A hazai erdők életében az egyik legizgalmasabb periódus az őszire forduló lehűlés időszaka, amikor a kifejlett, párzásra kész gímszarvas bikák – főként alkonyat után és a hajnali szürkület idején – jellegzetes bőgésükkel jelzik, hogy itt a nász ideje. A karakteres hangok kiadása a hímek közti küzdő magatartás első szintjét jelentik és sokrétű információkat szolgáltatnak a példányok fizikai állapotáról, vérmérsékletéről és elszántságáról.
Ebben az időszakban a gímbikák háremük közvetlen közelében mozognak és éberen figyelik, hogy a lehetséges konkurencia ne juthasson a közelükbe. Ha a terület urának határozott bőgése ellenére mégis a hárem közelébe férkőzne egy potenciális trónbitorló, akkor következhetnek a küzdelem következő szintjei. A gímbikák ilyenkor messzebbről, majd közelebbről is megszemlélik a másik testi adottságait, majd kerülgetik egymást és adott esetben összefonódott agancsokkal meg is vívhatnak, a hárem pedig a győztesé lesz.
Rengeteg van már ebből az állatból itthon, mégsem ritkítják őket
Minden korábbinál több gímszarvas került terítékre
A szarvasbőgéssel egybeesik a golyóérett gímbikák vadászati idénye is. Ezzel kapcsolatban elmondható, hogy hazánkban az elmúlt vadászati évben minden korábbit meghaladó, 88 501 gímszarvas került terítékre, amely 9%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Ehhez képest a gímszarvas jelentett állománya 2023. tavaszán 128 151 példány volt, ami 4,7%-kal magasabb, mint az egy évvel korábbi. A szakértők azonban úgy becsülik, hogy a tényleges hazai állomány ennek akár duplája is lehet.
A kilövések elmúlt évekbeni megemelése nem okozta az állomány érdemi vagy látható csökkenését, a magas hasznosítási arány pedig azt jelzi, hogy az állomány tényleges létszáma is sokkal nagyobb, akár 250–300 ezer lehet
– olvasható az Országos Vadgazdálkodási Adattár 2023/2024. vadászati évre vonatkozó kiadványában.
Ez durva: ki nem találnád, mennyit lőttek ki ebből az állatból a vadászok itthon
Évi 200 millió elütött vad
Az őszi hónapokban megnő a vadgázolások kockázata is, mivel az állatok ilyenkor jóval aktívabbak és figyelmetlenebbek. A helyzet mára igen aggasztó méreteket öltött, egy átfogó vizsgálat szerint ugyanis évente 194 millió madár és 29 millió emlős pusztul el Európában az óvatlan sofőrök miatt. A madarakra vonatkozó európai adatok között egészen sokkoló számok is vannak, így például egy kilométerre vetítve évente átlagosan tizenkét fekete rigót ütnek el a sofőrök. Egy korábbi elemzésben ráadásul az is kiderült, hogy éjszakánként háromszor annyi vadat gázolnak el a sofőrök, mint nappal és szürkületkor együttvéve.
Ami a hazai utakat illeti, az Országos Vadgazdálkodási Adattár alapján a 2023/2024. vadászati évben 8 111 mezei nyúl, 5 625 őz, 5 364 fácán, 840 gímszarvas, 286 vaddisznó, 258 dámszarvas, 54 szürke fogoly és 13 muflon pusztult el a jelentett gázolások miatt. A legtöbb gímszarvast Vas és Veszprém vármegyében, a legtöbb őzet pedig Bács-Kiskun és Vas vármegyében ütötték el.
Durván veszélyesek ezek az utak itthon: térképen mutatjuk, hol kell vigyázni
Minden sofőrnek érdemes észben tartani, hogy a legkritikusabb időszak hazánkban április-május és szeptember-október környékére esik, ami elsősorban az érintett fajok életciklusával magyarázható. A tavaszi csúcs az őzek territóriumfoglalásával és a mezei nyúl bagzásával, az őszi csúcs pedig a fiatal rókák helykeresésével és a szarvasbőgés időszakával esik egybe. Érdemes azt is tudni, hogy az őzek párzási időszakukban, azaz július második felétől augusztus közepéig aktívabbak, így ezekben a hónapokban nagyobb valószínűséggel ugorhatnak ki az autósok elé.
