Közben a kereskedelmi igényekre, a szállíthatóságra is gondoltak, hiszen ma már ezer kilométereket utazik az eper, az alma, a szőlő, amíg a fogyasztó kosarába kerül. Hogy ennek olykor mi az ára? Elég a februári import eprek ízét és állagát összehasonlítani a kiskertben szedettével. Mindenesetre tény, hogy néhány új fajta a korábbiakhoz képest drasztikus módon szorította ki a termesztésből az egyes vidékekre jellemző őshonos fajtákat.
A tájfajták uralma nagyjából a 19. század második feléig tartott, akkor jelentek meg ugyanis a gabona- és zöldségnemesítés első fajtái, illetve mindenki számára elérhetők lettek a célirányosan nemesített gyümölcsfák is. Akkoriban a gyümölcsfaiskolák már nem a hagyományos tájfajtákat kínálták, hanem a nemesítők termékeit. Egyebek mellett ennek tudható be a genetikai sokféleség ijesztő mértékű csökkenése. Ezt bizonyítja a FAO 1995-ös felmérése is, miszerint évente mintegy 50 ezer kultúrnövény-tájfajta tűnik el a világon.
A mezőgazdasági tulajdonviszonyok változásai, a nagy ültetvények kialakítása, az intenzív termesztés térhódítása nálunk ugyancsak végveszélybe sodorták az ősi kultúrnövény tájfajtákat. Biztató, hogy szinte az utolsó pillanatban, egyre erősödik az igény a megmentésükre.
Az előbb közölt FAO felmérés ijesztő adatai után öröm kimondani, hogy nálunk több mint kilencezer gyümölcsfajtát őriznek a génbankok. Ehhez képest a piacokon alig néhány közül válogathatunk. Pedig a szórványosan megmaradt, nagyapáink gyümölcsöseiből származó termés nemcsak ízvilága és a gazdagabb beltartalma miatt értékes. Mivel ezek a fajták az évszázadok során tökéletesen alkalmazkodtak a környezetükhöz, ellenállóbbak, és nem igényelnek annyi vegyszeres kezelést sem.
Felkutatásukra, megmentésükre több okból is szükség van. A génbankok, illetve a fajtagyűjtemények tájfajtái, valamint a nemesített fajták vad rokonfajai a nemesítői munkát nagymértékben segítik. Ráadásul a tájfajták újra köztermesztésbe vétele számos gazdasági előnnyel is járhat. A genetikailag ellenállóbb tájfajták egyfelől alacsonyabb költséggel termeszthetők, másfelől a csökkentett vegyszerfelhasználás következtében a fogyasztók élelmiszerbiztonságát is növelik.
Külön gazdasági előny lehet, hogy az Európai Unióban az egyes tájfajtákra vonatkozóan nincsenek meghatározott kvóták, így tetszés szerinti mennyiségben termeszthetők.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/Ovjuk_meg_ertekeinket_-_elonyos_tajfajtak
