A nyilvántartásba való bekerülés, azon túl, hogy védelmet biztosít az elnevezés használatával való visszaélések ellen, az azonos közösségi szimbólum révén beazonosíthatóvá és a köztudatban is egyenértékűvé teheti a hazai termékeket olyan híres, közismert eredetű termékekkel, mint a Nantes-i galambbegysaláta, a Grenoble-i dió vagy az Alto Adige-i alma. A szimbólum jelenléte ugyanis valamennyi európai fogyasztó számára egyértelművé teszi, hogy a termék sajátos jellege annak földrajzi származásából fakad, ezáltal az nagyobb bizalmat élvez.
Az oltalom az elnevezést védi, ami azt jelenti, hogy a „Hajdúsági torma” elnevezést csak az(ok) a termelők tüntethetik fel termékeiken, akik a termékleírásban meghatározott területen és módon állítják elő a terméket. Az elnevezést, az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés” megjelölést, valamint a vonatkozó közösségi logót csak a termékleírásban meghatározott területen, a leírt technológia és ellenőrzési rend szerint előállított terméken lehet feltüntetni, amelynek meg kell felelnie a termékleírásban meghatározott minőségi követelményeknek is.
A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmát az 510/2006/EK tanácsi rendelet alapján lehet biztosítani az Európai Unió valamennyi tagállamában. E rendelet hatálya kiterjed az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Római szerződés) I. mellékletében szereplő, emberi fogyasztásra szánt termékekre (pl. húsipari termékek, sajtok, gyümölcs és zöldségfélék), továbbá a rendelet saját mellékletei által meghatározott élelmiszerekre (pl. kenyér, péksütemény, tészta stb.), illetve mezőgazdasági termékekre (pl. széna, illóolajok, dísznövények stb.).
Ahhoz, hogy egy termék elnevezése közösségi oltalom alá kerüljön, az Európai Bizottság eljárását nemzeti bírálati szakasznak kell megelőznie. A bejegyzés iránti kérelem részeként a földrajzi árujelzőt termékeiken használni kívánó előállítók és feldolgozók csoportosulásának (illetve egyedi esetben egyetlen természetes vagy jogi személynek) részletes termékleírást és egy ún. egységes dokumentumot kell elkészíteniük. Amennyiben a benyújtott dokumentumok alátámasztják a termék jogosultságát az oltalomra, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) a Magyar Eredetvédelmi Tanács javaslata alapján, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) egyetértésével hoz határozatot, majd a kérelmet az Európai Bizottsághoz továbbítja. A Bizottság rendelet közzétételével dönt egy termék elnevezésének nyilvántartásba vételéről. A döntéshozatalt megelőzi a bejegyzési kérelem tartalmának Bizottság általi vizsgálata, valamint a többi tagállamnak biztosított észrevételezési, kifogásolási lehetőség, amelyek 2006 óta együttesen legfeljebb másfél évet vehetnek igénybe.
Magyarország 2004 októbere óta a következő 12 termék dokumentációját nyújtotta be az Európai Bizottsághoz: Budapesti téliszalámi, Szegedi (téli)szalámi, Csabai kolbász, Gyulai kolbász, Kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, Szegedi fűszerpaprika-őrlemény, Gönci kajszibarack, Hajdúsági torma, Makói (vörös)hagyma, Szőregi rózsatő, Alföldi kamillavirágzat, Magyar szürkemarha hús. Ezek közül az első magyar termék, a Szegedi szalámi vagy Szegedi téliszalámi elnevezésének az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába történő bejegyzésére 2007. december 14-én került sor, a Budapesti téliszalámi elnevezés pedig 2009. április 21-én került be a nyilvántartásba. A „Makói vöröshagyma” („Makói hagyma”), valamint a „Gyulai (páros)kolbász” és „Csabai (vastag)kolbász” elnevezések pedig jelenleg a közösségi döntéshozatal kifogásolási szakaszában vannak, így reményeink szerint az év végére tovább bővül az 510/2006/EK rendelet szerinti közösségi oltalom alatt álló magyar termékek köre.
FVM - Élelmiszerlánc-elemzési Főosztály
Forrás: www.fvm.hu
