A megváltozott klíma miatti forróság az utóbbi években durván lecsapott a koshihikari rizst termesztő gazdák földjeire. Ezért Niigata tartomány kutatói most a rizsfajták DNS-ét kutatják, hogy ki tudjanak nemesíteni egy új, a forróságot is elviselő koshihikari hibridet - számolt be nemrég a New York Times.
Rengeteg gazda megélhetését fenyegeti a felmelegedés
Mi az a koshihikari rizs? Ez a rizsfajta itthon kevéssé ismert, ám Japánban közkedvelt, és ezen kívül Ausztráliában és az Egyesült Államokban is termesztik. A koshihikari egy japonica rizsfajta hibrid, a nevét Koshi tartományról kapta, szó szerint azt jelenti, „Koshi fénye”. A közönséges japán rizs, vagy uruchimai kategóriába tartozik, és egy prémium minőségű rizsnek tartják, rövid és kerekszemű fajta. Kicsi szemei édeskések, enyhén diós tónusú az ízük. A szusi séfek nagy kedvence ez a rizsfajta, és a japán lakosság az izéért szereti.
Ez a fajta az elmúlt negyven évben folyamatosan a legtöbbet eladott rizs volt a japán élelmiszerboltokban, ám az utóbbi évek forrósága miatt a rizsszemek gyakran megváltozott színűvé és törékennyé válnak, ugyanis ez a rizs különösen nem szereti a nagy meleget. Ez pedig nagy érvágás a gazdáknak, ugyanis a terméskiesésen kívül a megmaradt, roszabb minőségű rizs kevesebb hasznot is hoz. A legtöbb évben a Niigata tartományban termett rizs körülbelül 80 százaléka megkapja a legmagasabb minőségi besorolást. Ezen a minőségi besoroláson a gazdák többért tudják eladni, általában véve minden hatvan kilós kiszerelésű zsák körülbelül 2500 forintnak megfelelő összeggel magasabb áron megy. Azonban tavaly a tartomány gazdái komoly károkat szenvedtek, a niigatai földekről a rizsnek csak mintegy 5 százaléka kapta meg a legmagasabb minőségi besorolást.
Egyébként az, hogy a rizs szenved a megváltozott klímától, az az ország rizsellátását is komolyan érintette már tavaly. Japán ugyanis rizstermelésben nagyrészt önellátásra rendezkedett be, a külföldi árut védővámokkal igyekszik korlátozni a piacon, és a koshihikari terméskiesése miatt tavaly sokszor voltak üresek a polcok az élelmiszerboltokban, ami miatt kisebb pánik is többször tört ki, a kormányzatra pedig sokan gyakoroltak nyomást, hogy nyissa meg az ország stratégiai tartalékát a rizsellátás biztosítása végett.
Persze nem a koshihikari az egyetlen fajta, amit Japánban termelni lehet, és a gazdák például egy másik fajtát, a shinnosuke rizst kezdték, egyelőre kis mennyiségben, bevezetni, a népszerűbb koshihikari kiesését pótlandó. Ezt a fajtát a Niigata-i Mezőgazdasági Kutatóintézet nemesítette ki és az extrém hőséget is kiválóan bírja.
Azonban ez sem tökéletes megoldás. Először is, a shinnosuke sokkal könnyebben kap el gombás fertőzéseket, ráadásul a fogyasztók is kevésbé preferálják. A japánok a koshihikari finom, édeskés ízét kedvelik a legjobban, és így az sokkal jövedelmezőbb is. Ami viszont inkább társadalmi szinten jelent vele problémát, az az, hogy a japán gazdatársadalom is pont úgy öregszik, mint a magyar. A legtöbb idős gazda már kifele tekinget, nincs a családban olyan, aki átvegye a gazdaságot, ezért kisebb a motiváció az innovációra, és és ők pedig már nem akarnak a jól bevált koshihikariról átváltani egy új fajtára.
Klímarezisztens fajtanemesítéssel kell megmenteni a koshihikarit
A Niigatai Mezőgazdasági Kutatóintézet tudósai pontosan tudják, hogy versenyt futnak az idővel, ugyanis egy új fajta nemesítése tíz-tizenöt évet is igénybe vehet. A következő generációs koshihikari rizset pedig most tíz év alatt próbálják kinemesíteni, méghozzá úgy, hogy a többi fajta hőséggel szembeni ellenállását és a finom ízt is örökölje a koshihikari új hibrid változata. Ehhez a shinnosuke és még más fajták DNS-szekvenálásán keresztül már azonosították a megfelelő géneket. A kutatóintézet most ezeket keresztezi a koshihikarival, hogy egy tökéletesített hibridet kapjanak. Csak idén több tízezer hibrid rizs variáns DNS-ét tesztelték a kutatók, amikben mind a kívánt magas tűrőképesség génjeit keresik, és ha ez megvan, a variáns mehet is kiültetésre a tesztparcellákra. Miközben pedig a kutatóintézet tesztparcelláin nevelik az újabb hibrid változat-jelölteket, egy csapat a labor ötven rizsfőzőjét használva teszteli az ízeket. Azonban ami szintén elengedhetetlen a tudósok szemében, az a picike, fából készült, bőséges termés reményében felszentelt, tradicionális szentély, amit a kutatócsapat egyik tagja a DNS-azonosító gépük tetejére rakott. Shiraya Takeshi vezető kutató szerint ugyanis a sikerük kulcsa 99 százalékban kemény munka és egy százalékban pedig az istenektől függ.
Több száz millió ember élelmiszerellátásának kulcsa
Tavaly a Financial Times számolt be róla, hogy a 2023-as ázsiai áremelkedést követően az indiai kormányzat elkezdte korlátozni a rizs exportját, hogy a hazai árakat lent tartsa. A dél-ázsiai ország a világ risztermesztésének 40 százalékát adja. Idén az International Food Policy Research Institute publikált egy áttekintést a rizs nemzetközi piacának helyzetéről az indiai exportkorlátozást követően. A tavaly őszi exportkorlátozó intézkedések azonnal megzavarták a rizs nemzetközi piaci helyzetét, és a referencia árnak számító thaiföldi fehér rizs ára több, mint 20 százalékkal emelkedett, ami idén nyáron is kitartott.
Azonban a rizstermesztést Európában és Amerikában is utolérte a klímaváltozás tavaly. A World Economic Forum beszámolója szerint az EU rizstermesztésének felét adó Olaszország rizstermelése 2023-ban tovább zsugorodott a kitartó aszály miatt. Az Egyesült Államokban már 2022-ben elkezdett csökkenni a rizstermelés, miután az aszály miatt felére esett a rizs termőterülete Kaliforniában. A nyugati parti állam ezért 703 millió dolláros gazdasági kárt szenvedett és több, mint ötezer munkahely szűnt meg.
A magyarok által fogyasztott rizs legnagyobb része Olaszországból érkezik egyébként, ez az importnak mintegy egyharmadát adja ki. A hazai termelés a fogasztás 10-15 százalékát tudja fedezni, és bár sok helyen jó körülmények lennének itthon a rizs termesztésére, a termőterület folyamatosan csökkent az utóbbi években. A KSH adatai szerint, 2019-ben még 2,648 hektáron termesztettek rizst, az össztermés 11 ezer tonna volt, 2023-ra azonban 2,325 hektárra csökkent a termőterület, és 8,327 tonna volt a termés.
