Emlékeztetőül: Franciaországban évente 3-3,6 millió tonna gyümölcs terem meg, ezzel Franciaország Spanyolországot és Olaszországot követően az EU 3. legnagyobb gyümölcstermesztője. Míg 1997-ben a gyümölcstermesztésre szakosodott gazdaságok száma 26650 volt, addig 2007-ben már csak 18350, ez tíz év alatt 30%-os csökkenést jelent. Az ágazat 400000 alkalmazottat foglalkoztat, 50-70%-uk idénymunkás. Franciaország éves szinten 5-5,3 millió tonna zöldséget termel. 2007-ben a francia háztartások friss zöldség- és gyümölcsfogyasztása (leszámítva a burgonyát) 86 kg/év volt (1970-ben 70 kg). A Franciaországban elfogyasztott zöldségek és gyümölcsök 50%-a importból származik.
A fenti hír hideg zuhanyként érte az amúgy is nehéz időszakot elviselni kénytelen francia zöldség- és gyümölcstermesztőket. A francia mezőgazdasági miniszter, Bruno Le Maire, akinek 2009. július 29-ig kellett választ adnia Brüsszel utasítására, végső elhatározásra jutott. A szóban forgó termelőknek vissza kell fizetniük egy részét annak a nemzeti támogatásnak, amelyet 1992. és 2002. között kaptak, és amelyet a Bizottság 7 év elteltével versenytorzítónak ítél. A Bizottság 2005-ben indított vizsgálatot az ügyben és ez év január végén nyújtotta be Franciaország számára a fizetendő számlát.
A Brüsszel által Franciaországtól követelt összeg elérheti a 338 millió eurót, amelyhez hozzáadódik még a késedelemi kamat is, amelynek összege 100 és 150 millió közé tehető. „Nincs más választásunk” – magyarázza Bruno Le Maire a Le Figaro napilapnak. Persze mindennek befizetése húzható-halasztható lett volna. Pontosabban fogalmazva, meg lehetett volna várni az Európai Bíróság döntését, amely meghozatala két évet is igénybe vehet. Ugyanis, 2009. április 8-án Michel Barnier, korábbi mezőgazdasági miniszter már fellebbezést nyújtott be a Bizottság által követelt összeggel kapcsolatosan. „Amennyiben megvártuk volna az Európai Bíróság döntését, akkor a Brüsszel által követelt összeg közelített volna a milliárd eurós nagyságrendhez, amely a duplája annak, amelyet alapvetően a Bizottság követel.”- bizonygatja a miniszter. Attól a szándéktól vezérelve, hogy ezt a forgatókönyvet Franciaország elkerülje, „a Kormány egyetértésével”, a miniszter elkötelezte magát arra, hogy ősztől megkezdik a visszafizetést. Ez nem egy egyszerű feladat, hiszen a szóban forgó támogatásokból feltehetően több ezren is részesültek, így a visszafizetetések lebonyolítása évekbe is telhet. „Szeptember hónaptól kezdődően, minden egyes termelői szervezetnek levelet fogok küldeni azzal, hogy nyilatkozzanak, kik részesültek a szóban forgó támogatásokban és milyen mértékben”- mondja a miniszter. A Bizottság 2009. szeptember 29-ig adott haladékot a miniszternek arra, hogy nyilatkozzon, milyen intézkedések bevezetésével kíván gondoskodni a jogtalanul és illegálisan kifizetett pénzek visszaszedéséről.
Ugyanakkor, Bruno Le Maire 2009. augusztus 2-án arra kérte a mezőgazdasági biztost, Mariann Fischer-Boel asszonyt, hogy vizsgálják meg a követelt összeg csökkentésének lehetőségét, mivel „valamennyi vitatott összeget nem lehet a nemzeti támogatások körébe sorolni.” Mindezen felül a miniszter Brüsszeltől kérte „a visszafizetés határidejének átütemezését” is.
