Amerikában már évtizedekkel ezelőtt létezett az a hatékonyságot kifejező naturális mutató - nemcsak hizlaló, hanem háromfázisú, azaz kocatartással, malacneveléssel és hizlalással foglalkozó sertéstelepeken is -, ami kimutatta, hogy egy négyzetméter alapterületről hány hízó értékesíthető évente. Európában ez kevésbé terjedt el, inkább az egy koca után realizálható éves hízókibocsátást használjuk. Ez a sertéstartás koncentrálódását hozta magával, nemcsak abban az értelemben, hogy egyre nagyobb létszámú telepeken nevelünk sertést, de mindezt egyre kisebb alapterületen - írja a Magyar Állattenyésztők Szövetsége (MÁSZ).
Az állattenyésztés a mesterséges környezet kialakításával és folyamatos fejlesztésével olyan körülményeket igyekszik teremteni, ahol az állatot nem teszik ki a változó, sokszor szélsőséges környezeti hatásoknak, amik veszélyeztetik termelését, egészségét, létét. Zárt térben helyezik el őket, hogy megvédjék a ragadozóktól, a túl hidegtől vagy éppen a túl melegtől, nem beszélve a kórokozókról.
Teljes szabadság
A kültéri fiaztatás (OS, outdoor systems) során a kocák kültéri fiaztatókarámon belül, minden kocára jutó egy-egy fiaztatókunyhóban fialnak, ahol fészket építhetnek, alomanyag biztosított számukra. A kocák teljesen szabadon mozoghatnak a karámon belül, fialáskor elvonulhatnak, de párnaposan malacaikat összevezetik. Az almok keveredhetnek már választás előtt, gyakori az átszopás, öndajkásítás. Ez egy minimális gondozói felügyelettel működő rendszer. Ökológiai gazdaságokban bír elsősorban létjogosultsággal a járványvédelmi előírások szigorú betartása mellett (szabályos duplakerítés megléte, lehetőleg villanypásztor-védelemmel is ellátva).
Költséghatékony csoportos fiaztatás
A kültéri tartáshoz hasonlóak, de zárt épületben alkalmazhatók a csoportos fiaztatási rendszerek (GS, group systems), melyek közös jellemzője, hogy egyszerűbb technológiai felszereltségük miatt költséghatékonyabbak a konvencionális fiaztatóknál, valamint az almok választás előtt keveredhetnek egymással. Több változatuk létezik, úgy, mint a mélyalmos csoportos (deep litter group system), a csoportos szoptatási (group lactation system) és a kétlépcsős csoportos (two stage group system) rendszerek. A mélyalmos csoportos rendszereket Svédországban fejlesztették ki, két típusuk ismert, az egyikben a kocák a fialás alatt és a szoptatás első 10 napjában fiaztató kutricákban tartózkodnak, majd választásig nagyobb csoportos szoptatófakkokba kerülnek. A másik változatban a kocákat már fialás előtt a csoportos fiaztatófakkokba helyezik, melyekben a létszámnak megfelelő fészkelőboxok találhatók, ezeket a fialás alatt és a fialást követő 7-10 napban használják a kocák.
Forrás: Magyar Állattenyésztők Szövetsége