halásszuk. A kihelyezés után kéthetes, komoly lehűlést kellett elviselni, s ez meg is látszik az állományon. A változékony időjárás ellenére a ponty szaporítását is elkezdtük, ezt a munkát éppen most végezzük, illetve az első nagy adag pontyzsengéket már kiadtuk. A pontynál most az utolsó „kört” csináljuk, ez után az amur szaporításával fogunk foglalkozni. Eddig elégedettek voltunk a keltetőházi eredményekkel, mert összességében jól sikerültek a fejések. Most már csak bíznunk kell az időjárásban, hogy a pontyelőnevelés jól sikerüljön

- mondta az ügyvezető.

Visszafogott a termelés

Két éve, hogy Dinnyésen is túlélték az évszázad aszályát úgy, hogy a száz hektárból negyven hektár tó üresen maradt. Előtte is sok gondot okozott a víz hiánya, azonban az aszály hatványozottan bizonyította, hogy a dinnyési tógazdaság nagyon is kitett a csapadék mennyiségének, a Császár-patak állapotának. Idén sem tudtak friss vízzel feltölteni, ezért visszaforgatják a meglévő vizet, s ez nem jó előjel az idei termeléshez. A visszaforgatott víz minősége enyhén szólva sem a legjobb. A Velencei-tó vízrendszeréből, a Császár-patakból tavaly sem kaptak vizet, mert a Velencei-tó prioritást élvezett. A két nagy tározó vizét (Pátkai, Zámolyi) is a Velencei-tó kapta, mert nagyon alacsony volt a tó vízszintje. A tógazdaság csak csurgalékvizet tud vételezni, amit drága szivattyúzással tudtak a tavakba beemelni. Jelenleg még elfogadható a tavak vízszintje, de sok múlik azon, hogy a nyári melegben mennyi víz fog elpárologni, és lesz-e csapadék a víz pótlására. Addig is a lehalászott előnevelő tavakból forgatják vissza a termelőtavakba a vizet.

A víz minősége persze kifogásolható. Örökös probléma az iszapból felszabaduló gáz, a magas Ph-érték, a túlzott ammóniakoncentráció, amivel nem tudnak mit kezdeni. Ha a frontok jönnek-mennek, esik a légnyomás, felszakadnak a gázok, akkor pusztul a hal is. Ezt az elmúlt 4-5 évben többször átélték, nem véletlen, hogy a felére csökkent a megtermelt halállomány mennyisége. Korábban hektáronként 1100-1200 kilogramm halat termeltek, idén már csupán 300-700 kilogramm hozammal számolnak.

Ha a keltetőben és az előneveléssel nem volnának kellően ügyesek, és nem lenne lakossági haleladásuk, akkor abba kellene hagyni a termelést, és be kellene zárni a cég kapuját. Szerencsére nem tartanak itt, amit a tavalyi mérlegeredmény is igazol, mivel az átlagosnál is jobb évet zártak, mert az előnevelésben, szaporításban és értékesítésben jó eredményeket értek el.

Forrás: Magyar Állattenyésztők Szövetsége