Míg a szocializmus éveiben régiónkban megszűnt a kereskedelmi tevékenység e fajta eszköze, addig az Egyesült Államokban és a „nyugati” világban folyamatosan fejlődött és az üzleti lehetőségek, megoldások száma gyarapodott. Sajnálatos módon a rendszerváltás óta eltelt időszak alatt térségünk gazdálkodói nem használják ki megfelelően a tőzsde által nyújtott lehetőségeket. Az Agro Napló honlapján áttekintést nyújtok az árutőzsdék kialakulásáról és fejlődéséről megalapozva ezzel a jövőben tárgyalandó üzleti lehetőségeket.
A mezőgazdasági termékek kereskedelme több ezer évre nyúlik vissza. Az igény a határidős kereskedelemre, mely szerint az árút megvásárolhatják, eladhatják, azonban a fizetés és szállítás csak hónapokkal később teljesül, szintén évezredekkel ezelőtt felmerült. Annak ellenére, hogy pár bizonyíték arra enged következtetni Kínában már kb. 6000 évvel ezelőtt is megjelent a határidős rizs kereskedelem, az első hivatalos bejegyzések alapján azonban e fajta üzleti tevékenység először 1710-ben Japánban, Osakában, a Dojima Rizs Árutőzsdén vette kezdetét. A helyi kereskedők rizst tároltak be raktár létesítményeikbe és az ehhez szükséges anyagi fedezetet úgy teremtették elő, hogy jegyeket adtak el a betárolt árúk ellenében. A rizs jegyeket szélesebb körben elfogadták, így később működési szabályzatot is kialakítottak. Ezek a kereskedelmi szabályzatok szinte megfelelnek a mai modern határidős regulációknak.
Európában vásárok szervezésével kezdődött a kereskedelem. 1215-ben Angliában kiadott Magna Carta foglalta magába azokat a jogokat, melyek szabad járást biztosítottak az angol, flamand, spanyol, olasz, francia kereskedőknek. Ezekben a vásárokban a legnagyobb forgalom azonban a készpénzes volt, de már nyomokban előfordult a szállítási határidőkhöz kötött üzletek bonyolítása is. A fejlődés előrehaladtával, a regionális vásárok elveszítették addig betöltött szerepkörüket. A modernebb városokban specializált vásárközpontok alakultak, melyek a Fourse, Beurs, Boerse, spanyolul Bolsa neveken futottak. A név egy brüzsi flamand családnévből ered. Van der Beurs helyi vendéglősnél gyűltek ugyanis össze a kereskedők és innen terjedt el Európában a börze név.
Az első megszervezett határidős gabona kereskedelem az Egyesült Államokban, New York és Buffalo városokban kezdődött el. Annak ellenére, hogy 1752-ben New Yorkban alapult az első tőzsde a helyi termények kereskedelmére, a mai modern hivatalos árutőzsdét 1848-ban Csikágó városában alapították 82 helyi kereskedő részvételével. Ez lett a „Chicago Board of Trade” (CBOT). Kezdeti árukörük, mely szénából, pázsitfű magból és lisztből állt 1851-ben bővült a kukorica határidős kereskedelmével. 1874-ben a szintén Csikágóban alapult meg a Csikágói Termény Tőzsde, mely 1898-ban, alapítóik után, felvette a Vaj és Tojás bizottság nevet. Ők alakultak át a világ mostani legnagyobb árutőzsdéjévé, a „Chicago Mercantile Exchange”-é (CME), mely nevet 1919-ben vettek fel. 2007-ben e két tőzsde hivatalosan is egybeolvadt „CME Group, Inc.” néven létrehozva a világ legnagyobb és legdiverzifikáltabb árutőzsdéjét. A kezdeti kis new yorki tőzsdék az idők folyamán szintén átalakultak és a mezőgazdasági terményeken kívül már más árúkkal is foglalkoztak. A századforduló környékén sorra nyíltak az olyan árutőzsdék, mint a New Yorki Bőr Tőzsde, a Nemzeti Fém Tőzsde, a Nemzeti Selyem Tőzsde, vagy a New Yorki Gumi Tőzsde. Ezek a kisebb tőzsdék a későbbiekben átalakultak, egyesültek és kialakultak a mai nagyobb volumenű new yorki árutőzsdék (NYBOT, NYMEX). Az USA más városaiban is alakultak árutőzsdék, melyek közül néhány még a mai napig is működik, mint a minneapolisi, vagy kansasi.
