A mezőgazdasági szektorban igen szerteágazó a műanyagok felhasználása, hiszen a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt sokféle fóliára, zsákra, tálcára, flakonra és csőre van szükség. Mindezeket górcső alá véve globális léptékben évente körülbelül 12,5 millió tonna műanyagot használnak fel a termelés során, amiből a fóliasátrak 3,5 millió tonnát, a mulcsfóliák 2,5 millió tonnát, a különféle csövek, zsinórok és hálók 2,5 millió tonnát, a silófóliák pedig 1,4 millió tonnát tesznek ki az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint. A tartályok, edények, zsákok és tálcák szintén jelentős mennyiségben szükségesek a termeléshez, így a növényvédő szerekhez használt flakonokból például évente 0,3 millió tonna fogy a világon.
Más léptékben nézve mindez azt is jelenti, hogy a gazdák hektáronként éves szinten átlagosan 3500 kg fóliasátrat, 400 kg csepegtető szalagot és 180 kg talajtakaró fóliát használnak fel. Mivel a fóliák használata a terméshozamok javítása, a talajok vízfelhasználása és a gyomok elleni védelem szempontjából egyaránt előnyökkel jár, ez a mennyiség a szakértők szerint várhatóan még tovább növekszik majd.
A használatban lévő műanyagok az időjárási elemeknek való kitettség és az UV-sugárzás hatására folyamatosan aprózódnak, így a belőlük származó apró töredékek hamar a szántóföldekre, a talajokba kerülhetnek, megváltoztatva azok szerkezetét, tápanyagtartalmát és termelékenységét. Több műanyag eszköz ráadásul maximum 3-6 hónapig bírja a strapát, így az új anyagok beszerzésével folyamatosan újabb és újabb terhelés éri a földeket.
Ezt követően a mélyebb szintekre való lejutást nemcsak a lassabb bemosódás segíti, hanem az is, hogy a tartós aszályok révén mély repedések alakulnak ki a talajban, amik a darabkák számára egyfajta csúszdát jelentenek. Ezeknek a hatásoknak köszönhetően a talajokban akár 4-23-szor több mikroműanyag is felhalmozódhat, mint a tengeri ökoszisztémában.
Ez a legtöbb konyhában ott lapul: kiderült, az egészségre is káros lehet
Az 5 mm-nél kisebb mikroműanyagok nemcsak az agráriumban közvetlenül felhasznált kellékek, segédeszközök révén kerülhetnek a szántóföldekre, hanem például az úthálózatok mentén szétszóródó gumiabroncs darabkákból is. Az abroncsok és az útburkolat közti súrlódás miatt ugyanis rengeteg apró részecske jut a levegőbe, melyek közül a nagyobb, durvább darabok az utak menti talajban halmozódnak fel. Ezek később a nagyobb esőzések alkalmával a talaj mélyebb rétegeibe is bemosódhatnak vagy az úttól távolabbra is eljuthatnak, míg a könnyebb részecskéket a szél szállíthatja tovább. Talán nem gondolnánk, de ez a forrás igen jelentős lehet: csak Németországban például évente 57 300-65 400 tonna mikroműanyag kerülhet így az út menti földekre, ami a kopásból származó részecskék 66-76%-a lehet.
Sokkoló, mi derült ki a palackozott vizekről: ezt sokan nem gondolták volna
Amilyen széles spektrumú a műanyagok felhasználása, olyan sokrétű a környezetben lévő mikroműanyagok bűnlajstroma is. Több kutatás bizonyította például, hogy a talajban felhalmozódó apró plasztikdarabkák életteret biztosítanak a kártevők és a kórokozó mikroorganizmusok számára, tovább súlyosbítva ezzel a növényvédelemben fennálló problémákat.
Emellett negatívan befolyásolják a talajok fizikai-kémiai tulajdonságait, a porozitást, a mikrobiális funkciókat és az enzimaktivitásokat, sőt akadályozzák a tápanyagok mobilitását és gátolhatják a gyökér növekedését is. A mikroműanyagok és a különböző adalékanyagok, környezeti szennyezők között ráadásul szinergikus, egymást erősítő hatások is felléphetnek, amelyekről egyelőre keveset lehet tudni.
Az elmúlt években riasztó gyakorisággal jelentek meg olyan tanulmányok is, amelyek a növény- és állatvilághoz kapcsolódóan igazolták a műanyagok káros hatásait. Ily módon bizonyítást nyert, hogy míg a nagyobb műanyagdarabok fizikai sérüléseket okozhatnak és akár a madárfészkek alapanyagai közé is bekerülhetnek, addig a kisebb darabkák és az 1 μm-nél kisebb nanoműanyagok akár a szövetekbe, sejtekbe is bejuthatnak. A legkisebb darabkákat többek között zöldségekben, búza és nyírfa gyökérszöveteiben és a talajlakó gerinctelenek szervezetében is kimutatták, sőt arra is fény derült, hogy a mikroműanyagok a tápláléklánc magasabb szintjeire is eljuthatnak. E hatások pontosabb megértése érdekében további kutatások szükségesek, ám mindeközben az is kiemelten fontos lenne, hogy a mezőgazdaságban visszaszoruljon az egyszer használatos műanyagok széleskörű felhasználása.
