Egy átfogó vizsgálat szerint az európai erdőket érintő zavarások 46%-át a szélkárok, 24%-át pedig az erdőtüzek okozzák. Az ilyen zavaró hatások egyik oldalról nézve az erdei ökoszisztéma dinamikájának alapvető mozgatórugói, amik végeredményben pozitív hatással vannak a biológiai sokféleség növekedésére. Az elhalt fák ugyanis kulcsfontosságú szereplői a tápanyagkörforgásnak és a biogeokémiai ciklusoknak, odvaik és üregeik pedig számos rovar-, madár- és emlősfaj számára jelenthetnek élő- és búvóhelyet. Hazánkban például 6 400 bogárfaj ismert, melyek közül mintegy ezer kimondottan a holtfákhoz kötődik.
Az elmúlt évtizedekben viszont - részben a klímaváltozás és az invazív fajok terjedése miatt – olyan drasztikus mértékben megszaporodtak az európai erdőket érintő zavarások, ami komoly aggályokat vetett fel az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak folyamatos és fenntartható biztosítása kapcsán. A fapusztulások magas aránya ugyanis nagyban csökkenti az erdők széntárolási potenciálját és ezáltal az éghajlatváltozást mérséklő képességét is.
A tanulmány szerint az egyik legnagyobb gondot a terjedő betűzőszú okozza, amely a lucfenyő legsúlyosabb állati kártevőjének számít Európában és a tengerentúlon. A tapasztaltok szerint akár a teljesen egészséges fákkal is képes végezni, és minden szútámadás néhány hónapon belül a fák pusztulásához vezet.
A gyors változások dinamikájának megértése és jövőbeli hatások előrejelzése viszont nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megfelelő kezelési stratégia szülessen az európai erdők védelmére. Mindez azért is kiemelten fontos, mert a faanyag és az erdei ökoszisztéma egyéb szolgáltatásainak fenntartható felhasználására épülő innovációk jelentős szerepet kapnának az Európai Unió ipari bázisának megerősítésében.