Az előszót Dr. Vona Viktória, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésének vezetője írta.
Az óvári precíziós gazdálkodási szakmérnök képzés évfolyamait vizsgálva is kirajzolódik az agrárdigitalizáció fejlődésének íve. Az elmúlt évtizedek alatt a mezőgazdasági technológia és a digitalizáció jelentős fejlődésen ment keresztül, melyben a különböző generációk szakértelme és tapasztalata is megmutatkozik. Két kedves óvári szakmérnökünk gondolatai tükrözik ezt a párhuzamot: bár más léptékben és eltérő kihívások között dolgoznak, a fejlődés iránti elkötelezettségük, és az, hogy mernek az általánostól eltérően gondolkodni, közös. Mára a digitális fejlesztés többé nemcsak nagyobb és költségesebb erőgépek beszerzését jelenti, hanem – ahogy egy korábban végzett szakmérnökünk, Kecskeméti Sándor, a Valkon Kft. ügyvezetője fogalmazta meg – a precíziós gazdálkodás svédasztaláról olyan megoldások kiválasztását, amelyek hozzájárulnak a gazdasági fenntarthatósághoz, a jövedelmezőség növeléséhez és a kockázatok minimalizálásához.
A precíziós gazdálkodás egyik legfontosabb eleme, hogy a meglévő technológiát jobban, átgondoltabban és pontosabban alkalmazzuk, ezzel optimalizálva a termelési folyamatokat. A két szakember szavai és tapasztalatai inspirációt nyújtanak mindazok számára, akik a mezőgazdaság jövőjét formálják. Jó olvasást kívánunk!
Saját RTK bázisállomással gazdálkodnak Somogyváron
Saját RTK bázisállomással, forgatás nélkül, a precíziós mezőgazdasági technológia elemeit használva gazdálkodik Somogy vármegyében Gyenis Roland és családja. A többek között Moson-magyaróváron, a precíziós mezőgazdasági szakmérnök szakon, a 7-es csoporttal végzett szakember Somogyváron és környékén, közel 800 hektáron foglalkozik szántóföldi növénytermesztéssel. Egyedi megoldásokkal javította a termelési gyakorlatot, a digitális átállást támogató pályázattal pedig valóban a digitalizációs szintlépést támogatták az üzemben. Ezekről is beszélgettünk a fiatal szakemberrel.
Hogyan sikerült megvalósítani a „Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása” című pályázatot Somogyváron?
Vettünk egy ultrahangos keretszintezéssel működő Amazone permetezőgépet, ami fúvókánként szakaszol, egy Väderstad Tempo vetőgépet, ami a vetőmag mellett makro- és mikroelemek kijuttatására is alkalmas, ezzel differenciálni tudunk mindent, ami óriási előrelépés, mert a régebbi alkalmatlan volt ezekre. Egy Garford Robocrop sorközművelő kultivátorral is bővültünk, amely 8–13 kocsira szerelhető át, szakaszol, folyékony műtrágya-kijuttatásra, valamint sor- és sávpermetezésre is képes. Kiszolgáló traktornak beszereztünk egy John Deere 6155 M erőgépet, ezzel mozgatjuk a munkagépeket.
Amivel a legjobban fejlődtünk és a gépek mellett a legnagyobb értelme volt, az a traktorok felokosítása. A pályázati kiírásban szerepelt, hogy a már meglévő, 10 évnél nem idősebb járművekre lehet venni antennát, monitort és egyéb digitalizációs eszközöket, amit mi meg is tettünk. Ez adta a legnagyobb lökést a gazdaságunk előrelépéséhez.
A John Deere traktorokra beállított gazdaságunk meglévő gépparkját így egységesen fel lehetett fejleszteni. Ez azért is volt fontos, mert a korábbi, John Deere StarFire 3000-es antennák szoftver- és háttértámogatása megszűnt, nem jön már rá frissítés, a piaca sem olyan, mint rég, valamint a pontosságát is korlátozó tényezők befolyásolják. Mi 6000-es antennákat vettünk, amihez egy saját AgOpenGPS-Centipede közösségi RTK rendszer kapcsolódik, így ér körbe a történet.
Mit változtatott a működéseteken a gépek és a rendszerek alkalmazása?
