- Sok jót az idei évről nem mondhatok. Az állománylétszám év végére egymillió alá csökkent, pedig amikor az Európai Unióhoz csatlakoztunk 2004-ben, még 1 250 000 volt az anyajuhok száma. Az egyetlen jó hír, hogy az év második felétől kezdve folyamatosan nőtt a bárányok iránti kereslet, és az árak is fokozatosan emelkedtek. Ez annak köszönhető, hogy a piacon jelentős hiány van bárányból. Ez várhatóan a jövő év elejéig, január-februárig így marad. A tej és a gyapjú esetében azonban még ennyi pozitívum sincsen. A gyapjúárak ugyanolyanok, mint az előző években, és hosszú távon a keresletben sem várható változás. A tejtermelés szintén csökkent, körülbelül 800 ezer literre. Már csak az termel juhtejet, aki saját maga fel tudja dolgozni, és a termékét értékesíteni tudja.
Minek tudható be ez a drasztikus állománycsökkenés?
- Mi 2004-ben azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ez egy nyertes ágazat lesz az uniós belépést követően. Ám azokat a támogatásokat, amiket várt az ágazat – például a közvetlen anyajuh-támogatást - nem kaptuk meg. A támogatás döntő része az a földben kerül kifizetésre, a földalapú támogatásokon keresztül pedig a juhászokhoz nem jut el a pénz. A juhászok kétharmada föld nélkül, vagy bérelt földön gazdálkodik, ami még tovább sújtja őket, hiszen a bérleti díjak a támogatások növekedésével évről évre emelkednek. Egyetlenegy dolog, ami talán kedvező az ágazat szempontjából, az az agrár-környezetgazdálkodási támogatás. Ennek keretében azok a juhtartók, akik állatot tartanak gyepterületen, kiegészítő támogatást kapnak. Ezzel egy kicsit rentábilissá lehet tenni a gazdálkodást, de ebbe a gazdálkodóinknak csak egy része tud bekapcsolódni. Igen szigorúak az előírások. Az adminisztrációt, a különböző rendeletekből adódó többlet-feladatok betartását nem minden juhtenyésztő vállalja.
A kunszentmártoni biojuhászati konferencián elhangzott, hogy problémát okoz az alacsony felvásárlási ár, az egyoldalú értékesítési lehetőség. Ön hogyan látja ezt?
- Az egyoldalú értékesítési lehetőség valóban fennáll, hisz’ bárányaink többségét Olaszországba értékesítjük. Kiutat ebből a termelői értékesítő szövetkezetek jelentenének, amiknek a szervezéséhez tavaly a szövetségünk hozzá is látott. A juhászok kezdeményezésére szinte az ország minden területén próbáltunk értekezletek, részközgyűlések keretében felhívást intézni a juhtartókhoz, hogy szerveződjenek, és egy egységes termelési, értékesítési rendszert alakítsanak ki. Sajnos a hazai juhásztársadalom még nem ismerte fel ennek a jelentőségét. Ha ezt nem valósítják meg, akkor további versenyhátrányba kerülnek. Tehát, ez lehetne az egyik kiút ebből a válságos helyzetből.
Korábban azt nyilatkozta, hogy a hazai juhágazat szempontjából előnyös lenne az SPS támogatási rendszer bevezetése. Mi a véleménye most erről?
- Fenntartom a véleményemet. Sőt, nemcsak hogy jó lenne a farmalapú támogatás bevezetése, hanem ez lenne az egyetlenegy túlélési lehetőségünk. Több ágazattal közösen még az Alkotmánybíróságnál is demonstráltunk annak érdekében, hogy döntsenek a farmalapú támogatással kapcsolatban. A kezdeményezés nem is inkább arra irányult, hogy pozitívan vagy negatívan döntsenek, hanem, hogy egyáltalán döntés szülessen, és fel tudjunk készülni az elkövetkezendő időszakbra. Döntés hiányában sajnos marad a jelenlegi SAPS támogatási rendszer, melynek keretében évről évre 10-10 százalékkal növekszik a földalapon kifizetett támogatások mértéke, majd 2012-13-ra az állatalapú támogatások teljesen megszűnnek. Ígéretünk van rá, hogy az Európai Unió jogalkotási lehetőségeit kihasználva bizonyos pénzeket elkülönítenek, és az ágazatot közvetlen támogatásban fogják részesíteni ebből a pénzalapból. De ez csak adható. Ugyanakkor, ami most van, ez a közvetlen anyajuh-támogatás, ez meg jár. És mindenki tudja, hogy a jár, meg az adható között mekkora a különbség.
