Valérie Pécresse hangsúlyozta, a CNRS-nek tovább kell folytatnia a „nyitás politikáját”, ahogy ez megfogalmazódott az intézmény tavaly bemutatott hosszú távú stratégiai tervében, a „Horizon 2020”-ban is, illetve tartalmazza az ünnepség elején a miniszter asszony, Catherine Bréchignac CNRS-elnök és Arnold Migus CNRS-főigazgató által aláírt 2009-2013-as munkaterv is „dépasser les frontieres” (átlépni a határokat) címszóval. Pécresse asszony szerint ez kétféleképpen is értendő: egyrészt a szó klasszikus értelmében, országhatárokra vonatkoztatva, de átvitt értelemben is. Nem csak az egyes tudományterületek ismeret-anyagának jelenlegi határainak átlépésére buzdít, de mint mondta, át kell lépni az alapkutatások és az alkalmazott kutatások közti határvonalat is, ahogy a költségvetési és magánszféra kutatásai közötti határt is. Ennek érdekében szorgalmazza Valérie Pécresse hivatalba lépése óta a CNRS és az egyetemek közötti minél szorosabb és sokrétűbb kapcsolatok kialakítását. Többek között azért is, mert véleménye szerint ily módon lehetőség nyílik az egyetemi hallgatók és a kutatók között szoros kontaktusra, ez pedig segíti a kutatói utánpótlás nevelését mivel fölkelti a fiatalok kutatás és innováció iránti érdeklődését. Ismételten aláhúzta az akadémiai és vállalati szféra közeledésének, minél szorosabb együttműködésének szükségességét, mivel ezt tartja a gazdasági növekedés egyik motorjának. Leszögezte továbbá, hogy a tudás és a fölfedezés iránti folyamatos igény az előmozdítója a kultúra fejlődésének és a társadalom jólétének is. A CNRS-nek meg kell találnia (új) helyét a folyamatosan változó, újraszerveződő világban, amiben Franciaországban tudományos terület mostantól meghatározók lesznek az autonómmá váló nagy egyetemek. Az országos jelentőségű kutatóintézeteknek pedig, köztük is első helyen a CNRS-nek, figyelembe kell venniük az új orientációkat és együtt kell velük dolgozniuk, ennek jellemző színtere a jövőben még inkább a vegyes kutatási egységek (unités mixtes de recherche, UMR) sokasága lesz. Annak érdekében, hogy az ezekben együtt dolgozó kutatók és egyetemi oktatók esélyei egyenlők legyenek, a tudományos kiválósági prémium (prime d'excellence scientifique) a jövőben mindnyájukra vonatkozik. Várható egy további eszköz bevezetése is, ez pedig teljes kutatócsoportok kiváló munkájának anyagi elismerését fogja jelenteni, ami a csoportban betöltött helyétől függetlenül annak minden tagját megilleti. A tárca a minél eredményesbb és hatékonyabb munkavégzés érdekében az UMR-ek adminisztratív terheit is csökkenteni kívánja, eltörölve egyrészt minden fölösleges papírmunkát, másrészt levéve a kutatómunka értékelésének terhét az intézményekről, átadva azt a független külső kutatási és fölsőoktatási minősítő ügynökségnek (agence d'évaluation de la recherche et de l'enseignement supérieur, AERES). Megteremtették továbbá a föltételrendszerét annak, hogy az UMR-ek elszámolási, szabadalom-kezelési föladatait a továbbiakban csak egy szervezet, alapesetben az UMR-ben részt vevő egyetem végezze, így megszüntették a párhuzamos könyvelések és nyilvántartások rendszerét és fölösleges terheit.
