A klímaváltozás, a turizmus és a globális kereskedelem fokozódásával egyre több idegenhonos faj jelenik meg hazánkban és más országokban is. Csak az elmúlt 15-20 évben például több tucat új károsító jelent meg Magyarországon, sőt olyanok is akadnak, amelyek már a spájzban vannak, vagy legalábbis a csoportos telelés közeledtével épp most készülnek oda bemászni.
Ilyen például a mostanság tömegesen látható zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska is, amelyek 2000-es és 2013-as megjelenésük óta az egész országot elborították és továbbra is akadálytalanul terjednek. Sikerük receptjéhez hozzátartozik a természetes ellenségek hiánya, a kedvező magyarországi klíma is és a sokoldalú ízlés is, a kutatók ugyanis mindkét faj esetében több mint 300 féle tápnövényt írtak le.
A kiskertekben a legsúlyosabb a helyzet
Az inváziós poloskák tömegei miatt persze nemcsak a bogárfóbiásokat veri ki a víz, hanem a gyümölcs- és zöldségtermesztőket is.
Egy lakossági adatgyűjtésen alapuló felmérés előzetes eredményei alapján jól látjuk, hogy Magyarországon jelenleg mindkét faj elsősorban a kiskertekben okoz problémát, ahol főleg a paradicsomot, paprikát, őszibarackot, körtét és almát teszi tönkre a táplálkozásával. Az ázsiai márványospoloska almaültetvényekben való megjelenése azért is különösen problémás, mert ez a faj egy 2018-as adat szerint már több tízmillió dolláros kárt okozott az Egyesült Államok almatermesztésében
– hangsúlyozza Kóbor Péter, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa. Hozzátette: az is vitathatatlan, hogy mind az ázsiai jövevény, mind az afrikai eredetű zöld vándorpoloska komoly kompetíciós nyomást gyakorol bizonyos őshonos poloskafajokra, sokszor ugyanis ugyanazokat a táplálékforrásokat és ökológiai fülkéket keresik, mint magyar rokonaik.
Itt van Magyarország poloskatérképe: mutatjuk, hol a legrosszabb a helyzet
Egy év alatt meghódította hazánkat a kétfoltos címerespoloska
Miközben egyelőre ezzel a két poloskával sem lehet megbirkózni, pillanatok alatt meghódította az országot egy új jövevény, a kétfoltos címerespoloska is. Ezt a fajt növényvédelmi céllal 1930-1980 között többször is próbálták betelepíteni Európa több országába, mivel hosszú ideig kizárólag a burgonyabogár különféle fejlődési alakjaival táplálkozott. Ezek a betelepítési kísérletek azonban nagyrészt sikertelenül zárultak, a poloska ugyanis korábban ébredt tavasszal, mint a burgonyabogár, a két faj tehát tulajdonképpen elkerülte egymást.
Az újabb adatok azonban arra utalnak, hogy néhány kis önfenntartó szórványpopuláció mégiscsak fennmaradt a Balkán-félszigeten, Törökországban, Oroszország és Ukrajna déli részén, ahonnan az elmúlt években elkezdett intenzíven északnyugat felé terjedni. További gond, hogy közben táplálékforrást is váltott, így a burgonyabogár mellett ma már előszeretettel fogyaszt más levélbogarakat – pl. a parlagfű-olajosbogarat – és bagolylepke-fajok hernyóit is.
Hazánkban 2023. októberében jelentették a kétfoltos címerespoloska első előfordulásait, a megfigyelésére indított közösségi adatgyűjtés azonban azt mutatja, hogy 2024. júniusára az ország egész területét meghódította. Bár a burgonyabogár fogyasztása miatt örülhetünk a jelenlétének, az egyelőre kérdéses, hogy miként fog beilleszkedni az őshonos rovarközösségekbe, tekintve, hogy mind a levélbogarak, mind a bagolylepkék között vannak fontos és értékes fajok
– veti fel Kóbor Péter, akinek a faj európai terjedéséről a közelmúltban egy rangos publikációja is megjelent a Scientific Reports hasábjain.
Új poloskafaj jelent meg Magyarországon: jön az újabb invázió?
Az új elemzések arra is utalnak, hogy a kétfoltos címerespoloska hamarosan Észak-Olaszországot, Franciaország déli és középső részét, valamint az Ibériai-félsziget északkeleti részét is meghódíthatja, amihez hozzájárulnak a kedvező klimatikus feltételek is. Ám amint arra a kutató rámutat, a klímaváltozás és a globális áruforgalom nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy évről évre új inváziós fajok tűnnek fel. Érdemes azonban azt is megjegyezni, hogy attól, hogy egy faj elhagyja őshazáját és számára idegen környezetben telepszik meg, még nem biztos, hogy inváziós fajjá fog válni.
Vannak ígéretes csapdakísérletek
A fentiek fényében nem véletlen, hogy a szakértők laborkísérletekben és terepi teszteken is próbálnak fogást találni a kártevő poloskákon. Ezeknek az intenzív vizsgálatoknak köszönhetően derült ki az is, hogy az ázsiai márványospoloskák annál inkább vonzódnak a fényhez, minél kisebb annak hullámhossza, amit a későbbiekben akár a poloskák látásán alapuló csapdák kifejlesztéséhez is fel lehetne használni.
Nyakunkon a poloskainvázió: méreg helyett így védekezhetsz ellenük
Amint azt Kóbor Péter kiemelte, nekik is vannak már ígéretes eredményeik egy csapdaként használható fűtött fekete dobozról, ami a jelek szerint a telelésre vonulás időszakában egészen jól működik. Ám ahhoz, hogy ez a termék a lakosság és a gazdálkodók számára széles körben elérhető legyen, még további kísérletek szükségesek.
Otthonunkban és a kiskertekben addig is a következő praktikákat vethetjük be ellenük:
- Távolítsuk el a levelek fonákján talált apró tojásokat, ezzel ugyanis megakadályozhatjuk a következő nemzedék kikelését.
- A kifejlett példányok esetében kerüljük a rovarölő szerek használatát, hiszen a permetezés miatt a termés és más hasznos ízeltlábúak is veszélybe kerülnek.
- Használjunk jól záródó, erős, hézagmentesen felhelyezett szúnyoghálót.
- Jól rázzuk ki a kertben teregetett ruhákat.
- Kerüljük az esti órákban az égő villany melletti szellőztetést.
- Gyűjtsük össze a lakásba bejutott példányokat, akár egy harisnyával kibélelt porszívócsővel, majd dobjuk őket egy ecetes vizes üvegbe, hogy biztosan elpusztuljanak.