Várhatóan 2010-től kötelezővé teszik az elektronikus füljelzők használatát. Erről mi a véleménye?
- Gráf József agrárminiszter háromszor is előterjesztette Brüsszelben a rendelet módosításának kérelmét, de a spanyol, olasz és francia képviselők ezt mindig leszavazták. Kár, mert az elektronikus jelölés bevezetése jelentős többletköltséget fog okozni az ágazatnak. A magyar kormány jelenleg is vizsgálja egy bírósági pernek az elindítását a Brüsszelben, illetve azt, hogyan lehetne a brüsszeli és hazai források felhasználásával ezeket a költségeket csökkenteni. Várhatóan január végén, február elején fognak megjelenni a rendeletek, akkor talán okosabbak leszünk, és megtudjuk mik ezek a többletköltségek, és ebből mennyit tud átvállalni Brüsszel, illetve a szaktárca. Mi fölösleges pénzkidobásnak tartjuk, hiszen a bárányokat egy-két napra jelöljük csak meg. Utána az olasz vágóhídon levágják őket, ki kell venni füljelzőket a fülükből, külön kell tárolni, veszélyes hulladéknak számít, és a megsemmisítésük többletköltséget jelent a vágóhídnak is. Azt azonban tudni kell, hogy a december végéig született bárányokat 2010 első felében még a jelenlegi jelölési rendszerrel lehet elszállítani.
A jelenlegi állatállomány mellett milyen fejlesztési lehetőségei vannak az ágazatnak?
- Fejlesztésre nem nagyon van lehetőség, a túlélésért küzdünk. Itt csak akkor lehetne fejlesztésről beszélni, ha kardinálisan átalakulna az ágazat támogatási rendszere. Minden esélyünk meglenne erre, hiszen egy olyan környezetkímélő ágazat vagyunk, amelyik rendben tartja a tájat. Természetesen, emellett a juhtenyésztőknek is meg kell tenniük azokat a lépéseket, amivel növelni tudják a szaporulatot, jobb minőségű bárányt tudnak előállítani, hatékonyabban tudnak dolgozni. Értem ez alatt, hogy új etetési, tartási, takarmányozási technológiákat vezetünk be, csökkentjük az élőmunkaerőt, létrehozzuk és működtetjük a termelői értékesítő szövetkezeteket. Ha nem változnak a körülmények, a juhászok csak annyi juhot tartanak majd, ami az agrár-környezetgazdálkodási célprogramba bevitt gyepterület lefedéséhez szükséges, ez pedig 2 juh hektáronként. Ez olyan 700-750 ezer juhot jelent, és ez azt eredményezheti, hogy 15 évi munkánk veszik kárba, mert 1995-ben volt 700 ezer juh Magyarországon. Ez mindenki számára rossz lenne, mert olyan terméket állítunk elő, amit 99 százalékban külföldön értékesítünk, és nem használunk fel hozzá mást, mint hazai alapanyagot.
Sok gazdálkodó panaszkodik, hogy nem megfelelő az ágazat feldolgozói háttere. Ön szerint a vágóhidak megoldanák az ágazat gondjait?
