Ezt az is elköveti, aki az eddigi gyakorlatnak megfelelően saját termesztésű, érvényes növény fajtaoltalommal rendelkező vetőmagot használ fel a vetés idején. Vagyis ezen túl jogdíjat kell fizetni az ilyen vetőmag után is – hívja fel a figyelmet a Magyar Agrárkamara Növénytermesztési Osztálya.
Megalakult és július végétől bejegyzett cégként már működik is a Fajtaoltalmi Nonprofit Kft. Ez a szervezet – uniós példáknak megfelelően – hivatott ellenőrizni azt, hogy melyik agrártermelő, milyen –fajtaoltalommal rendelkező vetőmagot, illetve gumót használ termelése során, illetve azt, hogy ha kell, megfizette-e a szükséges jogdíjat a fajta használata után. A céget a növényfajta-tulajdonosok alapították.
A jogdíjjal kapcsolatos változások lényege, hogy visszamenőlegesen nem érvényesíthető az „után-termesztett” vetőmagok jogdíjainak beszedése, mivel az adatok szolgáltatása csak a rendelet hatálybalépését követően kezdődik meg. Azt követően viszont nagyon oda kell figyelni a termesztőknek, mert a növényfajta-oltalom bitorlást elkövetővel szemben kártérítés követelhető a polgári jogi felelősség szabályai szerint!
De nézzük a részleteket!
Ebben az évben fogadta el a parlament az egyes iparjogvédelmi törvények módosításáról szóló jogszabályt az Európai Közösség idevonatkozó szabályozásával összhangban. Ennek keretében a mezőgazdasági termelők számára leglényegesebb módosítások a növényfajták oltalmából eredő díjigény érvényesítésében jelentkeznek. Fő szempont, a fémzárolt minőségi vetőmag használatának ösztönzésével a jobb minőségű termény előállítása, az élelmiszerbiztonsághoz szükséges nyomonkövethetőség elősegítése, a nemesítő intézetek, fajta tulajdonosok vetési célú fajtahasználata után őket megillető licencdíj fedezze az új fajta előállítás költségét.
Ezért most nagyot változik a helyzet: a törvény megjelenése előtt ugyanis az oltalommal rendelkező növényfajták „után-termesztése” (a mezőgazdasági termelő által termelt és saját részre visszavetett, nem minősített vetőmag felhasználása) elvileg tilos volt. (A gyakorlatban viszont széles körben alkalmazták.) A megjelent törvénymódosítás viszont ezt megengedi, amennyiben a termelő meghatározott díjat (a termelő és a fajtaoltalmi jogosult közötti szerződés keretében rögzített mértékben és módon, ha nincs szerződés, a fizetési kötelezettség az FVM hivatalos lapjában megjelent mértékű) fizet.
A törvény előírja, hogy mely növények esetében kell ezt alkalmazni. Ezek a következők:
• takarmánynövények:
- csicseri bors, sárga csillagfürt, lucerna, takarmány borsó, alexandriai here, perzsa here, lóbab, lednek
• gabona félék:
- zab, árpa,. rizs, madár köles, rozs, tritikálé, búza, durum búza,tönkölybúza,
• burgonya félék:
- burgonya
• olaj- és rostnövények:
- olaj repce
- réparepce, lenmag, kivéve rostlen
A díjfizetési kötelezettség azon a napon keletkezik, amelyen a termelő a szántóföldön ténylegesen szaporítási célra fordítja a betakarított terményt. Fontos tudni, hogy díjfizetési kötelezettség nem terheli a 20 ha-nál kisebb szánterületen növénytermesztéssel, illetve 1 ha-nál kisebb burgonyatermeléssel foglalkozó termelőt – szögezi le a Magyar Agrárkamara.
A díj mértékében a jogosult (jogait vagy önállóan, vagy szervezete útján gyakorolhatja) és a mezőgazdasági termelővel történő megállapodása az irányadó. Amennyiben nincs megállapodás, akkor a fizetendő díj a legalacsonyabb szaporítási fokú fémzárolt vetőmag árába beépített licencdíj mértékének 50 %-a és az adott növényfajta szaporításra ajánlott vetési mennyiség szorzata, amelyet a termelő által megadott területnagyságra vetítenek.
Forrás: www.agrarhirek.hu