Növekedett a gépek kihasználtsága. Sokszor a gazdaságban párhuzamosan fut 3-4 munkafolyamat, például ősszel a műtrágyázás, a permetezés, a vetés és az aratás is. Amikor csak két monitor és 2 isobusos gép van, megakad a digitális élet, ha viszont fel vagyunk vértezve a technikával minden gépre, a terminálokkal és az antennákkal az adatokat, a táblahatárokat, a nyomvonalakat felhőalapon szinkronizálva mindenhol ugyanaz a folyamat lefolytatható. Beállítható a dokumentáció, mindegyikről visszajönnek az adatok, egységes ökoszisztémát tudtunk felépíteni a gazdaságon belül. Megszűnt a pakolgatás, minden egyszerre és folyamatosan működik.
A műtrágyaszórásnál a differenciált kijuttatás nem feltétlenül eredményez kevesebb inputanyag-felhasználást, viszont mindenképp hatékonyabb és okszerűbb lesz, ami azt jelenti, hogy oda kerül, és olyan mennyiségben, ahol és amennyiben arra valóban szüksége van a talajnak vagy a növényeknek.
Az elmúlt 2 évben láttuk, hogy miután elkészítjük a kijuttatási térképeket, aztán a traktorból visszajön az adat, hogy az meg is valósult, majd a terméseredményt igazoljuk a hozamtérképekkel, hogy a módszernek valóban van értelme. Ezt a gazdasági számításaink is igazolták.
Milyen megtérülést hoztak a fejlesztések?
Minden gép esetében más a megtérülés. A sorközművelőnél például pontosan ki lehet számolni, mennyi vegyszert nem használtunk fel, annak pedig van egy költsége. A vetőgépnél a differenciálás a műtrágyaszóráshoz hasonlóan nem inputanyag-csökkenést eredményez, hanem megfelelő elosztást, a mag és az anyag oda kerül, ahova kell. A terméseredményt visszaszámolva következtethetünk a hatásra. Ez nagyjából 20 százalékot befolyásol, a többi azért a környezeten, egyéb technológiai elemeken és az időjáráson is múlik.
Ha valaki csak azért venne új vetőgépet, hogy differenciáljon, nem biztos, hogy megtérül neki. Ám ha sikerül méretben, vagy területteljesítményben előre lépnie, ahogy például nekünk azzal, hogy a 4,5 méteres szemenkénti vetőgépről átálltunk a Tempo 6 méteres munkaszélességére, akkor van számolható, forintosítható, érezhető növekedés és van megtérülés.
A megváltozott klímakörülmények miatt szűkülnek a feladat megfelelő minőségben való elvégzéséhez szükséges időablakok, ezért a nagyobb gép sokszor jobb, a permetezőgépnél a fúvókánkénti szakaszolás spórolást jelent, főleg a szabálytalan alakú, vagy sarkos, csücskös tábláknál. A vegyszerfelhasználás hely szerinti optimalizálásával sehol nem szórjuk le kétszer a területet, ezáltal csökken a növényi stressz, továbbá érvényesülnek a környezetvédelmi szempontok, ami adott esetben a támogatásban való megfelelést is biztosíthatja.
A talajművelésnél a digitális technológiának kevesebb a tere, ott a fő kérdés, hogy milyen vasat húzunk, vagy húzunk-e egyáltalán a földben. A vízmegtartás szempontjából a helyspecifikus, adatalapú gazdálkodás azért hasznos, mert ezeket a folyamatokat is képesek vagyunk dokumentálni, pontosan tudjuk helyhez, géphez és időhöz rögzíteni a műveletek adatait.
Az aktuális állapotokat ismerve látom, hogy milyen víztartalom volt akkor a talajban és eredményt is rendelek hozzá. Amikor aztán a következő év eljön, nem kell saccolgatni, hanem elő lehet szedni számítógépről, hogy például tavaly a 0–5 centiméteres rétegben 20-as víztérfogat-százalékkal végeztük a talajművelést ezen a táblán, ahol ilyen a talajtípus, brutális jó magágyat készítve, idén pedig 3 százaléknál még nem megyek ki a földre, megvárom a következő esőt, ha erre van lehetőség.
Továbbá, ha van a gazdaságban, vagy elérek meteorológiai állomást és adatokat, például a KITE PGR rendszerét, ahol van talajszonda és az méri a talaj víztartalmát, akkor már ezzel az infóval rendelkezve eldönthetem, mikor kezdjem el a talajt művelni, túlszárítom-e a beavatkozással, vagy még nagyon vizes, amivel káros tömörödést is okozhatok a földeken.