Magyarországon 1864-ben Ferenc József kezdeményezésére Budapesten hozták létre a Budapesti Értéktőzsdét, mely az év január 18-án kezdte meg működését. Négy évvel később a gabona részleggel kiegészülve vette fel a Budapesti Áru és Értéktőzsde nevet, azaz a BÁÉT-et. Ennek előzményei azonban nem a Habsburg házhoz, hanem Széchényi nevéhez fűződnek, aki a Magyar Kereskedelmi Bankkal karöltve 1841-ben a reform országgyűlésen már megszavaztatta. E két időpont között Budapestnek is volt saját „vendéglője”, a Pesti Kávéház, ahol már 1847-től lehetett gabonával kereskedni. A BÁÉT-en a gabona szekció nagy fejlődésnek indult. A gabona forgalom nagysága 1875-re 400000 tonna, a századfordulón már milliós, az I. világháború előtt pedig másfél millió tonnás volt. Ezzel az eredménnyel Európa vezető gabona tőzsdéje volt. 1914 július 27-én az első világháború miatt ideiglenesen bezárták a BÁÉT-ot, tulajdonképpen 1946-ig többször is bezárták, majd megnyitották, míg végül 1948 május 25-e tett pontot az i-re, amikor a Budapesti Áru és Értéktőzsdét feloszlatták és vagyonát állami tulajdonba vették. Ezzel a magyarországi árutőzsde jó időre megszűnt, az időközben felnőtt generáció nem tanulta, nem értette az árutőzsdék szerepét. A rendszerváltás után 1989. augusztus 15-én alakult meg az Terménytőzsde Kft. Alapító tagjai nagyobb bankok, két kereskedelmi vállalat és az Agrimpex voltak nagyra törő várakozásokkal, melyeket a múltra építettek. A régió új, nagy árutőzsdéjét kívánták megalapozni és ehhez amerikai tőzsdei és kormányzati segítséget is kaptak. A kereskedés 1989. október 25-én kezdődött kukoricával és takarmánybúzával. 1990-ben a cég felvette a Budapesti Árutőzsde Kft. nevet. 1992-ben a tőzsdei tagok kivásárolták az alapító bankokat és kereskedelmi cégeket. Teljes törvényi hátteret azonban csak 1994. november 25-én szerzett az árutőzsdetörvény elfogadásával. Új fénykorát 1997-re érte el a magyar tőzsde, mikorra bekerült a világ első 35 árutőzsdéje közé. Azonban az orosz válság nem kedvezett az árutőzsdének sem. A Budapesti Árutőzsde 2003. május 20-án alakult át részvénytársasággá, majd 2005. november 2-án a Budapesti Értéktőzsde magába olvasztotta és a BÉT egyik szekciójává vált. 2006-ban szűnt meg végelszámolással úgy, hogy az új tulajdonos még csak a nevében sem tüntette fel az árutőzsdei megnevezést, mint a Monarchia idején és megmaradt BÉT-nek. A kereskedés a terményekkel azonban tovább folyik, bár az utóbbi 5 év forgalma alapján a hazai árutőzsde nem nyújt kiemelkedő teljesítményt. Ennek nem a BÉT az oka, hanem az, hogy a magyar mezőgazdasági résztvevők nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Az éves forgalom, 2008-at kivéve, nem érte el még a BÁÉT első világháború előtti forgalmát sem. (lásd 1-es grafikon.) Mára már a BÉT is elvesztette teljes függetlenségét, hiszen legnagyobb tulajdonosa a Bécsi Tőzsde lett.
A Magyarországon kihagyott évek alatt az árutőzsdék fejlődése nem állt le, hanem tovább diverzifikálódott. A hagyományos gabona kereskedelmen kívül a platformján megjelentek más termékek is. Az iramot ebben mindig Csikágó diktálta. 1971-ben jelent meg először a valuták határidős kereskedése. A XX. század első hét évtizedében a valuták értékét még az aranyhoz kötötték, míg 1971-ben ezt megszüntették. Az így kialakult helyzetben rejlő lehetőségeket látta meg a CME (Chicago Mercantile Exchange) és vezette be a valuták kereskedését is. Ezt követték további pénzügyi termékek, mint a kamat kereskedelem, vagy a tőzsdei indexek kereskedelme. Mi több az árutőzsdék forgalmának túlnyomó részét ma már nem a gabonák kereskedelme adja, hanem a pénzügyi szekciók. A budapesti parketton ezek szintén megtalálhatóak. A valuták határidős kereskedelmének forgalma a BÉT-en is messze túlszárnyalja a gabona szekció forgalmát. (lásd 2-es grafikon) E termékek kereskedelmének megértése, használatuk a mai modern mezőgazdaság számára nélkülözhetetlenek. Igaz, első látásra nem látni a kapcsolatot a szója vásárlása és a valuták tőzsdei kereskedelme között, de mélyebbre ásva, ahhoz például, hogy versenyképes áron szerezzen be valaki, vagy adjon el terményeket, akkor a világpiaci trendeket követve a forint és egyéb valuták mozgásának is kiteszi magát. A pénzügyi szekciók alkalmazásával az agrárium résztvevői is bebiztosíthatják profitjukat és nem kell azon aggódniuk, hogy a termények árának mozgásán kívül még a valuták értékének időközi változása is a nyereség rovására mehet.
Az árutőzsdék az elmúlt évtizedekben elválaszthatatlan részét képezték, képezik és képezni fogják a mezőgazdaság alakulásának. Térnyerésük és sikerük nem véletlen, hiszen az agrárium résztvevői a tőzsdei platformok segítségével biztosítani tudják nyereséges működésüket a világ minden táján. Hazánkban a háború óta felnőtt nemzedéknek nem állt módjában a tőzsdei tudást alkalmazni, hasznosítani, de a jövőt tekintve a sikerre éhező mezőgazdasági vállalkozóknak fel kell ismerni az árutőzsdékben rejlő lehetőségeket és ezeket kiaknázva építeni üzleti tevékenységüket.
Tömösi Attila
