A fórum központi témája volt, hogy hogyan lehetne a WTO Dohai Fordulóját kimozdítani a holtpontról, illetve milyen más lehetőségek léteznek a kereskedelem további liberalizálására.
Bár a résztvevők szerint a legkívánatosabb a Dohai Forduló sikere lenne, azonban mindannyian meglehetősen pesszimistának mutatkoztak a jövőt illetően. Az általános vélemény szerint hiányzik a politikai akarat és a privát szektor Uruguay-i Fordulóhoz hasonló támogatása a folyamat mögül, nélkülük pedig igen nehéz lesz érdemi előrelépést elérni. Az amerikai cégek jelentős része például úgy gondolja, hogy az érdekeiket megfelelőbben tudják érvényesíteni a regionális és kétoldalú szabadkereskedelmi egyezmények keretein belül.
A szakértők szerint Doha mellett/helyett az alábbi opciók léteznek:
1.Szektorális tárgyalások: amennyiben a meglehetősen ambiciózus dohai megközelítésmód (single undertaking) helyett a tárgyalások szektorális jelleget vennének fel, első látásra könnyebb lenne az egyes szektorokon belül – a többitől függetlenül - egyezségre jutni. Azonban ez a megközelítés alapján csökken a mozgástér, az alkuknak például kizárólag az adott szektorban kellene megszületniük, ezért egyes országok a dohai megközelítés alapján marginálisnak tűnő igényeiket előtérbe helyezhetik, mert nem rendelkeznek az adott szektorban egyéb munícióval, továbbá a fejlődő országok mozgástere is korlátozottabb, mert a mezőgazdaságon belül ténylegesen csak a piacrajutás (market access) témakörben tudnak engedményeket tenni.
2.Többoldalú (plurilaterális) tárgyalások: akkor lehet értelmük, ha a meghatározott témák/tárgyalások mögött kialakul egy „kritikus tömeg” (ellentétben például az 1997-ben megszűnt tejtermék-egyezménnyel). Az elméleti lehetőség fennáll például a húságazat számára, ahol 15 ország lefedi a termelés és a kereskedelem túlnyomó többségét, és egy komoly liberalizációt jelentő plurilaterális megegyezés jöhetne létre, ahol lényegesen kevesebb országnak kellene csak megegyeznie. Megjegyzendő, hogy korábban létezett már egy a marhahús szektort lefedő plurilaterális egyezmény, amely 1997-ben - a tejtermék-egyezményhez hasonlóan - megszűnt. E megközelítésmód azonban a WTO olyan fontos alapelvét ásná alá, mint a diszkrimináció-mentesség. A szakértők olyan témákban tartanák még lehetségesnek a többoldalú megközelítésmódot, mint az exporttámogatások, exporthitel-garancia, exportkorlátozások, belső támogatások.
3.Regionális és kétoldalú egyezmények: az OECD szerint 2007-ben a világkereskedelem 35 %-a kétoldalú vagy regionális szabadkereskedelmi egyezmények hatálya alá tartozott, ez az arány a jövőben a 75 %-ot is elérheti. Míg 10 évvel ezelőtt a mezőgazdaság gyakran kimaradt az ilyen egyezményekből, addig újabban a mezőgazdasági termékek vámtételeire is kiterjednek a megállapodások. E megközelítés viszont általában nem tud mit kezdeni egyes nem vámjellegű akadályokkal és a belső támogatások kérdésével. Meghatározó országok – például Kína-India, EU-USA - között létrejövő kétoldalú egyezményeknek valószínűleg kiemelkedő hatása lenne, és elképzelhető, hogy más országokat is csatlakozásra ösztönözhetne. Így „mega” regionális egyezmények jöhetnének létre, amelyek a WTO-ban jelentős kérdéseket felülírnának.
4.Vitarendező testület, mint jogalkotó: a WTO vitarendezési eljárás töltené be azokat a „joghézagokat” és újdonságokat (klímaváltozás), amelyeket a tárgyalások során nem sikerült rendezni (lásd kanadai tejtermék-ügy, EU cukor-ügy). A vitarendezés ilyen módon történő alkalmazásának azonban erős korlátai vannak, és a fejlődő országok lehetőségeit – tekintettel azok erőforrás-szűkösségére – csökkenti.
A vitafórum során felmerült, hogy a Dohai Forduló elhúzódása miatt felértékelődött a privát standardok szerepe, melyet az előadók nemkívánatosnak minősítettek, mert elsősorban marketing és nem élelmiszerbiztonsági célt szolgálnak, bizonytalan a tudományos hátterük, laza a felügyeletük, és a kisebb termelők számára problémát jelent a teljesítésük. A CODEX a döntéshozatal lassúsága miatt alkalmatlan arra, hogy betöltse a WTO rendszerében neki szánt szerepet, az OIE standardjai pedig „cafeteria-stílusúak”. Ez pedig a jövőre nézve kiemelt problémát jelent, mert a kereskedelmi akadályok rendszere eltolódott a nem vámjellegű, technikai akadályok (lásd SPS, TBT) irányába. Ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fogyasztók egyre jelentősebb rétege szerint szükség van ilyen standardokra, amely a kormányzati szintű munkát is ösztönözheti.
Dr. Tóth Attila
Forrás: FVM
