Orkán, erdőtűz és szúinvázió tépázza az európai erdőket
Míg a történelmi időkben az erdőtüzekhez, károkozó viharokhoz és aszályokhoz hasonló természetes hatások kifejezetten jó hatással voltak az erdők dinamikájára, szerkezetére és életfolyamataira, ezek gyakorisága és súlyossága mára olyan mértékűvé vált, ami a mérleg nyelvét egyértelműen negatív irányba billentette el. Egy közelmúltban megjelent átfogó elemzés szerint például az európai erdőket hetven év alatt 173 ezer alkalommal érte zavarás, melyek közül az esetek közel felénél károkozó szélviharok, 24 százalékánál pedig erdőtüzek okoztak súlyos veszteséget. Emellett az ónos esők miatt is óriási ágak törhetnek le, sőt egész fák dőlhetnek ki az erdőkben, ahogyan hazánk térségében például 2014. december 1-jén is történt.
A települések közelében tombolhatnak az erdőtüzek: jó lesz felkészülni
Az ilyen hirtelen érkező, erőteljes zavarások mellett ráadásul biotikus veszélyek is fenyegetik a fák és az erdők állapotát. A fában és a kéregben fejlődő rovarfajok persze alapvetően az ökoszisztéma fontos részei, hiszen a faanyag lebontásával nemcsak a tápanyag- és vízkörforgást segítik, hanem az ökológiai változatosság feltételeinek megteremtésével szerves részei az erdők természetes immunrendszerének. A szélsőséges időjárási helyzetek miatt legyengült fákat azonban egyre több tömeges szaporodásra képes inváziós rovarfaj is támadja, ami jelentős károkkal jár.
Ezen a téren az egyik legnagyobb gondot a betűzőszú (Ips typographus) okozza, amely a lucfenyő legsúlyosabb állati kártevőjének számít. A tapasztalatok szerint akár a teljesen egészséges fákkal is képes végezni, és minden szútámadás néhány hónapon belül a fák pusztulásához vezet. A növekvő átlaghőmérséklet miatt ráadásul több generációja fejlődik ki, mint korábban, ami még tovább súlyosbítja a faj jelenlétének negatív hatásait.
A különböző fafajok ellenállása ugyanakkor több tényezőn is múlik, így függ például a fa magasságától, a lombkorona méretétől és formájától, az állomány összetételétől, valamint annak horizontális és vertikális szerkezetétől is. Számít emellett az alapkőzet, a talajtípus és a vízellátottság is, amely szintén jelentősen befolyásolhatja a keletkező tünetek mértékét.
Még a kutatók is meglepődtek: jót tesz az erdőknek a rendezetlenség
Szlovéniában is nagy gond a szú agresszív terjedése
Ehhez kapcsolódóan Hana Štraus és Andrej Bončina, a University of Ljubljana kutatói a közelmúltban átfogó elemzést végeztek, hogy felmérjék, milyen állapotban vannak Szlovénia erdei, és milyen mértékben érintik őket a különböző természeti károk. A szlovén szerzőpáros egy 48 millió fát tartalmazó adatbázisból indult ki, hogy feltérképezze az erdők sebezhetőségének fő tendenciáit, méghozzá hét természetes zavaró tényező, azaz a rovarok, a gombák és egyéb betegségek, a hó-, jég-, tűz- és szélkárok, valamint az egyéb hatások vonatkozásában.
A European Journal of Forest Research szaklapban frissen közölt kutatási eredményeik alapján az derült ki, hogy 1995 és 2022 között az erdők általános sebezhetősége mindvégig növekedett, a problémák nagyjából felét pedig a rovarok kártétele okozta. Az egyik legnagyobb gondot itt is a szú terjedése jelentette, amely az elmúlt két évtizedben Szlovéniában is tovább fokozta a lucfenyő sérülékenységét.
Veszélyes rovar pusztítja a fákat: aggasztó gyorsasággal terjed Európában
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a négy fő európai fafaj, azaz a közönséges lucfenyő, az erdeifenyő, az európai bükk és a kocsánytalan tölgy sebezhetősége között milyen eltéréseket lehet tapasztalni. Az eredmények alapján e fajok közül a lucfenyő bizonyult a legérzékenyebb fajnak, amely a vizsgálat eredményei szerint 6,5-szer érzékenyebb a zavaró tényezőkre, mint az erdeifenyő, és 6,8-szor érzékenyebb, mint a bükk és a kocsánytalan tölgy.
