A talajromlással szembeni tétlenség uniós szinten évente több mint 50 milliárd euróra becsült költséget jelent, mivel a becslések szerint az unióban jelenleg a talajok 70 százaléka egészségtelen. Ezért is van szükség egy integrált uniós talajvédelmi keretre, amelynek célja, hogy 2050-re talajaink egészségesek (vagy egészségesebbek) legyenek. Hogy miért kritikus fontosságú ez? Miután elengedhetetlen eleme az európai gazdaságnak, a klímasemlegesség és a szennyezőanyag-mentesség megvalósításának, valamint annak, hogy megállítsuk és visszafordítsuk a biológiai sokféleség csökkenését, továbbá elérjük az élelmezés- és vízbiztonságot és úgymond „megvédjük” a népegészségügyet.
Bár a talajpolitikák erős helyi és területi dimenzióval rendelkeznek az ökoszisztémák, a talajösszetétel, a természetes háttér-koncentráció, a földhasználat, a népsűrűség és az éghajlati viszonyok közötti különbségek, valamint a helyi, regionális és nemzeti szintű eltérő közigazgatási struktúrák miatt, de ez nem elég. A sokszínűséget figyelembe kell venni, ha egy teljeskörűen alkalmazott, többszintű irányítási megközelítést szeretnénk alkalmazni annak érdekében, hogy egyértelmű, rugalmas és helyileg alkalmazható talajleíró mutatók és kritériumok álljanak rendelkezésre. Mindez egyidejűleg teheti lehetővé a tagállamok közötti összehasonlíthatóságot
- hangsúlyozták a Régiók Európai Bizottsága (CoR) szakemberei a 161. plenáris ülésszakon Brüsszelben.
A bizottság kiemelte az illetékes helyi és regionális önkormányzatok szerepét ebben. Azt kérte, hogy az Európai Bizottság velük együttműködve határozza meg azokat az úgynevezett talajkörzeti célokat, amelyek célja a talaj egészségének nyomon követése, a leromlott állapotú talajok helyreállítása, valamint az ép talajok és a talaj biológiai sokféleségének védelme. Hangsúlyozták az egészséges talajokban történő szénmegkötés fontosságát, a talajökoszisztémáknak az éghajlatváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban betöltött szerepét.
Ösztönözték a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az erdőtelepítést és az újraerdősítést, valamint hogy biztosítsák az erdőtüzek elleni küzdelem technikai koordinációját és operatív hatékonyságát Európa területén. És ami a költségeket illeti: a döntéshozók szerint elengedhetetlen az adminisztratív és pénzügyi terhekkel kapcsolatos kiegyensúlyozott megközelítés.
Fontosnak tartják egy reális, de ambiciózus ütemterv létrehozását, valamint a szereplők felelősségének egyértelmű, a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartó felosztását. Felszólítottak „a szennyező fizet” elv alkalmazására, a múltbeli és jövőbeli szennyezések esetében is, ami biztosíthatja, hogy a szennyezőnek megfelelő pénzügyi hozzájárulást kell nyújtania a talaj ökoszisztémáinak károsodásából eredő költségekhez. De ez még nem minden.
A biogazdálkodás fejlesztése fontos eleme a talajegészség javításának a mezőgazdaságban, mivel számos megoldást kínál, miközben megőrzi a biológiai sokféleséget, biztosítja a jó vízminőséget, továbbá a szintetikus növényvédő szerek és műtrágyák használatának kerülése, valamint a szén talajban való tárolása révén megelőzi a szennyezést. Ezen irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében ösztönözni kell a biogazdálkodást és más agroökológiai megközelítéseket
- kérte a már meglévő Európai Bizottság által megfogalmazottak módosítását a Régiók Európai Bizottság, aki szerint a talajkörzetek szintje a legalkalmasabb arra, hogy a helyi adottságok és a helyi érdekeltek véleményének figyelembevételével fogadjanak el intézkedési programokat és köztes célkitűzéseket az érintett talajok besorolásának javítása érdekében.
A javaslatok alapján ahhoz, hogy a jelenleg döbbenetes mértékben egészségtelen uniós talajokkal kapcsolatos megfelelő irányítást biztosítsák, a tagállamok számára elő kell írni, hogy minden egyes talajkörzet tekintetében kijelöljenek egy illetékes hatóságot.
Az uniós döntéshozók lehetővé tennék azt is, hogy megfelelő szinten - így nemzeti vagy regionális szinten is - további illetékes hatóságokat jelöljenek ki. Úgy vélik, hogy annak biztosítása érdekében, hogy ez az irányelv valamennyi területre megfelelően kiterjedjen, a tagállamok számára elegendő rugalmasságot kellene biztosítani ahhoz, hogy figyelembe vegyék az Unió legkülső régióinak sajátos helyzetét.
És hogy mi a jövő?
Az irányelvnek a legfontosabb célkitűzése, hogy szilárd és koherens talajmegfigyelési és rezilienciaépítési keretet hozzon létre az összes talajra vonatkozóan minden tagállamban. Folyamatosan javítaná a talajegészséget is annak érdekében, hogy 2050-re az egész Unióban egészséges talaj álljon rendelkezésre, és hogy a talajok több ökoszisztéma-szolgáltatást tudjanak nyújtani a környezeti, társadalmi és gazdasági szükségletek kielégítéséhez szükséges mértékben. Az intézkedés fontos célja, hogy megelőzhessék és enyhíthessék az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése által kiváltott hatásokat és alkalmazkodhassanak azokhoz, fokozhassák a természeti katasztrófákkal szembeni rezilienciát és garantálják az élelmezésbiztonságot. A talajszennyezést illetően pedig olyan kockázatcsökkentő intézkedéseket, például helyreállítási intézkedéseket vezetnének be, amelyek biztosítják, hogy a talajszennyezés ne jelentsen veszélyt az emberi egészségre és a környezetre.
A Régiók Európai Bizottsága végül nyomatékosította, hogy a rugalmasság növelése, a szükségtelen bürokrácia elkerülése és a talajkörzeteknek a meglévő közigazgatási egységekkel és megbízatásokkal való jobb összehangolása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy adott esetben egy illetékes hatósághoz több talajkörzet is tartozhat. Ezért is fontos szerintük a határokon átnyúló együttműködés fontosságának hangsúlyozása, ahol ez helyénvaló. Ennek megfelelően minden egyes területre vonatkozóan kockázatértékelés készül az adott védelmi célkitűzésekkel összhangban, amelyek kapcsolódhatnak a földhasználathoz, a felszín alatti vizekhez, a felszíni vizekhez, a természethez vagy a mezőgazdasági hasznosításhoz.