A vitatott pénzek olyan nemzeti támogatások, amelyek kifizetését Franciaország 1992-től kezdve engedélyezete, kivételes esetekben a zöldség- és gyümölcságazat megtámogatása érdekében, mivel ennek az ágazatnak egyre erősebb európai versenyhelyzettel kell szembesülnie. Mindez működhetett egészen 2002-ig. „Az 1992-es esztendő számunkra nagyon nehéz és fájdalmas év volt, – magyarázza Francois Lafitte, a Fédécom[1] elnöke (Gazdasági Tanácsok Szövetsége). – Szembe kellett néznünk három európai fizetőeszköz elértéktelenedésével: az olasz líráéval, a spanyol pesetáéval és az angol fontéval, amely erőteljesen gyengítette a francia zöldség- és gyümölcságazat helyzetét. Akkor a termelői szervezetek egy kampány jellegű programot hirdettek meg, amellyel eseti konjunkturális intézkedéseket valósítottak meg azért, hogy az ágazatot újra talpra állítsák.” Ezek az intézkedések a francia piacra irányuló pl. különféle promóciós, illetve reklámakciók formájában öltöttek testet, de akadtak közöttük egy-egy gyümölcs vagy zöldség exportját erősítő akciók is. Már csak annyi maradt hátra, hogy mindezek megvalósításához a termelők pénzt találjanak. A közösen megvalósított akciók felmerülő költségeinek egy részét a tagok hozzájárulásaiból, a másik részét pedig állami támogatásból fedezték.
„Mindenki ismerte a rendszert, beleértve az Európai Bizottságot is.”- bánkódik Francois Lafitte, úgy becsülve, hogy ezeknek az összegeknek a visszafizetése, „amelynek nagyságrendje vitatható” az „egész ágazat összeomlásához” vezethet. Egyébként szervezete, 2009. június 18-án, a Bizottság követelése ellen egy második fellebbezést is benyújtott az Európai Bírósághoz. Bár lehet, hogy a Bizottság ismerte a rendszert, de a hírek szerint nagyobb gond az, hogy mindettől függetlenül, Franciaország nem engedélyeztette Brüsszellel a fent említett kifizetéseket.
A Bizottsági követelés bejelentését, a mezőgazdasági, szakmai érdekképviseleti szervek nagyon rosszul fogadták. „Nem éppen kedvező az alkalom egy ilyen jellegű visszafizetés követelésére, - méltatlankodik Jean-Michel Lemétayer, az FNSEA elnöke. Ami égető, az éppen a termelők támogatása, akik egy újabb katasztrofális krízist kénytelenek elviselni.” „Elviselhetetlen azt látni, hogy a Francia Állam mindenféle rosszérzés nélkül követeli a termelők számára kifizetett pénzek visszafizetését, akik közül már sokan ki is vonultak az ágazatból, az azt sújtó nehézségek miatt.” – hangoztatja a Coordination Rurale.
Természetesen felvetődik a visszafizetés módjának kérdése. Jelenleg egy valami biztos: Bruno Le Maire „nagyon oda fog figyelni arra, hogy a termelők helyzete egyenként kerüljön megvizsgálásra, azért, hogy ne büntessék tovább a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévőket, azokat, akiknek nincs miből visszafizetniük ezeket a pénzeket.” Ezen réteg számára egyébként azonnali támogatást is ígért Bruno Le Maire, amely a szociális terhek, valamint a banki hitelek kamatterheinek könnyítését jelentik. Ez mintegy 15 millió eurós kötelezettségvállalást jelent a Francia Állam részéről. A miniszter javítani kíván a hitel- és exportbiztosítások feltételein is. (Példaként: Franciaország a megtermelt almájának 50%-t exportálja.)
A termelők persze ellenállnak. „Nem fogunk fizetni, hangoztatja Jean-Bernard Bayard, az FNSEA főtitkár-helyettese. Nem fogjuk 17 év elteltével keresgetni a pénzeket!” Az elmúlt időszakban egyébként több megmozdulás is volt a zöldség-gyümölcstermesztők részéről, akik újfent nehéz helyzetben vannak, a zöldség- és gyümölcsárak csökkenése miatt. 2008-ban a zöldségtermesztők jövedelme 15%-kal, míg a gyümölcstermesztőké 37%-kal volt kevesebb az ezt megelőző évhez képest.
Olyan ágazatról van szó, amely csak igen kevés uniós támogatásban részesül
François Lefitte szerint Franciaországban 45000-re tehető a professzionális zöldség- és gyümölcstermesztők száma, akik a KAP-hoz kapcsolódó uniós támogatásokból valamivel többet, mint 120 millió eurót kapnak. Ez azt jelenti, hogy átlagosan, évente egy-egy termelő 2666,66 eurós támogatáshoz jut. „A zöldség-gyümölcs ágazat a mezőgazdaság által megtermelt érték 16%-t adja és mindössze 3%-t kapja az európai támogatásoknak” – pontosít Lafitte. (Szerző megjegyzése: Franciaország kapja a legtöbb KAP-hoz kapcsolódó uniós támogatást. Ennek összege 2008-ban elérte a 9,9 milliárd eurót.)
