A Magyar Agrárkamara és az Agrárgazdasági Kutató Intézet együttműködésének eredményeként Önök megjelentettek egy agrárstratégiai kiadványt ez év elején. Erről és a jelenlegi aktuális agrárgazdasági kérdésekről szeretném faggatni. Elsőként azonban a rövid távú feladatokról kérdezem.
Azt gondolom, hogy a legaktuálisabb kérdés jelenleg az agrárgazdaság finanszírozása, illetve finanszírozhatósága. Ezen belül külön említem a működés és külön a fejlesztések finanszírozását. Mindkettő nagyon fontos a jövő szempontjából, de úgy érzem, hogy az agrárium jó színvonalú működtetéséhez szükséges források elégtelensége a jövőt is megkérdőjelezi. Megemlítem továbbá a foglalkoztatás ügyét is, ezen belül az alkalmi munka szabályozásának módosítását, melynek rugalmasabbá tétele alapvető fontosságú a kézimunka-igényes kultúrákkal foglalkozó gazdaságok számára. Fontos lenne az alkalmi munkások regisztrációjának egyszerűsítése, és hogy ne legyen kötelező öt munkanap után egy szabadnap kiadása, mert ez rendkívül nehezíti a munkaszervezést. Alternatíva lehetne az átalányjellegű szabályozás is. Ilyen rendszer működik például Spanyolországban, sikerrel. A rövidtávú kérdések közül nem hagyható ki a vállalkozói szférára nehezedő adminisztrációs teher mérséklésének ügye sem. Meg kell jegyeznem, hogy amíg az EU szintjén átlagosan a GDP 3,5%-át fordítják adminisztrációra, addig Magyarország ennél sokkal többet, és ezáltal nem kevesebb, mint 1000 milliárd Ft-tal költ többet a bürokráciára az átlagos adminisztrációs költséggel dolgozó országokhoz képest. Ez a többletteher a versenyképesség egyik jelentős gátló tényezője Magyarországon.
Ön szerint egy komplett agrár- és vidékfejlesztési stratégia kidolgozása előtt milyen főbb kérdéseket kellene tisztázni?
Minden stratégia alapvető kérdése, hogy mi a cél, illetve melyek a célok, és melyek a hozzávezető utak? A célok tekintetében elsőként a kedvező agrárökológiai adottságaink ésszerű kihasználását említem. Emellett azonban az is igaz, hogy a magas szállítási költségek jelentős többletterheket okoznak a tengeri kikötőkkel rendelkező országokhoz képest. Természetesen alapvető cél, hogy megfelelő jövedelem is realizálódjon az élelmiszer-gazdaságban.
Úgy gondolom, hogy az alapvető kérdések tisztázásához tárgyszerű vitákra lenne szükség, amelyektől távol kellene tartani a pártpolitikák rövid távú érdekeit. Azt is meg kell említenem, hogy jelenleg az agrárgazdaság társadalmi beágyazottsága nagyon gyenge, így viszont nehéz lesz a társadalom többségének támogatottságát megszerezni egy új agrárstratégiához. Be kellene mutatni, hogy milyen óriási fantázia van a magyar agráriumban és miért fontos ez a nemzetgazdaság és az egyes polgárok számára is.
Ma sajnos az agárágazatban is krízis van. A mezőgazdasági termelői árak óriásit zuhantak az elmúlt egy év alatt. Úgy látom, hogy a magyar agrárgazdaság egy sodródó pályán mozog és nincs egy igazi vezérfonal. Elemezni kellene például azt, hogy a lengyelek, a csehek, vagy a szlovákok élelmiszer-gazdasága miért van sokkal kedvezőbb helyzetben, mint a miénk? Erre a kérdésre egy igen alapos választ kellene adni!
A földkérdés régóta húzódó problémáit évek óta nem sikerült helyre tenni…
Sajnos valóban így van, a politikai tényezők nem tudtak dűlőre jutni a földügyben mind a mai napig. Alapvető feltételnek tartom a földhasználók biztonságát, mert e nélkül nem történnek meg a versenyképességhez szükséges fejlesztések. Nem lesznek, akik százmillió Ft-okat befektetnek, ha nincs hosszú távú földbiztonság. Különösen vonatkozik ez az állattenyésztéssel és gyümölcstermeléssel foglalkozókra. Itt említeném meg, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek mellett egyre több kis- és közepes méretű gazdaság teremti meg a versenyképességhez szükséges feltételeket. A szociális földhasználók pedig helyi piacokon jelenhetnek meg termékeikkel, mert nem rendelkeznek nagytömegű és egyöntetű minőségű áruval. Úgy gondolom, hogy ennek a három szektornak harmonikus együttműködésre kell törekednie, és ezt kell segítenie az agrárpolitikának is.