Vadsípok és vadriasztók – megoldás vagy mítosz?
Nem meglepő, hogy a féktávon belül kiugró vad az autósok egyik legnagyobb félelme. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy még egy kisebb rókával való ütközés is jelentős, akár 2,5 millió forintos anyagi kárt okozhat, ezért sokan keresnek olyan vadriasztó eszközöket, amivel csökkenteni lehet az ütközés esélyét.
Ezek némelyike viszont egyáltalán nem hatékony, így használatuk olykor csak egy hamis biztoságérzetet jelent a tulajdonosnak. A kutya legfőképp ott van elásva, hogy az adott vadriasztó eszköz ténylegesen azon a frekvencián bocsát-e ki hangot, mint amit a gyártó ígér és ezt a kibocsátott hangot hallja-e egyáltalán az állat, amit nem szeretnénk elgázolni.
Egy amerikai kutatásban például azt állapították meg, hogy az ottani piacon kapható hat különböző vadriasztó 50-70 km/óra sebességgel haladó autó esetén 3,3 kHz és 12 kHz körüli frekvenciát bocsát ki, miközben az ottani utakra tévedő fehérfarkú szarvas hallása 2-6 kHz közötti frekvenciatartománynál a legérzékenyebb. A 12 kHz körüli domináns frekvencia tehát egyértelműen kívül esik az állatok hallástartományán, ugyanakkor a vizsgálatok során nem volt kellően hallható a 3,3 kHz-es hang sem, abba ugyanis bezavart a jármű okozta hangos zaj is. Egy másik kutatás szerint a figyelmeztető hangokra nem változott meg az öszvérszarvas viselkedése sem, amelyből egyébként Kaliforniában évente 20 000 példányt gázolnak el az utakon.
Pozitív terepi tesztek igazolták viszont egy magyar fejlesztésű vadriasztó hatékonyságát, amely 60 km/h sebesség felett a menetszelet használva bocsát ki egy akár 300 méteres hatótávú, 100-115 decibel erősségű hangot. Ennek gyártója ugyanakkor szintén rámutat, hogy
nem létezik olyan termék, amellyel teljes mértékben kizárható a vadgázolás veszélye, egy baleset elkerülése ugyanis 90%-ban az emberi tényezőktől függ.
Farkas János, az ELTE TTK Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék kutatója szerint igazán hatékonyan azok az eszközök segítik az autósokat, amelyeket az elmúlt években többek között az M1, M3, M7 és M86 autópályák különböző csomópontjai mellé telepítettek. Azért éppen oda, mert az utak mentén a legtöbb helyen kerítés akadályozza a vadak kiugrását, a kerítéseket követve viszont könnyen eljuthatnak a csomópontokhoz, ahol szabaddá válik előttük az út.
A telepített eszközök lényege az, hogy nem állandóan működnek, az ismétlődő hanghatásokhoz ugyanis a vadak gyorsan hozzászoknak, ugyanúgy, ahogy az autókhoz is. Ha viszont alkonyat után a bennük lévő mozgásérzékelő jelzi a vad megjelenését, az eszköz kiad egy emberi fül számára is jól hallható, erős hangot, ami arra elegendő, hogy az állat néhány másodpercre ledermedjen, megforduljon és eltávolodjon a helyszínről. Ezek továbbfejlesztett változatait ráadásul úgy is lehet működtetni, hogy egy hatalmas fényvillanással vagy farkasvizeletből izolált, kellemetlen szagú folyadék spriccelésével állítsák meg az állatot. Ha ezek az eszközök egy emberéletet megmentenek, már megérte.
