Mivel az óceán szinte minden szárazföldi helyszíntől lefelé helyezkedik el, a szárazföldön keletkező műanyaghulladék nagy része végül az óceánba kerül. Évente több millió tonna hulladék jut a világ óceánjaiba, amelynek jelentős része helytelenül kidobott műanyagszemét. Az első tanulmány, amely a világ óceánjaiban lévő felszínközeli műanyaghulladék mennyiségét vizsgálta, 2014-ben jelent meg. Ez arra az eredményre jutott, hogy legalább 5,25 billió egyedi műanyagrészecske, körülbelül 244 000 tonna súlyú, úszott a felszínen vagy annak közelében. Egy 2021-es tanulmány megállapította, hogy a folyókban, óceánokban és partvonalakon található műanyaghulladék 44%-át műanyag zacskók, palackok és elviteles étkezésekhez kapcsolódó tárgyak teszik ki - írja a Britannica.
A műanyagszennyezést először az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején fedezték fel tudósok planktonvizsgálatok során, és a mai napig az óceánok és a strandok kapják a legtöbb figyelmet a műanyagszennyezés tanulmányozása és csökkentése terén. Az úszó műanyaghulladék felhalmozódik öt szubtrópusi áramlatban, amelyek a világ óceánjainak 40%-át fedik le. Ezek az áramlatok a Föld középső szélességein helyezkednek el, és magukban foglalják az Északi és Déli Csendes-óceáni szubtrópusi áramlatot, amelyek keleti „szemétfoltjai” (a felszínen keringő nagy koncentrációjú műanyaghulladék-zónák) a tudósok és a média figyelmét is felkeltették. A többi áramlat az Északi és Déli Atlanti-óceáni szubtrópusi, valamint az Indiai-óceáni szubtrópusi.
Itt a csúf igazság: riasztó, mikkel vannak tele a magyar szántóföldek is
Az óceánban a műanyagszennyezés közvetlenül károsítja a tengeri emlősöket, főként az elfogyasztásuk által, mivel az állatok sok esetben élelemnek nézik a műanyagot. Tanulmányok kimutatták, hogy számos faj – például kis zooplanktonok, nagy cetfélék, a legtöbb tengeri madár és minden tengeri teknős – könnyen lenyel műanyagdarabokat és hulladéktárgyakat, például cigarettacsikkeket, műanyag zacskókat és palackkupakokat. A napsütés és a tengervíz törékennyé teszi a műanyagot, és a nagyobb tárgyak mikroműanyagokká történő lebomlása lehetővé teszi, hogy a műanyagrészecskék a zooplanktonok és más apró tengeri állatok számára elérhetővé váljanak. Ezek a műanyagszemcsék, amelyek kevesebb mint 5 mm hosszúságúak, jelentős részét képezik az óceánokban található műanyaghulladéknak.
2018-ra több mint 114 vízi faj szerveiben találtak mikroműanyagokat, köztük olyan fajokban is, amelyek kizárólag a legmélyebb óceáni árkokban élnek.
2020-ra a tudósok becslése szerint legalább 14 millió tonna mikroműanyag-részecske pihent az óceán fenekén, és más kutatások kimutatták, hogy a mélytengeri áramlatok mozgása mikroműanyag „forró pontokat” hozott létre az óceánok egyes részein, például a Tirrén-tengerben, ahol négyzetméterenként közel kétmillió mikroműanyag-részecske volt.
Döbbenetes a helyzet a Balatonnál: ijesztő, mik vannak a tóban
Akadnak kivételek
Ahogy korábban az Agrárszektor megírta, hogy egy brazil kutatócsoport felfedezett egy kivételes élőlényt: a tardigrádát, más néven medveállatkát. Ez a mikroszkopikus méretű organizmus, amely extrém körülmények között is képes túlélni, valamilyen módon elkerüli a mikroműanyagok felvételét.
A medveállatkák szájszerkezetének egyedi felépítése lehet a magyarázat erre a jelenségre
- nyilatkozták a kutatók. Azonban hozzátették, hogy mivel sokféle tardigrádafaj létezik, nem biztos, hogy mindegyikük rendelkezik ezzel a képességgel. Fontos megjegyezni, hogy bár a medveállatkák belsejében nem találtak mikroműanyagokat, a külső felületükön, különösen a lábaikon, jelentős mennyiségű műanyag részecske tapadt meg. Ez arra utal, hogy bár szervezetükbe nem kerülnek be ezek az anyagok, a környezeti szennyezés hatásai alól ők sem tudják teljesen kivonni magukat.
Ijesztő, miket találtak ezekben a vizekben itthon: ezt jó, ha mindenki tudja
Nem csak a vízben van a probléma
A műanyagszennyezés szárazföldi vonatkozásai is vannak. A vízelvezető rendszerek eltömődnek műanyag zacskókkal, fóliákkal és más tárgyakkal, ami áradásokat okoz. Szárazföldi madarak gyomrában is találtak műanyagot, és azok az állatok, amelyek rendszerint hulladéklerakókban táplálkoznak, bélrendszeri elzáródásokat szenvedtek el műanyag csomagolóanyagok miatt. Ezenkívül szél által szállított mikroműanyag-szálakat és -részecskéket a világ számos részén kimutattak, beleértve a hegyek tetején lerakódott havat, az északi-sarki strandokat és tengeri jeget, valamint az Antarktiszt.
