A talaj leromlása
Sajnos hazánkban is sok helyen találkozhatunk leromlott állapotú talajokkal. Nagyon látványos, amikor a szántóföldeket művelő gépek után nagy porfelhő látszik, ez is a leromlott talajok egyik jele. A túlzott és egyoldalú műtrágyahasználat azért is kerülendő, mert az ugyan tápanyagot bevisz a talajba, de a szerkezetét, azaz a tápanyag- és vízmegtartó képességét nem javítja. Épp ezért szükséges természetes eredetű szerves anyagot is pótlólag bejuttatni a talajba, hiszen betakarításkor a zöldtömeg elhordásával megakadályozzuk, hogy a lebomlást is tartalmazó anyag-körforgás jöjjön létre, mint egy természetes ökoszisztémában, például egy erdőben, vagy mezőn, ahol a lehulló lomb, és az elszáradó növényi részek lebomlásukat követően javítják a talaj szerkezetét és tápanyagtartalmát is emelik.
A területről lehordott biomasszát pótolhatjuk komposzttal, érett trágyával, vagy akár zöldtrágya növényekkel, melyeket beleforgatunk a talajba, így azok ott természetes módon lebomlanak.
A leromlott talajokból hiányoznak, vagy kevesebb élőlény található bennük, mint kellene, illetve, ha a művelés során tonnás gépekkel beomlasztották ezeket a parányi járatokat, értelemszerűen nincs hova lecsordogáljon a víz. Ez negatívan hat a talaj vízháztartására. A csapadék, vagy öntözővíz tócsákba gyűlik össze a felszínen, majd elfolyik, vagy elpárolog anélkül, hogy hasznát látta volna a talaj és a növényzet. Szerencsére azonban a talaj egészsége helyreállítható és fenntartása is megoldható. Nézzünk néhány megoldást erre.
A talaj páncélzatának kialakítása
A szél és a víz kérlelhetetlen felszínformáló erők. Munkájukra sokszor már inkább nem tartanánk igényt. A talajtakaró növények és mulcs azzal töltenek be fontos küldetést, hogy csillapítják a szelek, a csapadék, illetve az öntözővíz ostromát, eróziós hatását. A talajtakaró visszatartja a talaj nedvességtartalmát, csökkenti a kipárolgást. Védi a talajt a szélsőséges hőmérsékleti hatásoktól, ami nemcsak az erózió megakadályozása miatt felbecsülhetetlen értékű, hanem azért is, mert kedvezőbb feltételeket teremt a mikrovilág élőlényeinek.
A növényi eredetű talajtakarás hosszabb-rövidebb idő alatt elbomlik, így táplálni is tudja a talajt. A takarónövényzet pedig még élőhelyet is képes biztosítani a hasznos rovarok számára, miközben segít visszaszorítani a nemkívánatos vadnövényeket is.
Minimalizáljuk a bolygatást
A talajművelés és a műtrágyahasználat valamelyest megzavarja a természetes táplálékhálózatot – hiszen ez egy beavatkozás abba. A talaj megforgatása nagy mennyiségű szerves anyag beledolgozása nélkül felfordulást okoz a mikroorganizmusok életében, és csökkenti a pórushálózatot, aminek következtében aztán korlátozódik a víz leszivárgása. Ha pedig a meggyötrés mellett túlzottan sok műtrágya kerül felhasználásra, az olyan mintha olajat öntenénk a tűzre. A nitrogénfelesleg túltáplálja a baktériumokat, amely kedvezőtlenül befolyásolja a létszámukat.
Változatosság
A természetes módon, a geológiai erők hatására keletkezett talajokon változatos alakult ki. Ezzel szemben a termesztés során sokszor mégis monokultúrák kialakítására törekszünk (ez a gépesítés, és munkaműveletek szempontjából előny, növényvédelmi és talajgazdálkodási szempontból kihívás). Ez az elgondolás alapvetően nem természetes. A talaj és élőlényei (a mikroorganizmusoktól kezdve a nagyobb állatokig), akkor érzik jól magukat, ha egynyári és évelő növények változatos közössége szolgáltat számukra különböző táplálékokat. Minden egyes növény egyedi anyagokat biztosít, és azzal teszi „boldoggá” a mikrobiális közösség egy-egy tagját. Hasonlatosan ahhoz, ahogy a bélrendszerünkben élő hasznos mikrobáknak is megvannak a kedvenc ételei. Így tehát, amint fent, úgy lent, egy változatos növényzet gazdag mikrobiális közösséget tart fent. Ahol csak egyfajta növény van ott nem fogunk mikrobiális sokféleséget találni.
A helyzet orvoslására, érdemes bevezetni a vetésforgót (a kiskertben is: ne kerüljön ugyanolyan, de még lehetőleg rokon növényfaj sem oda, ahol előző évben volt), vagy bármilyen módon növelni a növényi diverzitást. Ez előnyösebb a talaj táplálékhálózatának, javítja a vízmegtartóképességet, csökkenti a kártevők elszaporodását és a betegségek általi fenyegetettséget. Egynyári növények esetében a vetésforgó óriási segítség a talaj egészségének visszaszerzéséhez és megőrzéséhez. Az évelő növények mellett pedig ajánlott váltogatni a takarónövényeket vagy már eleve többfélét vetni.
Kerüljük a csupaszságot
Sokfelé a termőföldeken csak az év bizonyos szakaszában találunk növényeket. Amint lejár az idejük, betakarítják a termést, a talaj pedig csupaszon marad. A természetben ritkán látni meztelen talajt - nem véletlenül. Amint leterem a fővetemény, vessünk másodvetésre alkalmas növényeket, vagy legalább olyan takarónövényeket, amelyek kitartanak a következő idényig. A szünetben alkalmazott növények védik, táplálják és lazíthatják a talajt. És nem utolsó sorban lehetőséget adnak állatok bevonására a termesztésbe.
Állatok integrálása
A természetes talajok magától értetődően kapcsolatba kerültek állatokkal. A növénytermesztés és az állattenyésztés elszeparálódása miatt az állatok és ürülékük kiszorult a földekről. Az állatok visszatérése a mezőgazdasági tájba hozzájárulhat a talaj egészségének helyreállításához. Mivel trágyázzák a földet, eltaposhatják a gyomokat, kordában tarthatják a buja növekedésű takarónövényeket, mindennek következtében csökkenthet a műtrágya-, és gyomirtóhasználat. A zárt tartással összefüggő állati hulladékok mennyiségének csökkenésével pedig javulhat a vizek minősége. A gazdálkodóknak megéri befektetni a talajegészségügybe, mert az egészséges, élő talajok jobban ki tudják elégíteni a megnövekedett igényeket, illetve jobban ellenállnak a szárazságnak és az árvizeknek.