Szántjátok-e a talajaitokat?
Nagyjából 10 éve, hogy forgatás nélkül gazdálkodunk, de van ekénk, kettő is, amiket csak kritikus, kivételes esetben alkalmazunk. Ilyen volt az idei, brutális esős időszak, amikor a glifozátos gyomirtást nem tudtuk megoldani és a gyom annyira elszaporodott, hogy a parlagfűnél már a büntetési kategóriát is kockáztattuk. Mérlegelni és dönteni kellett. Sajnos a 40 centiméter magas, sűrű gaztengert a gruber már nem viszi le mákvetésre és a szárzúzóval sem jártunk sikerrel, így nem maradt más, hogy szomorúan ugyan, de 25 centiméter mélyen megszántottunk 8 hektárt.
Alapesetben csak grubert vagy kultivátort használunk, a káros tömörödés ellen pedig négyévente periodikus mélylazítást végzünk 30-35-40 centiméter mélyen. A talaj kímélése érdekében hevederes kombájnokat és traktorokat alkalmazunk.
Nagyon szeretjük a grubert, aminél kritikus, milyen henger van rajta, mert minden művelés után a visszazárás a kulcs a vízmegtartásról szóló években. Kiemelten fontos, hogy milyen felszínt hagy maga után az ember, a hengerprofilt az adott körülményeknek megfelelően kell megválasztani. A jövőre nézve sávművelésben gondolkodunk, ez lesz a következő pályázat egyik fő alkotóeleme.
Miket terveztek még fejleszteni?
A hozammérésben szeretnénk változtatni, mert most CLAAS, John Deere és New Holland kombájnunk is van, itt kellene harmóniát teremteni, ami szerviz, üzemeltetés és adatgazdálkodás oldalról is hasznos lesz. A sávművelés megvalósítása a dombságainkon sok helyen meglévő 12 százalék feletti lejtésű területek kezelése és a támogatásnak való megfelelés miatt könnyebbség lenne. A hátrány, hogy 50 centiméteres sortávon nem optimális, mert a műveletlen rész olyan keskeny lesz, hogy szinte értelmetlenné válik a technológia. Pedig a szóját és a repcét is így vetjük, sőt, előfordulhat, hogy a napraforgóban és a kukoricában is átállunk erre. Ahogy mi tudjuk, nincs termésdepresszív hatása annak, ha a 76 centiméter helyett szűkebbre szabjuk a sorokat. Az egyik szomszéd gazda jó példája is ezt erősíti.
A kombájnra sorfüggetlen adaptert kell venni, és már megy is a dolog. Előny még, hogy nem kell a vetőgépet 8-ról 12 sorra állítani, a sorközművelőt sem kell átszerelni és a traktorok 200-ról 225 centiméterre való átkerekezésére sincs szükség. Így hatékonyságot tudnánk növelni.
A hatékonysághoz tartozik és fontos kiemelni, hogy minden egyes perc, amit a gazdák az irodában olyan adminisztrációval töltenek, ami nem segíti az adott folyamatot, nem valami kulcsfontosságú tényezőt dokumentál, vagy nem egy mérlegbillentő szám megszületését segíti elő, az versenyképesség-romlást okoz, az összes EU-s és EU-n kívüli termelővel szemben is. Ez az egyik legnagyobb kihívás. Nagyon hiányzik az az idő a földekről és a termelésből, a kutatásból és a kísérletezésből, amikor fél napokat az irodában papírozunk, hogy megfeleljünk a hatósági elvárásoknak. Ilyenkor pedig odakint nem mindig optimálisan történnek a folyamatok, esetleg kisebb a kollégák odafigyelése és precizitása, és már ugrott is egy tonna repce és az a tonna nemcsak az én repcém, hanem az ország repcéje, abból vannak a fejlesztések és abból van az adó is. Ilyeneken múlik az egész gazdálkodás sikeressége, hogy tudom-e kontrollálni a folyamatokat vezetőként, hogy megfelelő minőségben, megfelelő idő- és energiaráfordítással valósuljon meg az adott feladat. Esténként nagyjából 45 percet töltök az elektronikus Gazdálkodási Napló adatfeltöltésével, pedig amúgy is rendszerezve gyűjtjük az adatokat a gépekkel. Szuper lenne összekötni az adatrendszereket, amire rálátna a hatóság. A traktoros felviszi az adatot arról, hogy mit csinál éppen akkor és aznap, az ellenőr pedig megnézhetné, amit csak szeretne. Nem kerülne senkinek extra idejébe. Sokszor beszélünk arról a gazdatársakkal, hogy ez a helyzet a digitalizáció korában jól megmutatja, hogy hol is tartunk valójában az adatkezelésben és az adatszinkronizálásban.