A jövőben a CNRS stratégia szerepe még jelentősebb lesz, ezt hivatott elősegíteni az intézmény szervezeti fölépítésének megújítása és a tematikus intézetek hálózatává történő átszervezése, amitől a kiemelt projektek tervezésének, finanszírozásának és megvalósításának átláthatóbbá tételét, hatékonyabbá válását is remélik. A tárca reményei szerint ez kedvező hatással lesz az „interdiszciplináris kultúra” elterjedésére, az egyetemekkel és a gazdasági élet szereplőivel fönntartott kapcsolatokra. Valérie Pécresse ígéretet tett arra, hogy a jövő évben az új szervezeti és működési rendre történő átállást kiegészítő anyagi forrásokkal is támogatni fogja a tárca. Elvárás viszont a CNRS-szel szemben, hogy igen szoros kapcsolatot építsen ki a többi, országos jelentőségű kutatóintézettel és egyetemmel, kezdeményezője legyen „szép és nagy” (szó szerinti idézet a miniszter asszonybeszédéből) kutatási projekteknek, amik a Planck és Herschel műholdak példájával élve, közelebb visznek bennünket a körülöttünk lévő galaktikus világ eredetének megismeréséhez.
Közös kutatási stratégiát megalkotni – a miniszter asszony szerint ez a célja a már létező kutatási szövetségeknek az élettudományok és az energetika terén, ér reményei szerint ez hamarosan az információ-technológiaára is igaz lesz. A szövetségek létrehozásának célja egyébként igen egyszerű: összehangolni a rendelkezésre álló, jelenleg túlságosan elaprózottnak tűnő kutatási eszközrendszert a társadalmat érintő nagy kihívásokra adandó válaszok megalkotása érdekében. Ezen tömörülések létrejötte egyben az állam irántuk való bizalmát is jelzi, mivel ők dönthetnek saját kutatási programjukról, amit a pályázati rendszerével a nemzeti kutatási ügynökség (ANR) természetesen befolyásolni tud. A miniszter asszony megjegyezte: meggyőződése, hogy a kutatás előrehaladása még gyorsabb lesz, ha a kutatók egyesítik erőiket és együttesen határozzák meg a nemzet előtt álló kutatási prioritásokat. Az ezek megfogalmazása iránti szükség is vezette a politikai döntéshozókat, hogy a kutatók, a vállalti szféra és a társadalom kezdeményezésére és javaslatai alapján megalkossa a nemzeti kutatási és innovációs stratégiát.
A CNRS 2009-2013-as munkatervét is az említett stratégia szem előtt tartásával fogalmazták meg és határozták meg azt a három transzverzális területet, ahol az intézménynek kiemelt szerepe lesz az elkövetkező években. Ezek:
1. a fenntartható fejlődés és annak szerepe a hétköznapi életben,
2. az anyag eredete és szerkezete,
3. a társadalom „hálózatban”.
A föntiek kapcsán a miniszter asszony megjegyezte, az egyik legfontosabb terület a klímaváltozás elleni küzdelem és annak tudományos hátterének megteremtése annak érdekében, hogy politikai síkon minél biztosabb alapokon nyugvó döntések születhessenek.
A jövőben minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a CNRS tudományos eredményei a gyakorlatban is hasznosuljanak. Az eddigi eredmények biztatóak – tavaly a CNRS 295 új szabadalmat jelentett be, a szabadalmak fölhasználása 44%-os, ezzel párhuzamosan pedig húsznál is több strat-up vállalkozást indítottak – de ezt a jövőben még magasabb szintre kell emelni, és van javítani való a CNRS iparral való együttműködési politikáján is annak érdekében, hogy a technológia-transzfer minden érintett számára eredményesebb és hatékonyabb legyen. Törekedni kell továbbá arra, hogy az ehhez szükséges átfutási idő minél rövidebb legyen, mert a gyorsaság nagyon komoly anyagi előnyöket is jelenthet. Ez az egyetlen olyan „gazdagság” ugyanis az intézmény kezében, amivel a növekedéshez szükséges plusz forrásokat elő tudja teremteni A tudományos közlemények esetében – az orvosi közleményeket nem számítva – a CNRS kutatói önállóan vagy más intézmények kutatóival közösen jegyezték a francia publikációk kétharmadát és az európaiak egytizedét, igen jelentős kumulált impakt faktorral.