- Ez hosszú, évtizedes vita a magyar juhágazaton belül. Én, a magam részéről azt tartom, hogy egy-két vágóhíd segítene a helyzeten. Mivel a belső fogyasztásunk nagyon alacsony, ezért ma a jelenleg működő két kis vágóhíd bőven kielégíti a hazai igényt. Ha lenne egy nagyobb vágóhidunk, azzal talán külföldön, igényesebb piacokon meg lehetne jelenni. De azt azért el kell mondanunk, hogy mi, jelen pillanatban az olasz piacon azért vagyunk ott, mert kiváló minőségű, friss húst biztosítunk az ottani fogyasztók számára. Ezt fagyasztott, illetve hűtött hússal pótolni nem lehet. Tehát, egy nagyobb vágóhíd talán bizonyos piacokat megnyitna az értékesítés területén, de a fő gondunkat és problémánkat nem oldaná meg. Mi ezen a piacon addig fogunk ott maradni, amíg ilyen minőségű, friss bárányhússal tudjuk ellátni, és nekünk a közelségünk a biztosíték a piacra.
Van most kilátásban ilyen jellegű beruházás?
- Nem tudok róla. Ebben a gazdasági környezet a vágóhidak és a feldolgozóipar nem termel ki annyi pénzt, hogy valaki egy ilyen vágóhíd építésébe, üzemeltetésébe jelen pillanatban belevágjon. Ez a két kis vágóhíd, ami ma működik Magyarországon, néhány tízezer darab bárányt vág le, az ágazat pedig évente 750-800 ezer bárányt nevel. Az arányokból is lehet látni, hogy ha itt vágóhídban gondolkodik valaki, akkor csak nagy kapacitású, nagy beruházási igényű vágóhídról lehetne szó, aminek a forrásai jelen pillanatban nem biztosítottak.
Mit vár a 2010-es évtől?
- Nem várok fordulatot. Úgy szoktam mondani, hogy a 2010 és 2011-et még körülbelül látjuk, tehát ezekben az években még talán mérsékelten fog fogyni a juhállomány, mert ebben a két évben még fennmarad a földalapú és állatalapú támogatások rendszere. A bizonytalanság 2012 után várható, amikor megszűnik a közvetlen anyaállat-támogatás. Azt tudjuk, hogy rajtunk kívül több nagy juhtartó ország, így Írország, Franciaország Brüsszelben már kezdeményezte, hogy vizsgálják felül a jelenlegi támogatási rendszert, és vezessék vissza a közvetlen anyaállat-támogatást, amit a juhtartókhoz juttatnak, sőt az összegét is javasolták megemelni. Ha ez megvalósulna, és mondjuk, 2013 után, amikor változni fog az Európai Uniós támogatási rendszer, akkor az ágazat pillanatok alatt képes lesz regenerálódni. Akkor az sem kizárt, hogy 2012-13 után újra 1 200 000-1 300 000 anyajuhunk legyen.
Eddig miért nem sikerült betörnünk a jó minőségű bárányhússal az igényesebb német és osztrák piacokra?
- A német és az osztrák piacokon nagy súlyú bárányokat keresnek, és ennek előállítására Magyarországon nincsenek meg a közgazdasági feltételek. Mi egy bizonyos abrakos hizlalási technológiát alkalmazunk, ami nagyon drága. A mi bárányaink 20 - 20,5 kilogrammos átlagsúlyban elhagyják az országot. Németországban és Ausztriában 35-40 kilogrammos súlyban vágják az állatokat. Ha mi ugyanezzel a technológiával hizlalnánk föl erre a súlyra a bárányokat, akkor óriási veszteséget kellene elkönyvelnünk. A környezeti adottságaink meg nem kedveznek a legelős bárányhizlalásnak, mert nagyon rövid az az időszak, amikor olyanok az időjárási és csapadékviszonyok, amikor legelőn lehet tartani az anyát és a bárányokat. Ha belegondolunk, április végétől június közepéig lehet istenigazából Magyarországon legeltetni, mert ahogy elkezdődik a nyár, jön a szárazság, kisülnek a legelők. Tehát az osztrák és a német piac, az inkább vágva lenne elérhető, amivel különben a jelenleg működő két kis vágóhidunk is próbálkozik – mondta befejezésül Hajduk Péter.
Forrás: http://www.gazdakor.szie.hu/hirek/a__tulelesert_kuzd_a_juhagazat