A sebezhetőség szempontjából azonban fontos a törzs átmérője is: a vékonyabb fák könnyebben törnek a jég súlya alatt, a rovarok azonban főként a 30 centiméteres törzsátmérőnél vastagabb lucfenyőket támadják.
A magyar erdőkben sem rózsás a helyzet
A hazai erdők egészségi állapota európai viszonylatban átlagosnak tekinthető, ugyanakkor az utóbbi években az összesített erdőkárok mértéke és területe növekvő trendet mutatott – olvasható az Agrárminisztérium Erdőrendezési Főosztálya által készített jelentésben. Erdeink egészségi állapotát a fentiekhez hasonlóan szintén döntően az időjárási viszonyok, azaz az aszály, fagy és szél, valamint egyes biotikus károsítók, vagyis a rovar- és gombakórokozók befolyásolták, de nem jelentéktelen a vadállomány által okozott, illetve az erdőhasználatból és az erdőművelésből közvetlenül adódó károsítások hatása sem.
Meddig bírják még ezt a magyar erdők? Aggasztó, ami most itthon zajlik
A jelentésben szereplő 2024-es adatok szerint a károk 33,5 százaléka hazánkban is a rovarok kártételével függött össze, melyet 27 százalékkal az abiotikus okok, 20,6 százalékkal pedig a gombák követtek. Az abiotikus okok között legnagyobb arányban, 64,6 százalékban a szárazság okozott gondot, amelyet 11,5 százalékkal a hőhullámok okozta forróságkárok, 9,9 százalékkal a fagykárok, 4,6 százalékkal pedig a széldöntések követtek.
Bár a 2022. évi aszály után a csapadékos 2023-as évben pozitív változások történtek, hosszú távon az erdőkárok mértéke és kiterjedése egyre inkább növekvő trendet mutat, mely az erdőgazdálkodást újabb kihívások elé állítja. A 2024-es évben újfent jelentkezett egy hosszabb aszályos periódus, ugyanakkor a fák egészségi állapota a felvételek alapján összességében jobbnak mutatkozott, mint a 2022-ben. Megjegyzendő azonban, hogy 2024-ben a terepi felvételek júliusban, vagyis az aszályos időszak első felében zajlottak, tehát elképzelhető, hogy a nyár végi értékek a 2022-es adatokhoz hasonlóan alakulnának
– mutattak rá a jelentés szerzői. Hozzátették: a rovarkárok az utóbbi években nagyobb gyakorisággal jelentek meg a tölgyek esetében, melynek egyik oka a mára már nagy területen beazonosított tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) károsítása. A legnagyobb arányban, 35,1 százalékban egyébként az elmúlt évekhez hasonlóan tavaly is a lombfogyasztók károsítottak a magyar erdőkben, melyeket 23,1 százalékkal az ág- és törzskárosítók, 15,3 százalékkal pedig a szívórovarok követtek.
Rengeteg magyar településen megjelent ez a poloskafajta: csípni is képes
Szintén gondot jelent, hogy az elmúlt 15 évben drámai mértékben csökkent a magyar erdőkben az egészséges, tünetmentes fák száma: míg korábban arányuk 50-60 százalék volt, addig ma már csak körülbelül 20 százalékot tesznek ki a vizsgált területen. Ezzel párhuzamosan viszont a közepesen és erősen károsodott kategóriába sorolható mintafák aránya ugrásszerűen nőtt, ami új megoldásokat sürget az erdővédelem számára.
A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az erdőtüzek, a szélviharok és a rovarok okozta károk az elkövetkező évtizedekben még súlyosabbá válhatnak, ami összefüggésbe hozható a klímaváltozással is. Ahhoz, hogy megelőzhessük a további pusztulást, sürgős intézkedések szükségesek a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetvédelmi erőfeszítések terén, mind hazánkban, mind pedig az egész kontinensen.