Honnan jött az ötlet, hogy saját RTK bázisállomást építsetek?
Az interneten találkoztunk az AgOpenGPS megoldással. A helyi srácokkal, a korombeli szomszéd gazdatársakkal beszélgettünk, majd felkerestünk egy ezzel foglalkozó online csoportot. Az ötletet Gunics Balázs hozta haza Franciaországból, ahol az egyik ottani egyetem csinált egy szerverhálózatot, amit a gazdáknak ingyenesen rendelkezésére bocsátott állami finanszírozással. Annyira megtetszett neki az ötlet, hogy elkezdte Magyarországon is kitaposni az utat, de nem volt megfelelő fogadóközeg, főleg úgy, hogy akkoriban ígéret volt arra, hogy a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) hálózatát a magyar gazdák megkapják használatra, ám ez sajnos nem valósult meg.
Az AgOpenGPS rendszer gyakorlati üzemelése magyarul
Balázs ezért saját bázisállomást hozott létre, ami szintén a francia caster hálózatot használja és elérhetővé tette a közösség számára.
Ezzel elkezdődött a bázisállomások kiépítése. Ezekről több videót is készített, bemutatva a folyamatot. Ezeket látva mi is összefogtunk a gazdatársakkal, hogy megcsináljuk a magunkét. Mindent egybevetve 350 euróba kerültek a neten rendelt alkatrészek.
Különleges helyzetben voltunk, mert a csoportunkból senkinek nem volt még tapasztalata arról, hogy a John Deere rendszeren működik-e a folyamat, viszont ez a márka jelentős szereplő a piacon. Bevállaltam a helyi úttörő szerepet, ehhez kellett az első mRTK aktiváció a StarFire 6000-es antennára. Gyárilag egy 2 antennás John Deere modemre lenne szükség a mobilhálózatra való csatlakozáshoz, amit nagyjából 1 millió forintért lehet megvenni. Az mRTK licensz, amit használunk, szoftveresen engedélyezi ennek a modemnek a dokkolását és a kommunikációt. Ennek az aktiválási díja 150 ezer forint volt 5 évre.
A továbblépéshez egy hasonló helyzetet már megoldó külföldi gazdatárs segített, aki elmondta, hogy amennyiben készítünk egy John Deere mRTK Castert, ami összeköti a bázisállomás és a mozgó eszközök antennáit és vevőit, nyert ügyünk van. Gunics Balázs megvásárolta a szükséges domaineket, a célnak megfelelően elnevezték a saját szervert és a rendszer összeállt, tökéletesen működik.
Ahogy a hevederes traktorra rátettem az aktivált antennát, csatlakoztam a saját RTK-bázisállomásra, élesben is láttam ezt. A rendszer sajátossága, hogy a JD linken vehető a mobilhálózatos RTK jel korrekciója, tehát nem kellett a 6000-es antenna mögé az 1 millió forintos modem megvásárlása, mert ha van JDLink távfelügyelet a gépeken, ami interneten kommunikál a felhővel, a rendszer feltölti a munkaadatokat és így tudok én is kiküldeni munkaadatot a monitorokra. Ezen kívül pedig képes RTK korrekciós jelet is fogadni, ezt használtuk ki, ez jelenti az óriási költségcsökkentést.
Az, aki ezt használni szeretné, vagy 1 millióért vesz egy modemet, vagy 650 ezer forintért szettben távfelügyeletet, amit az RTK-korrekció vételére és a távfelügyeleti funkciókra is használni tud. Sokkal jobban megéri, mint a hagyományos megoldás, mindenkinek ezt javaslom, aki John Deere rendszerrel akarja üzemeltetni, de emellett fontos kiemelni, hogy minden egyéb rendszerrel is kompatibilis, legyen az Trimble vagy FJD.
A tényleges spórolás nagyjából 120 ezer forint antennánként egy évre, ami egy nagyobb gazdaságban, ahol például 10 antenna van, már vastagon megéri.
