Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) becslései szerint 2022-ben az Európai Unióban mintegy 800 megatonnányi szén-dioxidot pöfögtek ki a járművek, ebből a személyautók nagyjából 480 megatonnával részesedtek. Különösen ennek az adatnak a fényében érdekes az a publikáció, amelynek megállapítása szerint a kutatók eddig alábecsülték az európai őserdők, öreg erdők szénmegkötési képességét - olvasható a HUN-REN oldalán.
Horváth Ferenc, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Erdőökológiai Kutatócsoportjának munkatársa szerint sajnos a földhasználat Európában és globálisan is hosszú évszázadokon át erdőírtó jellegű volt, elég csak a középkori hajók építéséhez kivágott hatalmas mennyiségű fára gondolni, vagy az ipari forradalom nyersanyagigényére. Az 1800-as években egyre többen kezdtek rádöbbenni az igazi őserdők gyors eltűnésének problémájára, ám védelmük csak akkor vált igazán fontossá, amikor már alig maradt belőlük.
Az őserdők különleges és ritka élővilágának és önszabályozó rendszerének, dinamikájának megismerése a kutatók számára ma már különösen fontos. Ezen belül is kiemelt kérdés, hogy mennyi szenet köt meg tartósan egy természetes erdőállomány
- mondta el Horváth Ferenc.
A szóban forgó cikk előzménye egy 2018-as tanulmány (Sabatini és munkatársai) volt, ami először szedte lajstromba, hogy Európában mennyi maradt még az őserdőkből. E fogalom alatt azokat a nagy kiterjedésű erdőket kell érteni, amelyeket egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben módosított az emberi tevékenység. Jó példája ennek a lengyelországi Białowieża-i őserdő, amely az európai bölény otthona.
Ilyen erdő nagyon-nagyon kevés maradt a kontinensen, ám olyan „öreg erdőkből” akad még néhány, amelyekben kismértékű emberi tevékenység zajlott mondjuk 50-60 évvel ezelőtt, de azóta hagyták őket visszavadulni.
Amint Horváth Ferenc kiemelte, Magyarországon csak ilyen öreg erdők vannak, nagy kiterjedésű őserdő nincs. A legöregebb, legtermészetesebb állomány a Kékes északi letörésén húzódó, legalább 3 ezer éve háborítatlan ősbükkös, a Kékes Erdőrezervátum őserdőmaradványa. A trianoni döntést követően megmaradt Magyarország alig 12%-a volt erdővel borított, ez ma már 21% körül van a telepítéseknek köszönhetően.
A Nature-höz tartozó, rangos Communications Earth & Environment folyóiratban publikált tanulmány szerzői 27 ország közel 8 ezer területén több mint 288 ezer fát vizsgáltak meg, s a kapott adatokból kiszámították a föld feletti, a föld alatti és a holt biomasszában tárolt szénmennyiségeket. Így erdőtípusoként és ökológiai zónánként is külön referenciaértékekhez jutottak, amelyek alapján látható például, hogy az északi területek havasi nyíresei kötik meg a legkevesebb, a balkáni jegenyefenyves-lucos bükkösök pedig a legtöbb széndioxidot.
Ezen adatok segítségével sikerült azt is kiszámolni, hogy a kontinens erdői akár évi 309 megatonna szén-dioxid megkötésére is képesek lehetnének 150 éven keresztül, ha az emberiség ezeket az erdőket nem használná tovább, hanem hagyná azokat növekedni és visszavadulni. A magyar kutatók Horváth Ferenc vezetésével a kontinentális zónára vonatkozó adatok összegyűjtésében végeztek nagyon fontos munkát: az alföldi területek 130-170 éves állományaitól kezdve a már említett Kékes 160-200 éves fáin át egészen a kárpátaljai hatalmas kocsányos tölgyesekig közel 600 mintavételi területet mértek fel. A cikk fontos megállapítása, hogy a 60 centiméternél vastagabb törzsű fák hatványozottan több szenet tárolnak, mint kisebb társaik, miközben az erdőgazdálkodók gyakorlata az, hogy már az ennél vékonyabb állományokat rendszerint kivágják.
A tanulmány nem titkolt célja, hogy ráirányítsa az európai döntéshozók figyelmét: ha az ember nem vágja ki a fákat életidejük felénél, hanem hagyja őket terebélyesedni, akkor eddig nem gondolt mennyiségű szén megkötésével segíthetik a Földet a klímaváltozás elleni küzdelemben.