A műanyag akkor is szennyezi a környezetet, ha nem szemétként végzi. A műanyag gyártása közben rengeteg víz szennyeződik el, és káros anyagok is felszabadulnak. A levegőbe és a vízbe kioldódó vegyi anyagok környezetszennyezése egyre nagyobb aggodalomra ad okot. Ennek eredményeként néhány, a műanyagokban használt vegyület – például a ftalátok, a biszfenol (BPA) és a polibrómozott difenil-éter (PBDE) – szigorú ellenőrzés és szabályozás alá került. A ftalátok műanyag-lágyítók, amelyek a műanyagtermékek törékenységének csökkentésére szolgálnak. Megtalálhatók orvosi eszközökben, élelmiszer-csomagolásokban, autókárpitokban, padlóburkoló anyagokban, számítógépekben, valamint gyógyszerekben, parfümökben és kozmetikumokban is.
Káros anyagok halmozódtak fel a földekben: ezt már mi is megérezhetjük
A BPA-t áttetsző, kemény polikarbonát műanyagok, erős epoxi-bevonatok és ragasztók gyártására használják, és megtalálható csomagolásokban, palackokban, kompaktlemezekben, orvosi eszközökben és élelmiszerkonzervek belső bevonatában. A PBDE-t égésgátlóként adják a műanyagokhoz. Ezeket a vegyületeket kimutatták az emberi szervezetben, és ismert, hogy megzavarják az endokrin rendszert. A ftalátok a férfi hormonok ellen hatnak, ezért antiandrogénként ismertek; a BPA az ösztrogént, a természetes női hormonra hat, a PBDE pedig nemcsak antiandrogén, hanem a pajzsmirigyhormonokat is megzavarja. Az ilyen hormonháztartást megzavaró vegyi anyagoknak leginkább a gyermekek és a reproduktív korban lévő nők vannak kitéve. Ezek a vegyületek mind a szárazföldi, mind pedig a vizi állatok hormonháztartásának megzavarásáért is felelősek lehetnek.
Környezeti és egészségügyi hatások
A mikroműanyagok nem lebomlóak. Ennek következtében, ha egyszer a környezetbe kerülnek, az elsődleges és másodlagos mikroműanyagok felhalmozódhatnak és tartósan jelen maradhatnak. Az óceánokban a 21. század elején évente 4-14 millió tonnára becsülték a műanyagszennyezést minden műanyagtípusból. A mikroműanyagok a levegőszennyezés forrásai is, mivel jelen vannak a porban és levegőben lévő szálas részecskék formájában. A mikroműanyagok belégzésének egészségügyi hatásai egyelőre ismeretlenek.
2018-ra a tengeri és édesvízi ökoszisztémákban több mint 114 vízi fajban találtak mikroműanyagokat.
A mikroműanyagokat különféle gerinctelen tengeri állatok, például rákfélék emésztőrendszerében és szöveteiben is felfedezték. A halak és a madarak valószínűleg elfogyasztják a víz felszínén lebegő mikroműanyagokat, mivel tápláléknak nézik őket. A mikroműanyagok elfogyasztása miatt a vízi fajok kevesebb táplálékot fogyaszthatnak, ami miatt kevesebb energiájuk marad az életfunkcióik ellátására, emellett idegrendszeri és szaporodási toxicitást is okozhatnak. Feltételezhető, hogy a mikroműanyagok felhalmozódnak a tengeri táplálékláncban, a zooplanktontól és kis halaktól a nagy tengeri ragadozókig.
Erre cserélik le sokan a műanyagot: nem is sejtik, mennyire pusztító
Mikroműanyagokat mutattak ki az ivóvízben, sörben, élelmiszerekben, például tenger gyümölcseiben és asztali sóban. Egy tanulmány során, amelyben nyolc különböző országból nyolc ember vett részt, minden résztvevő székletmintájából mikroműanyagokat mutattak ki. Tudósok mikroműanyagokat észleltek már emberi szövetekben és szervekben is. Ezeknek a felfedezéseknek az emberi egészségre gyakorolt következményei egyelőre bizonytalanok.
Mi jelentheti a megoldást?
Tekintettel a műanyagszennyezés globális mértékére, a műanyagok eltávolításának költsége a környezetből megfizethetetlen lenne. Ezért a műanyagszennyezés problémájára adott megoldások többsége az illegális hulladékkezelés megelőzésére vagy bizonyos műanyag termékek használatának korlátozására összpontosít. A szemetelésért kiszabott bírságok betartatása nehézségekbe ütközik, azonban az eldobható habszivacs ételtartók és műanyag bevásárlótáskák díjai vagy teljes tiltásuk már általánossá vált, akárcsak a betétdíjak, amelyeket az italos palackok visszaváltásakor térítenek vissza az újrahasznosító központokban. Az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) programok kötelezik bizonyos termékek gyártóit arra, hogy hozzanak létre infrastruktúrát termékeik visszagyűjtésére és újrahasznosítására. A műanyagszennyezés súlyos következményeinek tudatossága növekszik, és új megoldások – például a biológiailag lebomló műanyagok egyre szélesebb körű használata, valamint a „nulla hulladék” filozófia – egyre nagyobb támogatást kapnak a kormányok és a nyilvánosság részéről is.