Sertések, fejlesztések és összefüggések: gondolkodva gazdálkodnak Lajoskomáromban
Példás összefogással gazdálkodik Siófoktól mintegy 30 kilométerre, Fejér vármegyei központtal a Lajoskomáromi Agrár Cégcsoport. Ennek ügyvezetője Csepregi Attila, a mosonmagyaróvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzés legendássá vált hármas csoportjának egyik főszereplője. Vele beszélgettünk arról, hogy náluk hol van az agrárdigitalizáció helye a stratégiai döntések sorában, hogyan látja az elmúlt 5 év fejlődését és milyen beruházást vittek végbe a közelmúltban a precíziós állattenyésztésben.
Hogyan látod a cégcsoport fejlődési útját az elmúlt 5 év alatt?
Amikor közösen kezdtük Mosonmagyaróváron a szakmérnök képzést, még boldog békeidők voltak. A mezőgazdaság akkor is hullámzóan hozta a jövedelmet, voltak jobb és rosszabb évek, de a növénytermesztőknek összességében és hosszú távon jó üzlet volt, miközben az állattenyésztéssel sajnos szinte senki nem akart foglalkozni, folyamatos leépülést tapasztaltunk. Aztán 2020 tavaszán érkezett a koronavírus és az általa gerjesztett láncreakció, ami még hangsúlyosabbá tette a növénytermesztés jelentőségét, megbecsültségét és az élelmezést biztosító kiemelt stratégiai ágazat mivoltát az országban. Úgy érezhettük, hogy jó helyen vagyunk, bármilyen viszontagságot átvészelünk. 2021-ben csúcson volt az agrárcégek értéke, drágán lehetett venni és eladni is, nyitva volt a VP2-4.1.8-21 Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása pályázat, virágzott a gépkereskedelem és az agrárium bombaüzletnek tűnt. Aztán jött a feketeleves. A 2022-es év elején elkezdődött a háború a szomszédban, az aflatoxin szennyezéssel terhelt termények témája alakította a kereskedelmet és az árakat.
Sok termelőtársunkkal együtt rá kellett jönnünk, hogy a szakmánk válságálló ugyan, de nem a korábban megszokott formában. A folyamatokat átélve azt láttuk, hogy nagy vesztesei lehetnek és lesznek a hazai növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek is. Egyszerűen nem fenntartható a termelés. Erre az egyik megoldás, hogy koncentrálódni kell, ez a folyamat már zajlik is, nagy cégek alakulnak ki a világban, Európában és Magyarországon is.
Az a vízióm, hogy a jövőben lesz néhány 100 ezer hektáros, 10 körüli számú 50 ezer hektáros és nagyjából 50 darab 10 ezer hektáros vállalat, alattuk pedig a többiek közül csak a néhány, kivételes adottságú helyen gazdálkodó cég tud majd stabilan megélni.
Ennek tudatában kellene reagálni az átalakulásokra, hosszú távú döntéseket hozva, életképes stratégiát megalkotva.
Mi Lajoskomáromban abba a csoportba szeretnénk tartozni, aki túlél és fennmarad. A cégcsoportunk most még nagynak számít, de úgy gondoljuk, hogy 10 év múlva már nem ez lesz a helyzet. A koncentrálódás egyébként nem csak az agrárágazat sajátja, más szektorokban és területeken is ez van a világban. A méretnövekedés lehetősége viszont sokaknak korlátozott, ezért akkor, ha valaki nem tud a legnagyobbak szintjére bővülni, a hatékonyságnövelés lesz a megoldás. Ilyen például a magasabb feldolgozási fokon történő értékesítés, vagy a precíziós gazdálkodás terén még jobban átgondolt rendszerek és megoldások kidolgozása. A növénytermesztést és az állattenyésztést összhangba hozni egy gazdálkodási rendszeren belül.
Ez nem feltétlenül a bevételben mutatkozik meg, a fő cél a hullámvölgyek kiegyenlítése, a rossz szezonok és évek hatásainak enyhítése. Ezek ugyanis hatalmas bizonytalanságot hoznak a finanszírozás, a beruházás és a fejlesztés szempontjából, ami lemaradást, fizetésképtelenséget és legrosszabb esetben csődöt hozhat. A kedvezőtlen kilengéseket kell megelőznünk.
A stabilabb tervezés miatt hatékonyabb működésre van szükségünk, ha pedig az állattenyésztést nézzük, csak egyféleképpen lehet megoldást találni a nagy elmaradás és az emberhiány miatt: nagyon innovatívnak kell lenni, a precíziós gazdálkodási technológiával előre kell menekülni.