Az EU Közös Agrárpolitikája döntően befolyásolja a hazai agrárpiaci szereplők mozgásterét…
A KAP valóban generális tényezőként vesz részt a magyar agrárium mozgásterében. Én ezúttal mégsem erről beszélnék elsősorban, hanem az agrárdiplomáciánk hatékonyságának fontosságát hangsúlyoznám. Néhány példát is említek ezzel kapcsolatban. Az EU által foganatosított új szabályok megengedik, hogy nem természetes anyagot használjanak fel az almalé savasításához. A korábbiakban viszont a magyar ipari almát használták fel erre a célra. Az új szabályozás következtében óriási gondok jelentkeznek a magyar ipari alma értékesítésével. Úgy gondolom, hogy ezt a szabályt nem lett volna szabad meghozni. Most viszont el kell érni azt, hogy az EU visszaállítsa a korábbi tiltást.
A kukoricapiac jelenleg nem sok jóval kecsegtet. Ha ügyes lobbitevékenységgel azonban el lehetne érni, hogy az EU a kukoricára vonatkozóan is határozzon meg egy megfelelő nagyságrendű intervenciós keretet, akkor ennek rögtön árfelhajtó szerepe lehetne.
A legnagyobb kérdés persze az, hogy mi lesz 2013 után? Véleményem szerint már most határozott célokkal kellene lobbizni a többi érintett országgal közösen a KAP 2013 utáni fenntartása és megfelelő támogatási keret érdekében.
Milyen ügyekben kellene nemzeti hatáskörben lépni?
A piacra jutást nekünk is többféle módon kellene elősegíteni, a többi uniós ország gyakorlatához hasonlóan. A logisztikai és infrastrukturális hiányosságokat viszonylag rövid időn belül fel kellene számolni. Az is nagy biztonsággal állítható, hogy a többletszállítási költségek támogatása nélkül nem lehetünk versenyképesek a nemzetközi piacon.
Külön kell szólnom az élelmiszeripar utóbbi években bekövetkező folyamatos termeléscsökkenéséről és piacvesztéséről. Ennek okait is alaposabban meg kellene vizsgálni! Úgy gondolom, hogy annak idején a nyugatiak nem a csúcstechnológiát hozták ide hozzánk. Nekünk pedig „márkahordozó” élelmiszer-ipari vállalatok kellenének a nemzetközi versenyképességhez. Tudomásul kell venni, hogyha nem lesz versenyképes magyar élelmiszeripar, akkor csak nyersanyag-előállítók lehetünk.
A kertészeti ágazatok közül a dísznövénytermesztés kezd a helyére kerülni; a szőlő-bor ágazat is működőképes lehet 3-3,5 millió hektoliter éves borelőállítás mellett; ehhez azonban a minőségi szegmenseket betöltő borok kellenek; a zöldségszektorban is látható egy határozott pozitív irányú fejlődés; a gyümölcságazatban azonban még komoly feladatokat kell megoldani, hogy a magyar gyümölcs ne marginalizálódjon a nemzetközi és a hazai piacon.
A bioenergia-előállítás területén gyorsítani kellene a fejlesztéseket. Ha ma már komolyabb bioetanol- és biodízel-kapacitással rendelkeznénk, bizonyára nem lenne ilyen jelentős az áresés a gabonánál, a napraforgónál és a repcénél.
Fontosnak tartom még, hogy a biotechnológia eredményeiről és lehetőségeiről előítélet és félelmek nélkül folyjon párbeszéd és a legújabb eredmények – megfelelő kontroll mellett – alkalmazásra is kerüljenek.
A képzés és tanácsadás is egy nagyon fontos eleme a jövő stratégiájának. Arra a kérdésre kellene jó választ adni, hogy hogyan lehet a tudást a leghatékonyabban termelőerővé tenni. Végül az oktatás szerepét is szeretném hangsúlyozni és ezen belül elsősorban azt, hogy növelni kellene a hallgatók pénzügyi és nyelvismeretét.
Forrás: http://www.agrarhirek.hu/innovacio/4888.html