A miniszter asszony végül szólt a tervezett egyfajta „nemzeti békekölcsön” K+F-projektek finanszírozásában játszandó szerepéről is. Magának a kölcsön intézményének azt a szerepet szánja Nicolas Sarkozy köztársasági elnök, hogy az ország megerősödve kerüljön ki a gazdasági válságból, a kutatási miniszter szerint pedig az ennek keretében a K+F-re fordított források a jövőbe való leghasznosabb befektetéseket jelentik – a projektek végrehajtásában pedig megkerülhetetlen szerepe lesz a CNRS-nek is. A közelmúltban megfogalmazott 29 prioritás közül az intézményhálózat fontos feladatokat kaphat a zöld vegyipar, a napenergia-hasznosítás, a számítástechnika egyes területei valamint a kutatási nagyberendezések építése terén. Ide tartozik a Saclay-fennsíkon megépítendő klímaváltozási és környezetvédelmi kutatási pólus is, ahol nem csak a szorosan kapcsolódó természettudományi területek kutatására összpontosítanak majd, hanem nyitnak a társadalomtudományok felé is. Az új, „szén nélküli” korszak megteremtése ugyanis nem lehetséges a társadalom lehetséges válaszainak ismerete nélkül. Az ember klímaváltozással szembeni reakcióinak vizsgálata mellett nagyon komoly kutatásra és fejlesztésre lesz szükség az új közlekedési módok, a fönntartható mobilitás, az „intelligens közút” területén, ahogy az IT-ban is számítani kell a nanotechnológiai forradalomra – a nemzeti NanoInnov-projekt költségvetésének 20%-a biztonsággal kapcsolatos kutatásokra fordítódik majd.
Az esemény egyben több színvonalas kerekasztal-beszélgetésnek is helyet adott, ahol a CNRS jelenével és jövőjével kapcsolatos kérdéseket taglalták a részt vevő előadók. Ezek közül mindenképpen ki kell emelni a CNRS nemzetközi kapcsolatrendszerével foglalkozó beszélgetést, mivel a magyar tudomány számára is hasznos gondolatok, tapasztalatok hangzottak el.
A francia tudományos eredmények „exportjában” és a francia tudományos expanzióban megkerülhetetlen szerepe van a CNRS részvételével a belföldi, csak franciaországi szereplőkkel megalakult UMR-ek mintájára létrejött úgynevezett UMI-k (unité mixte internationale), azaz nemzetközi vegyes kutatóegységek hálózata. Ezek kivétel nélkül külföldön (pl. Kaliforniában, Izraelben) nagyon komoly francia állami háttértámogatással (kutatási és külügyi tárcák) megalakított kutatóegységek, ahol a fogadó ország adott kutatási területen legjelentősebb intézménye(i) jelenti(k) a partner(eke)t. Francia részről az UNI-k megalakítását egyértelműen a jövőbe való nagyon eredményes befektetésnek tekintik, ahol:
- a működési (rezsi) költségeket a fogadó ország fedezi,
- a kutatási projektek költségeit megosztják egymás között a helyi (pl. NSF) és francia (pl. ANR) kutatási ügynökségek,
- a munkabér-költségben jelentős szerepet vállal a CNRS is.
A tapasztalatok szerint ebben a konstrukcióban egy-egy publikáció „fajlagos” költsége sokkal alacsonyabb, mintha az francia-francia együttműködésben, Franciaországban születne meg. Az UMI-k további, pénzben nem mérhető előnye, hogy nagyon hasznos külföldi gyakorlati tapasztalatok „importját” teszi lehetővé, olyanokét, amiket a francia gyakorlatba átültetve a munka hatékonyságát növelni lehet. A részvevők egyhangú véleménye szerint akkor lesz mód a CNRS. Fönnállásának 100. évfordulóját megünnepelni 30 év múlva, ha minden lehetőséget megragadnak az egyetemekkel való partnerkapcsolat szélesítésére és mindent elkövetnek a nemzetközi együttműködés további, minden lehetőséget megragadó fejlesztésére.
Somogyi Norbert, TéT-attasé
Forrás: www.fvm.hu