Milyen fejlesztést végeztetek el és milyeneket terveztek?
Nemrég fejeztük be egy modern fiaztató telep építését, a tervünk, hogy a fejlesztést egy hizlaló telep megvalósításával folytatjuk. A takarmánybázisunk megvan, ehhez még egy keverőüzemet kell építenünk, és elkészül a körfolyamatunk Lajoskomáromban, magasabb feldolgozási fokú terméket állítunk elő, miközben csökken a logisztikai terhelés.
A telep tervezett technológiájában az állatok 4-500-as csoportban lesznek válogatókapus rendszerben. Minden egyed áthalad a mérlegen, a számítógép pedig ismeri az átlagsúlyt, ha a jószág alatta van, az A kapun vezeti tovább, ha átlag fölötti, a B kapu nyílik. Eszerint kapnak majd különböző takarmányt is, hogy homogénné tehessük az állományt. A lényeg ugyanaz, mint a termőföldeken: külön akarjuk kezelni a jobb és a rosszabb részeket, illetve egyedeket. A számítógép vezérli a több takarmányféleség elosztását és megjósolja, hogy ha 125 kilogramm súllyal szeretnénk értékesíteni, azt mikor fogja elérni. Így pedig lejelenthető a vágóhidaknak, hogy hány darabot tudunk szállítani egy adott napon, ami nekünk árelőnyt, nekik tervezhetőséget jelent. További előny, hogy a csoportokat egyedileg tudjuk kezelni és a fajlagos takarmányfelhasználáson is javítunk. Ráadásul költséget is megtakarítunk, mert kevés ember kell a működtetéshez, ők viszont nagy szakértelemmel kell, hogy rendelkezzenek.
A két telepünkön jelenleg összesen 2000 sertést tudunk tartani. Az üres napok vonatkozásában a mutatószámunk 10 nap, ami az országos átlagnál mintegy 50%-kal jobb eredmény. A fialtatóban a 850 DanBred anyakoca átlagos ellési száma 21,1 malac, és évi közel 30 ezer sertést szállítunk saját kamionjainkkal a Bonafarm Csoport részére.
Azt a Som-Tan Kft. írta meg a megvalósult fejlesztésről, hogy a vemhesítő 1.150,56 m² (27,2 m x 42,30 m) és csoportos kocaszállás 2.239,92 m² (27,2 m x 82,35 m) egy épületben található. A kocaszálláson egy teremben van az összes férőhely, amiből 50 darab csoportos kocasüldő férőhely van 4 kutricában elhelyezve, 39 csoportos kocaférőhely kosaras állásokkal 2 kutricában lett kialakítva, 651 csoportos kocaférőhely önnyitható etetőállomással 16 kutricában van elrendezve.
A létesítmény másik felében található még a 348 vemhesítő férőhelyes, 104 kocasüldő férőhellyel és 6 kanállással kialakított vemhesítő istállórész, illetve ott vannak még a kiszolgáló helyiségek is. A második létesítményben van a malacnevelő 3.244,25 m² (92,69 m x 35 m) és a fiaztató épülete 2.273,95 m² (64,97 m x 35 m), ez két fő részre osztható, az egyik a 9 x 736 férőhelyes malacnevelde, a másik fele pedig a 6 teremből álló 294 kutricás fiaztató, amiben termenként 49 fiaztató kutrica van, ebből 3 malacnevelőként működik, 46 pedig fiaztató kocaférőhely. A kiegészítő helyiségeken felül létesítettek még egy szociális épületrészt ebben az istállóban is.
Az istállókba beszerelt tartástechnológia elemei Big Dutchmann és JYGA rendszerekből tevődnek össze. A legmodernebb technológiák segítségével lehetőség nyílik megfelelni a legszigorúbb állatjóléti előírásoknak is. Bevezették a fülcsipes azonosítást, az egyedi takarmányozást térfogatadagolóval, így a napi takarmányadag állatonként beállítható, a malacok tejitatása pedig kutricánként vezérelhető. Ugyancsak számítógép vezérli a termenkénti szellőzést, a fűtést, a világítást, a párásítással történő hűtést, a gázkazánindítást és a tejporbekeverést is. A két új épület többfázisú takarmányellátása 13 különböző méretű takarmánysilóval lett megoldva.
