Mekkora az érdeklődés a szőlőkivágások, illetve a támogatás iránt?
- Tekintettel arra, hogy igen jó pénzt fizet ez után Brüsszel, nagyon sokaknak az érdeklődését felkelti a kivágási támogatás. A 2009-2010-es borpiaci évben közel 7 milliárd forintnyi támogatási igény futott be, ez kb. 4200 hektárnyi ültetvényfelületnek a megszüntetését jelentené. Azért mondom feltételes módban, mert nemrég látott napvilágot a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal közleménye, amely azt mutatja, hogy Magyarország mindössze 3,2 milliárd forintra kapott keretet Brüsszeltől, tehát a beérkezett támogatásoknak alig több mint fele fog megvalósulni.
Miért fontos, hogy kivágják a szőlőt a gazdálkodók?
- A gazdálkodók egy jelentős része vagy nem lát perspektívát a tevékenységben, vagy idős, és már nem tudja átadni olyannak, aki folytatná ezt. Általában ezért döntenek a kivágás mellett. Ráadásul Brüsszel nem túl körültekintően úgy döntött a borpiaci reform kapcsán, hogy támogatni fogja a kivágásokat, hiszen ahol nincs szőlő, ott probléma sem keletkezhet. Összességében Magyarország utolsóként vezette be a kivágási támogatás intézményét, mert mi azt szerettük volna ösztönözni, hogy a termelők inkább a szerkezet-átalakításban, és az ültetvények megújításában lássák a fantáziát. De ezzel együtt, ha már van rá lehetőség, akkor nem lehet eltagadni az itthoni termelőktől sem, hogy aki részesedni tud a támogatásból, ennek révén egy kis kártérítéssel szüntesse meg a tevékenységét.
De ez azért mindenképpen negatív, nem? Ha megnézzük, a szőlőkivágás „néhány nap”, de hogy azon a területen újra szőlő legyen, az nem öt perc.
- Különösen úgy, hogy a támogatott kivágás révén gyakorlatilag újratelepítési jog nem képződik, tehát a támogatással kivágott terület egyszer s mindenkorra megszűnik, mint potenciál, az összes országos területből ez a rész egyszer és mindenkorra elvész. Ezzel együtt azt kell mondjuk, hogy sajnálatos módon, ha megnézzük az idei szüreti tapasztalatokat, akkor is látszik, hogy ilyen felvásárlási árak mellett senki nem kényszeríthető arra, hogy művelésben tartsa az ültetvényét, a gazdasági döntés mindenütt a szőlőművelőé, illetve a szőlőültetvény tulajdonosáé. Ezzel együtt azt kell, hogy mondjam, szerencsére a másik támogatási formát, a szerkezet-átalakítást is 100%-ban ki tudjuk használni. Ez azt jelenti, hogy nem mindenki ilyen pesszimistán látja az ágazat helyzetét.
Azt lehet tudni, hogy mely területeken jellemző Magyarországon a szőlőkivágás?
- Tekintettel arra, hogy a prioritási szabályokban az 55 év feletti életkor, illetve a teljes ültetvényfelület megszüntetése van, a kivágási kvóta eredendően nincs leosztva borvidékekre, és borvidéki területekre, hanem a beérkezés sorrendjében, illetve a megfelelésnek van szerepe a támogatásban való részesülésben. Ha megnézzük az elmúlt évek statisztikáit, akkor általában a Kunsági Borvidék volt egy nagyobb területtel, illetve a Mátrai Borvidék is élénken érdeklődött a kivágás iránt. Más borvidékeken, mondjuk Tokaj vagy Villány, természetesen a piaci pozícióból fakadóan kevesebben éltek ezzel a lehetőséggel.
De ott is lehetséges?
- Elvileg mind a 22 borvidéken lehetséges. Nem a terület, nem a borvidékbe való besorolás, hanem az egyéb feltételek a meghatározók a támogatás odaítélésekor.
Mi van azokkal a területekkel, ahol a szőlő maga beleillik a tájképbe, tájszerkezetbe, és ezek esetleg természetvédelmi oltalom alatt állnak?
- A természetvédelmi kérdések gyakorlatilag másodrendűek ebben az intézkedésben. Itt a gazdálkodónak kell gazdasági döntést hozni, nyilván nem fog olyan tevékenységet felvállalni, amit nem tud haszonnal végezni csak azért, hogy szép legyen a táj. Nem várható el valakitől, hogy egész évben olyan valamibe ölje a pénzét, amiből utána nem profitál. Én úgy gondolom, hogy ezzel a gondolattal az országos -és ágazati támogatások szintjén, és az ágazati irányítás szintjén kell számot vetni, hiszen mi is úgy gondoljuk, hogy minden jobb annál, minthogy gazos és elhagyott ültetvényrészek legyenek, mi is abban lennénk érdekeltek, hogy lehetőség szerint ne csökkenjen tovább az ültetvényfelület. De azt is be kell vallani, hogy jelen pillanatban még mindig vannak olyan ültetvények Magyarországon, melyek idősek, és a művelésük már nem gazdaságos, ezért jobb lenne ezektől a normál kivágás keretében megszabadulni. Akkor legalább az újratelepítési jog még élne, és felhasználható lenne.
Említette, hogy elsősorban a Kunsági, illetve a Mátrai Borvidékek jelentkeztek. Fajtában van-e ilyen statisztika?
- Mivel nem mi vagyunk az engedélyezők, ezért fajtára vonatkozóan nincs statisztikám, ilyen típusú kimutatással nem rendelkezünk. Az ültetvényfelületek alakulása kapcsán látszik, hogy vannak divatos és kedvelt fajták, akár még a világfajtákat is idevehetem, melyeknek az ültetvényfelülete nem csökken, vagy nem olyan mértékben csökken, mint az országos ültetvényfelület, és vannak olyan fajták, melyek korábban meghatározók voltak, de mostanra már talán kevésbé népszerűek. Annak idején voltak olyan fajtáink - a Jubileum 75-től kezdve nagyon sokféle, - melyek inkább csak házasítási alapanyagot képeztek, és önálló borként szinte meg sem jelentek. Ezek a tömegtermő fajták nagyobb részarányt képviselnek, mint mondjuk a divatos és kedvelt fajták, tehát a Cserszegi fűszeresnek például nemhogy csökken, hanem növekszik a részaránya az ültetvényfelületből, ugyanakkor pedig vannak szép számmal régi fajták, és olyanok, amelyek a ’60-as években kelendőek voltak, de ma már nem piacosak. Ezek tűnnek el.
Horváth Csabával készült telefonos interjúnk itt hallgatható meg.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/sokan_inkabb_kivagnak_a_szolot