Csak a nagyságrendek összehasonlításaképpen: bár tény, hogy a földterület nagyságára vetítve a zöldség és gyümölcstermesztésre szakosodott gazdaságok kevésbé tőkeigényesek, mint az állattenyésztő vagy gabonatermesztő gazdaságok, a zöldség és gyümölcstermesztők mindazonáltal csak nyolcad annyi támogatáshoz jutnak, mint előbb említett társaik.
Mindennek ellenére, a zöldség- és gyümölcstermesztők jövedelme közelíti a mezőgazdaságból élők átlagos jövedelmi szintjét, amely 20000 euró/év/gazdaság Franciaországban.
A zöldség- és gyümölcstermesztők 400000 embert alkalmaznak, többségében idénymunkásokat. A kézimunka költsége igen magas. „Az órabér, beleértve a munkáltatói járulékokat is, Franciaországban 12 euró körül alakul, amely közel dupla annyi, mint Németországban vagy Spanyolországban.” – mondja Lafitte. Például a cseresznyetermesztés, amely esetében a kézimunkaerő adja a felmerülő költségek 60%-t, Franciaország képtelen egyenlő feltételek mellett versenyezni szomszédjaival. (Szerző megjegyzése: E tekintetben már Közép- és Kelet-Európát is érték vádak.) Az idén így akadt olyan termelő, aki inkább a fákon hagyta a gyümölcsöt. Voltak olyanok is, akik részben vagy egészben kivágták fáikat. Többen úgy vélik, hogy a kézimunka órabérének legalább 3 euróval csökkennie kellene Franciaországban, hogy az ágazat újra versenyképes legyen.
Fentiektől függetlenül megnyugtató az EU Bizottsága egyik magas beosztású tisztviselőjének a nyilatkozata, miszerint „Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ne dűljünk mindjárt kardunkba. Szeptember 29-e nem fogja a világ végét jelenteni. És senkinek nem kell majd a szóban forgó összeget egyik napról a másikra visszafizetnie.”
Franciaországnak szinte minden évben van mit visszafizetnie az uniós kasszába: Az 1999-2007. közötti időszakban kifizetett támogatások után például 819,82 millió eurót volt kénytelen visszafizetni Brüsszelnek.
Gyümölcs- és zöldségértékesítés üzleteken kívül
2009. július végén, az INTERFEL (Francia Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet) kezdeményezésére tárcaközi megállapodás született arról, hogy az ágazat megsegítése céljából, kivételesen, üzleteken kívül, a parkolók egy részén is lehessen bizonyos zöldségeket és gyümölcsöket árulni július végétől kezdődően.
Ez a lehetőség a következő termékekre vonatkozik: sárgadinnye, őszibarack/nektarin, nyári körte, sárgabarack, paradicsom, articsóka, póréhagyma, cukkini, primőr burgonya.
Ennek az akciónak a célja a felhalmozott készletek kiárusítása.
Franciaországnak egyébként gondolkoznia azon, hogy a kiskereskedelmi láncokban a jövőben megpróbálják előtérbe helyezni a francia eredetű zöldségeket és gyümölcsöket.
Öt ok, amely miatt a francia zöldség- és gyümölcságazat nehézségekkel küzd
1) Az európai és világpiac teljes liberalizációja: A zöldségek és gyümölcsök piaca teljes mértékben liberalizált és nyitott. A termelést Brüsszel nagyon kis mértékben támogatja.
2) Drága a francia munkaerő
3) Keményebb ökológiai követelmények: Még ha létezik is egy európai szintű környezetvédelmi kézikönyv, Franciaország az abban foglaltakhoz képest szigorúbb előírásokat fogalmazott meg (pl. növényvédőszer használat).
4) A termelők és a kiskereskedelmi láncok képtelenek az együttműködésre
5) Piaci nehézségek, klimatikus problémák.
Forrás:
1) Le Figaro, 2009. augusztus 4.
2) Les Echos, 2009. augusztus 4.
3) La France Agricole, 2009. augusztus 7.
4) A Francia Mezőgazdasági Minisztérium honlapja
5) Le Parisien napilap honlapja
[1] Fédécom: Fédération des comités économiques. A francia zöldség és gyümölcs ágazatban tevékenykedő vállalatokat és vállalkozásokat képviseli.
Pallaga Viktória
Forrás: www.fvm.hu