Az istálló tetején telepítettek 308 darab 540 W-os napelempanelt, ami DC oldali teljesítményt figyelembe véve 166,32 kWp-es. A visszwatt-védelemmel ellátott napelemes kiserőmű termelésbe állításával a teljes telep éves energiafogyasztásának várhatóan több mint 30 százaléka kiváltható.
Milyen megoldásokkal tudtok és terveztek előrelépni a helyspecifikus, adatalapú növénytermesztésben?
Az automata robotkormányzás 2006-os bevezetésétől tartó fejlesztési folyamat további lépéseit már inkább a közgazdasági szempontok határozzák meg, hogy tonnában, vagy kilogrammban mennyit lehet még hozni. Akkor van értelme, ha az EBIDTA, az amortizáció nélküli elérhető haszon növekedik, ezért komplexen kell gondolkodni. A legbiztosabb a precíziós gazdálkodás svédasztaláról olyan megoldásokat levenni, amelyek ezt támogatják. Mivel az erőforrások nem végtelenek, nagyobb fókuszt kell fordítanunk a korábban említett harmóniára, a körfolyamat kialakítása és a fenntarthatóság a legfontosabb. Ha a termény, a malac, a keverőüzem és a sertéshizlalda is egy helyen van, körbeérünk.
A 2021-es digitalizációt támogató pályázat eredményeképp jó és modern gépeink vannak, differenciáljuk a kukorica és a napraforgóvetést, a gabonát nem. A differenciált tápanyag-utánpótlásra is figyelünk, valamint egyre fontosabb az időbeli differenciálás is. Sokat számít, hogy mikor adunk ki műtrágyát, például a kukoricánál nem teszünk ki vetéskor és előtte sem, hanem csak akkor, mikor már adatunk van a csapadékról, mert ellenkező esetben termésdepressziót okoz. Inkább megvárjuk, hogy fél- vagy egy méteres állapotban legyen és elegendő talajnedvesség álljon rendelkezésre, továbbá eső előtt legyünk. Minél több információ alapján igyekszünk dönteni, további fejlesztéseket a növénytermesztésben 1-2 évig biztosan nem akarunk végrehajtani, folytatjuk a meglévő technológia tökéletesítését.
Egy ilyen tervünk, hogy az Itineris flottakezelő és az AgroVIR vállalatirányítási rendszereinket összevezetjük, hogy a táblatörzsköny kezelését kicsit automatizálhassuk, önműködőbbé tegyük.
Minden traktorosnál ott van az okostelefon, benne az Itineris program, ez a munkaszervezés miatt is fontos, látják, hogy haladnak a többiek a táblákban, ki hol van, jobb összhangban lehet dolgozni. A nagy nehézség a táblahatárok és az irányok pontos meghatározása, ezért felszereltünk egy terepjárót és körbejárjuk vele a területeket. Ki szeretnénk igazítani és körbemérni a táblákat, aztán minden gépbe az útirányt ez alapján betáplálni, hogy egységes legyen minden gépkezelőnél és gépnél.
A cél, hogy ne kelljen egy 420 lóerős traktorral és a mögé akasztott 24 soros kukorica vetőgéppel körbejárni a táblát, hogy a rendszer felvegye az útirányokat, az A-B egyenes pontjait. Közös nevezőre kell hozni minden elemet, aminek az lesz az eredménye, hogy beáll a traktor a táblába, a kezelő megnyomja a gombot a monitoron és vet. Később pedig beáll a sorközművelő kultivátorral a következő kolléga és újra egy gombnyomással pontosan meg tudja ismételni az útvonalat. Ezzel minden egyes műveletnél megtakarítást érünk el, finomítani tudjuk a meglévő technológiákat.
A pontos és közös nevezőre hozott táblanyilvántartás kézzel fogható, mérhető és nagy ugrás, ami számításaink szerint 10 plusz százalékot jelent majd a hatékonyságban. A precíziós gazdálkodás kiemelten fontos része, hogy a meglévő technológiát megismerve alaposabban, átgondoltabban, pontosabban tudjuk alkalmazni azt.
Az Ezért kincs az agráradat sorozat korábbi cikkei itt megtekinthetők.
Szerkesztette: Csurja Zsolt gödöllői gazdász, 2009, óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök
2021, 3-as csoport
Fotók: Csepregi Attila, Gyenis Roland
(x)
